NB I

Élvonalbeli visszatérésre várva…

Zsók József nagyon várja már, hogy ismét pályára léphessen az első osztályban.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kedden ünnepelte 28 születésnapját Zsók József, az MVM Paks védője, aki korábban a Dunaújváros, a Győri ETO, a Lombard Pápa, valamint a Kaposvári Rákóczi színeiben összesen 108 NB I-es meccsen lépett pályára. Két év után elhagyta a Rákóczi együttesét, és idén nyáron Paksra igazolt, de egy sérülés miatt másfélhetes kihagyásra kényszerült, így egyelőre csak a másodosztályban számítanak rá. Ott már három mérkőzést is végigjátszott, a legutóbbi fordulóban gólt is szerzett a Csákvár ellen (3-0). Az NB I-ben azonban még nem jutott neki szerep, hat alkalommal nevezték, de csak a kispadig jutott.

A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nagyon várja az élvonalbeli visszatérést, mert ilyen még nem fordult elő vele eddigi pályafutása során.

– Az NB II-es csapatuk simán győzött a Csákvár ellen, ráadásul gólt is lőtt!
– A mérkőzés jól alakult, szereztünk két gólt, jól játszottunk, majd az első félidő végén volt egy kiállítás. A második felvonásban visszaálltunk védekezni, kontrákra rendezkedtünk be, és egy ilyenből sikerült a végén betalálnom. Örülünk a győzelemnek – mondta a Rangadó megkeresésére Zsók József.

– De nyilván jobban örülne, ha újra az élvonalban játszhatna…
– Nehéz dolog ez… Kis Károly kérésére érkeztem, de ő már az első forduló után távozott. Helyette átmenetileg Máté Csaba került, majd pont akkor, amikor kinevezték Tomiszlav Szivicset, én megsérültem. A csonthártya-sérülésem nehezen gyógyult, tíz-tizenegy napot ki kellett hagynom. Egyelőre nem jött össze a bemutatkozás, pedig Kaposvárról úgy jöttem ide, hogy mindenképpen játszani szeretnék. Ez a klub komolyabb célokért küzd, bár ott is jól éreztem magam, jó volt a társaság, de úgy éreztem, váltanom kell. Mindenképpen játszani szeretnék, mert nem az a típus vagyok, aki jól elvan az állóvízben. Furcsa érzés ez, még sehol nem volt részem ilyenben.

– De legalább meggyógyult, és egy osztállyal lejjebb már játszhat…
– Az NB II-ben ez volt a harmadik meccsem, és olyan szempontból tökéletes, hogy az erőállapotomon javít, de hangulatban nem közelíti meg az első osztályt, és nem is követik úgy figyelemmel. De kell a meccsterhelés, hiszen megfelelő kondíció nélkül hiába várnám, hogy pályára kerüljek az NB I-ben.

Olvasói sztorik