Ébresztőt fúj az MLSZ: nem adtunk el játékosokat, miközben a légiósok jöttek-mentek

Az MLSZ második alkalommal készítette el „Professzionális futballkörképét”, amelyben összehasonlítja az európai országok, és azon belül a tágabban vett régiónk 13 országának – Belgium, Dánia, Ausztria, Svájc, Svédország, Görögország, Lengyelország, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia – első osztályú labdarúgó-bajnokságainak piaci viszonyait az NB I-gyel, külön fókuszál az OTP Bank Ligára, és beszámol a saját szervezésű rendezvényei gazdasági eredményeiről is. Íme, a 152 oldalas prezentáció esszenciája.

A nemzetközi összehasonlíthatóság érdekében az MLSZ az UEFA mintáját követve a klubok naptári évre vonatkozó beszámolóit használta. A terjedelmes, 152 oldalas prezentációkban található honi pénzügyi adatok forrása azonban nemcsak a klubokat működtető gazdasági társaságok publikus éves beszámolóira támaszkodik – az MLSZ-riport olyan pénzügyi mutatókra is épített, amelyeket a magyar szövetség a saját maga által kötelezővé tett adatszolgáltatásokból olvasott ki, majd fésült össze a nyilvános információkkal.

A kiadvány elég alapos képet fest a magyar klubfutball gazdasági és szakmai működéséről, európai, illetve regionális helyzetéről. Egy baj van csak vele, az 55 ország kismillió adatmennyiségének összegereblyézése időigényes, emiatt csak a 2022-es naptári évet és hazai szinten a 2022/23-as bajnokságot veszi figyelembe.

Ennél fogva nehezen egybevethető a jelen pillanattal, a 2024-re igaz valósággal. Ezért időről időre, ahol szükségét érezzük és pontosnak vélt adat áll a rendelkezésünkre, utalást teszünk a jelen helyzetre.

Európa közepének a közepén

Az MLSZ nem rejti véka alá, hol ég(ett) a ház és mely területen volt viszonylagos sikeresség. A magyar labdarúgás első osztályának teljes működési bevétele a 2022-es üzleti évben például 158 millió euró volt. A szövetség munkatársai a 2022-es 391 forintos euróárfolyamon számoltak, így ez az összeg magyar fizetőeszközre fordítva 61,778 milliárd forint a 12 klub esetében. Ez a szám 8 százalékkal kevesebb, mint 2021-ben volt és a velünk együtt 14 ország első osztályú bajnokságát összevető nemzetközi rangsor közepére, a 7. helyre vezérli az NB I-et.

Az NB I kosarában az MLSZ

MLSZ – Forrás: MLSZ

A magyarországi bevételek százalékos megoszlásában nem jelentkezett lényegi eltérés a 13-as nemzetközi mintához képest. Az UEFA 55 tagországának „pizzaszeletéhez” képest azonban nálunk kiugróan magas az egyéb bevételek aránya, és jelentősen alacsonyabb a közvetítési jogdíjbevétel. Utóbbiban a torzulást a topbajnokságok, különösen a Premier League tévés bevételeinek minden más országéval összehasonlíthatatlan mértéke okozza.

A Futballkörkép arra is rámutat, hogy 2021-hez képest (37%) „klubjaink nem támaszkodtak annyira a szponzorációs és reklámbevételekre (28%), viszont megnövekedtek az egyéb működési bevételek, amelyek 2021-ben 23%-ot tettek ki a magyar kosárban, míg 2022-ben már 27%-ot.” A tanulmány ebbe az utóbbiba, az egyéb bevételek kategóriába sorolja „a labdarúgó klubok számára működésük finanszírozása érdekében a nemzeti labdarúgó-szövetségektől, állami vagy önkormányzati szervezetektől, harmadik féltől, illetve kapcsolt vállalkozástól folyósított összegeket”, illetve a „nem labdarúgással kapcsolatos tevékenységekből származó bevételeket, a rendkívüli bevételeket, valamint az egyéb, beszámolóban nem részletezett működési bevételeket.”

Az NB I-es klubok működési ráfordításainak átlaga 2022-ben 9,87 millió euró, azaz 3,86 milliárd forint volt, amivel az összeurópai minta 18., míg az MLSZ nemzetközi mintájának 9. pozíciójába vitte a magyart. Jellemzően a nagyobb GDP-vel rendelkező országok bajnokságai előzik meg az NB I-et, de például mögöttünk van a 40 milliós Lengyelország bajnoksága, valamint Csehországé és Romániáé is.

2022-ben „a legnagyobb költségvetéssel rendelkező Ferencváros 20-szor akkora éves bevétellel rendelkezett, mint a legkisebb költségvetéssel rendelkező ezüstérmes Kecskemét” – írja az MLSZ.

