Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Czvitkovics Péter tavaly nyáron Debrecenből a belga Kortrijk csapatához igazolt. A válogatott középpályásnak azonban nem volt zökkenőmentes idénye Belgiumban, nem kapott annyi játéklehetőséget, amennyire számított, és sérülések is hátráltatták. A nyári átigazolási időszak utolsó pillanataiban visszatért a hajdúságiakhoz. A külföldön mellőzött labdarúgó a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt a Belgiumban eltöltött időszakról, illetve arról, miért döntött a hazatérés mellett.
– Az elején azért elég nehezen ment a beilleszkedés, főleg a nyelv miatt – kezdte Czvitkovics Péter. – Az angolom sem volt még az igazi, de a csapattársaim nagyon segítőkészek voltak, ahogy teltek a hónapok, egyre könnyebb lett minden. Nagyon sokat köszönhetek a társaknak, mert mindenben segítettek, legyen szó bármilyen nemzetiségű játékosról. Maga a szezon is nehezen indult számomra. Meg kellett szoknom egy új futballközeget, sokkal gyorsabb volt a játék, fizikálisan is jobban oda kellett tennem magam. Úgy gondolom, hogy minden tekintetben erősebb bajnokság a belga, mint a magyar. Úgy érzem, amikor lehetőséget kaptam, tudtam vele élni. A szezon során negyven mérkőzésünk volt, ebből tizenkilenc találkozón szerepeltem. Hét-nyolc mérkőzés volt tavasszal, amelyiken sajnos sérülés miatt nem tudtam játszani. Nem látom annyira negatívan ezt az egy évet, mint itthon sokan, miszerint nem sikerült jól a szezonom. Tény, nem voltam hozzászokva, hogy ennyi kell a padon ülnöm, volt amikor négy-öt meccsen keresztül nem kaptam lehetőséget, de az eredmények az edzőt igazolták, hiszen végül nagyon jó szezont zárt a csapat, a trénert az év edzőjének választották, így nem nagyon tudtam mit csinálni ezzel a helyzettel.
– Ha jól értem, akkor a több játéklehetőség reményében tért vissza Magyarországra?
– Úgy érzem, jó felkészülést csináltam a belga csapatomnál. Gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, teljesen meg voltak velem elégedve, azonban volt két újonnan igazolt belga labdarúgó, akik ebben az időszakban még sérültek voltak. Ők később kapcsolódtak be a munkába, addig én voltam a kezdő, de ahogy felépültek, én rögtön a kispadon találtam magam. Ekkor már láttam, hogy biztosan nem fogok annyit játszani, amennyit szeretnék, és ez így már túl sok kihagyás lett volna a pályafutásomba, ha ezt az évet is a cseresorban töltöm. Ezért én kezdeményeztem, hogy távozhassak a csapattól. Ez már augusztus elején történt, de nagyon sokáig nem volt olyan ajánlat, ami nekem is és a klubomnak is megfelelt volna. Kivártunk az utolsó napokig, szerencsére jött a megkeresés a Debrecen részéről, és nagyon szívesen tértem haza. Volt még egy holland ajánlatom, de az szakmailag és anyagilag sem érte volna meg. Az NB I-ből is voltak ajánlatok, de természetesen a Debrecen élvezett elsőbbséget. A hajdúságiaknál nem kellett a beilleszkedéssel bajlódnom, ismerek mindenkit, a várost, a vezetőket, a játékosokat.
– Czvitkovics Péterrel a soraiban nyilvánvalóan a címvédés a cél a Debrecen csapata számára…
– Mindenképpen! Tavaly nagyszerű szezont produkáltak a srácok, idén ugyanazt már biztos nem tudjuk megismételni, hiszen elszenvedtünk egy vereséget. Úgy látom, minden esélyünk megvan a címvédésre, bár biztosan nem lesz egyszerű. Az biztos, hogy nem lesz könnyű beverekedni magamat a csapatba. Sajnos egy vádlisérülés is hátráltat most, ami miatt két-három hetet biztosan ki kell hagynom, de nem fogok kapkodni a visszatéréssel, mert lehet, hogy csak az ellenkezőjét érném el vele. Játszani szeretnék, és segíteni a Debrecent a címvédésben.
