Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kemenes Szabolcs eltiltását és Czuczi Márton sérülését követően végül nem a rutinos kapusedző, Tóth Iván, hanem a 18 éves újonc, Szemerédi Norbert állt a Honvéd kapujába. Nem kizárt, hogy gyorsan megbánta döntését a kispesti szakvezetést, hiszen pillanatok alatt kétgólos előnyre tett szert a Debrecen, bár egyik találat sem volt klasszikus potyagól, tehát nem lehet az ifjú hálóőrt hibáztatni. A folytatásban úgymond megnyugodtak a kedélyek a pályán. A DVSC fölénye ellenére első kapu felé tartó lövését gólra váltotta a vendég fővárosi együttes: a játékrész közepén Vernes távoli lövése utat talált Verpecz kapujába. Ismét izgalmas lett a meccs, de a félidő hátralévő részében nagy lehetősége csak a Debrecennek akadt.
A szünet után nagyon lendületesen, ötletesen és főleg eredményesen játszott a DVSC. Előbb Szűcs István, majd immáron másodjára a mérkőzésen Sidibe vette be Szemerédi kapuját. A Honvéd sorsát hátsó alakzatának bizonytalansága pecsételte meg, ami miatt nem lehetett esélye a pontszerzésre.
– Nem a fiatal kapust, Szemerédi Norbertet hibáztatom a kapott gólokért és a vereségért – kezdte értékelését a Rangadó.hu szakértője, a Honvéd korábbi vezetőedzője, Szurgent Lajos. – Az első és a második gólnál is jól jött ki, sőt később három olyan helyzetben is bravúrosan védett, amikor a csapat gólt kaphatott volna. Korábban Czuczi Márton esetében is mondtam, hogy a védelemnek kell jobban figyelnie és segítenie egy fiatal, újonckapust. Annak idején Bicskei Bertalan is azért kiabált a védőkkel, hogy az ellenfél támadói ne lőjenek kapura, hiszen neki annál kevesebb dolga van. A negyedik gólt lesállás előzte meg, rosszindulatú volt a partjelző, hogy nem intett. Az első tíz percet nagyon jól megoldották a hazaiak, majdhogynem eldöntötték a meccset, de a következő húsz-huszonöt percben a Honvéd fellélegzett, jól játszott és gólt is rúgott. Ez az időszak nagyon tetszett! A második félidőben jót akart Marco Rossi vezetőedző, hiszen behozott két támadó jellegű játékost. Azt mondta, nem mindegy, hogy kettő-egyre vagy három-egyre kapok ki?! De legalább megpróbálta, és nem védőt cserélt! Nagyon szeretem ezt a felfogást. Sajnos nem úgy üzemelt a szerkezet, ahogy az edző eltervezte, leült a csapat a harmadik gól után. Mentek, mentek, de szürkék voltak.