Ez a számok nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy míg a Kecskeméti TE 2,2 millió eurós (877 millió forint) bevételt mutatott fel, addig a Ferencváros 17,678 milliót (6,912 milliárd).

Ez az arány egyáltalán nem kiugró a 13 európai ország összevetésében, ahol a két végletet Szerbia 78-szoros és Svájc 6-szoros klubbevétel különbsége adta. (A szövetség klubbevételként az értékesítés nettó árbevételének – jegyértékesítés, kereskedelmi bevétel stb. –, az aktivált saját teljesítmény értékének – saját nevelésű játékosok értékesítése – és az egyéb bevételeknek – kapott támogatások, játékosértékesítés – az összegét tekintette.)

Forrás: MLSZ

Az FTC 17,7 milliárd forintos bevételét egyedül a Fehérvár FC volt képes valamelyest megközelíteni (9,150 milliárd forint) és e két klubnak együtt volt annyi bevétele, mint a tíz másiknak együttvéve (26,828 millió euró vs. 25,194 millió euró).

A Fehérvár FC esetében azonban ez a szám némiképp torz, hiszen a 2022-es tárgyévben még kiugróan magas volt a szponzorációs bevételeinek az aránya  – a hírek szerint MOL 4 milliárddal tolta meg a Vidi költségvetését, amely a teljes bevételének több mint a felét tette ki.

Hogy milyen függőséget okoz az ilyen nagy szponzori kitettség, azt jól szemlélteti, hogy olajtársaság 2023 nyárán történt kivonulásával mekkora, azóta is betömhetetlen krátert hagyott maga után. Főleg, hogy több szponzora is elhagyta a Fehérvárt, amely 2023-at 3,5 milliárdos veszteséggel zárta.

A tanulmány idősíkját újra átugorva: a Kecskemét 2023-as ezüstérme, majd 2024-es 6. helye, illetve a Fehérvár 2021-2023-as agóniája, a játékosállományának 2023 nyarától történő kisöprése utáni 2024-es bajnoki 4. helye támasztja alá az MLSZ-tanulmány egyik legfontosabb, a jelenben is érvényes megállapítását, miszerint Magyarországon

a Ferencvárosi TC kimagasló eredményétől eltekintve nem fedezhető fel szignifikáns kapcsolat a klubok éves bevétele és a megszerzett pontjaik között.

Az is érdekes, hogy a „magyar csapatok kereskedelmi bevételének közel 90 százaléka érkezik az MLSZ által központilag értékesített vagyoni értékű jogok szétosztásából”, ez 1,22 millió eurós, azaz klubonként 500 millió forintos átlagot takar.

Nem adunk el, de veszünk – csak jönnek és mennek a légiósok

Az MLSZ sajnálatos fejleménynek minősíti azt is, hogy a vizsgált nemzetközi mintában „a 2021-es negatív eredményt követően 2022-ben is egyedül a magyar NB I szerepelt nettó vevő pozícióban a játékos-átigazolási piacon, és

a magyar bajnokság játékosértékesítésből származó bevételei 6,35 millió euróval maradtak el a játékosértékesítésre fordított összegtől, azaz a klubok ismét veszteségesek voltak a transzferpiacon.

Így aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy

Az is tény, hogy a 2020-21, 2021-22 és 2022-23-as bajnokságokat összegezve összesen 310 különböző légiós fordult meg Magyarországon és ezek közül csak 47 olyan volt, aki nem jött és ment, hanem mindhárom évadban pályára lépett.

E három évadra bontva folyamatosan nőtt a pályára lépő légiósok száma (152-170-172), viszont „a játékperc-kihasználtságuk nem követte le ezt az ütemet”, hiszen mindhárom bajnoki évadban stagnáló tendenciát mutatott a magyar versus légiós játékpercek aránya (58-42, 54-46, 58-42 százalék). Meg kell jegyezni, hogy légiósok terén a jelenben nagyságrenddel jobban állunk. A trasfermarkt.com kimutatása szerint a 2024/25-ös bajnokság őszi szezonjában már csak 133 külföldi található az NB I-es klubok kereteiben.

De térjünk vissza a 2022/23-as bajnokságra, ahol 75 fő adta a légiósjátékpercek 75,8 százalékát. A maradék 97-re, a külföldi labdarúgók 56 százaléka esetében nyugodtan feltehetjük a kérdést:

minek voltak itt, ha csak átlagosan 407 percet töltöttek a pályán? Merthogy összeségében az NB I-ben játszott a legtöbb külföldi labdarúgó a régióban, de átlagosan nálunk töltötték a legkevesebb időt a pályán 2022/23-as bajnokságban.

Ezek ismeretében nem csoda, hogy hiába az MLSZ ösztönzők bevezetése, 2022-ben még alig nőtt a fiatal magyar labdarúgók átlagosan pályán töltött perce (34 038 perc). Eközben „a sokszor jó példaként emlegetett dán bajnokságban ugyan két bajnoki körrel kevesebbet játszottak, mégis több mint 20 000 játékperccel többet szerepeltek a dán U21-es fiatalok (55 387 perc), mint az NB I-ben a magyar U21-es játékosok” – állapítja meg az MLSZ .

A tanulmány nem hallgatja el e kifejezetten rossz, rövidtávú gondolkodásra valló klubvezetői szemlélet további negatív hatását, miszerint

A kiadási oldalon szembetűnő, hogy mind a 13-as nemzetközi, mind pedig az UEFA 55 tagállamának átlagára vetített mintájától jelentősen elütött az NB I-es klubok a személyi jellegű kiadásainak aránya. Míg a 13-as minta esetében 61,4%-ot, addig Magyarországon a költségvetés 73,6 százalékát, azaz majd háromnegyedét költötték bérre, vagy bér jellegű kifizetésre a klubok.

Összességében nem csoda, hogy a 2021-es átlagos 880 ezer eurós, 360 millió forintos adózott eredményhez képest

2022-ben 277 ezer eurós, 110 millió forintos adózás utáni veszteséggel zártak az NB I-es csapatok.

Öröm az ürömben – már ha egyáltalán a deficitet örömnek lehet nevezni –, hogy a 13-as mintában csak Dánia, Svédország és Ausztria mutatott ki nyereséget, míg az NB I-é a legkisebb szám a mínusz oldalon.

És akkor a sikerek

A nézőszám, és a jegyértékesítés tekintetében megkérdőjelezhetetlen az előrelépés, ami azóta is tart. A 2022/23-as szezonban a stadionjaink kihasználtsága 40 százalékos volt, ami nem nevezhető rossznak, de jónak sem, hiszen a vizsgált minta középmezőnyében vagyunk.

Abban az évadban 3539-es átlagnézőszámot produkált az NB I, ami 30 százalékos növekedés volt a 2021/22-es covid sújtotta szezonhoz képest (2781 fő). A növekedés abból a szempontból is relatív, hogy nagyon messze van a Csányi Sándor elnök 2010-es hivatalba lépése után megfogalmazott öt éven belüli tízezres átlagtól, hovatovább

az átlagos nézőszám tekintetében csak Szerbiát, Szlovákiát és Szlovéniát előzte meg az NB I.

Forrás: MLSZ

A pozitív folyamat azonban nem állt meg. A 2023/24-es bajnokság átlagos nézőszáma már 4187 fő volt, míg a 2024-25-ös bajnokság jelenlegi mutatója még kedvezőbb képet mutat, momentán hiszen 4832 fő az átlag.

A jegybevétel-növekedés tekintetében a MLSZ azt a következtetést vonta le, hogy

az NB I éves jegybevételének növekedése inkább köszönhető a magas jegyáraknak, mint a meccsek látogatottságának

– átlagosan 14,5 euróért, azaz körülbelül 5700 forintért vásárolhattak jegyet a magyar szurkolók.

Az MLSZ sikerként könyveli el, hogy 2018 óta mindig szerepelt magyar csapat valamelyik európai kupa csoportkörében és hazai csapatok UEFA-tól származó bevételei többszörösére nőttek. A 2023-24-es évadra az Európában két leginkább jeleskedő csapatunk, a Ferencváros és a Videoton-Fehérvár pozíciója a 2010-11-es 300 feletti tartományból 2023-24-re az 55., illetve a 187. pozícióba kúszott fel a klubcsapatrangsorban. Ebből kifolyólag a 2017-2018-as szezon óta az NB I helyezése is folyamatosan javul az UEFA nemzetközi rangsorában.

Az UEFA-díjak növelése érdekében nemcsak a bevételek rövid távú maximalizálásához lenne fontos a magyar klubok minél eredményesebb nemzetközi szereplése (lehetőleg minél több klub részéről), hanem ez hosszú távon a liga klubjai számára is kedvezőbb kvalifikációs lehetőségeket eredményezne

– szól az újabb következtetés.

A legnagyobb siker természetesen a válogatotté, ezen keresztül az MLSZ-é. A győzelmeknek hála

És az MLSZ egyéb téren is jól dolgozott, hiszen csak a 2023-as budapesti Európa Liga-döntő 4,3-4,9 milliárd Ft közvetett és közvetlen, vendégéjszakából és fogyasztásiból stb. származó bevételt jelentett Magyarország számára. És ugye 2026-ban a klubfutball legnagyobb ünnepe, a BL-döntő is a Puskás Arénában lesz.