A magyar labdarúgó-válogatott kedden 2-0-ra legyőzte Litvániát az Európa-bajnoki selejtezők 4. fordulójában.
Szokás szerint a lefújást követően nagy bulizás vette kezdetét az öltözőben, ahonnan ezúttal Szoboszlai Dominik került elő elsőként, így hamar elmondhatta, milyen kár, amiért csak a lécen csattant a szabadrúgása. A csapatkapitány összességében elégedetten nyilatkozott a litvánok elleni sikerről és a montenegrói pontszerzésről is.
Az előző meccsből volt mit tanulnunk, de megmutattuk talán, hogy azok nem mi voltunk igazán Montenegró ellen. Vannak ilyen mérkőzések, próbáljuk a legjobbunkat nyújtani, ez nem mindig sikerül
– summázta a gondolatait.
A mieinkkel egy időben Bulgária mérkőzött meg Szerbiával és bár sokáig vezettek, egy 97. perces gól miatt 1-1 lett a végeredmény. Ezt Szoboszlai már az újságíróktól tudta meg, de szeme sem rebbent, megszokott határozottsággal jelentette ki, hogy „nem baj, játszunk még velük itthon és idegenben is.” Egy kulisszatitkot is elárult, ugyanis Szalai Ádám nemcsak a lelátón izgulta végig az egész meccset, hanem utána az öltözőbe is benézett.
Egy igazi kapitány, mint játékos és magánember egyaránt, én őszintén imádom.
Szoboszlai is kiemelte, de a késő esti beszélgetések mindegyikén maguktól mondta a többi futballista is, hogy mennyire örül Varga Barnabásnak, aki első gólját lőtte címeres mezben. Erről az NB I gólkirálya annyit mondott, hogy jól érzi magát a válogatottnál, befogadták. A góljáról mosolyogva beszélt, de érezhetően zavarban is volt egy picit. „Láttam, hogy beadják, de nem gondoltam, hogy elérem. Kicsit takarásból jött, valaki elhibázta, én meg belőttem” – mondta.
A második gólt szerző Sallai Roland is mosolygós kedvében volt, nem is csoda, miután őrült nagy gólt lőtt. Ugyanakkor elmondta, hogy nem fontos, ki szerzi a gólt, csak az, hogy nyerjen a válogatott.
Láttam hátulról, hogyan száll a labda, de őszintén szólva már akkor éreztem, hogy be fog menni, amikor eltaláltam. Hosszú szezon volt, jól esik majd pihenni egy picit.
Szoboszlai, Sallai és Szalai Attila is kiemelte, hogy nem szabad előre szaladni a számolgatásban, inkább meccsről meccsre haladva kell készülni. A védelemről viszont legalább annyi szó esett, mint a gólszerzőkről, miután négy meccsen egy találatot sem kapott Magyarország csapata. Dibusz Dénes erről el is mondta, hogy érezhető a fejlődés a csapat részéről, de a helyzetkihasználás azért bosszantotta őt.
„A nagy dolgok még hátra vannak, de azokat a meccseket, amiket kötelező volt megnyerni, azokat megnyertük, azon a mérkőzésen pedig, ahol nem volt szabad kikapni, ott pontot szereztünk. Nem voltunk eléggé gólra törők Montenegróban, kicsit óvatosak voltunk, most igyekeztünk lövésekkel befejezni az akciókat. Az idei négy meccs mutatja, hogy a válogatott védekezése stabilizálódott. A kapuban eléggé frusztrált voltam a sok kihagyott helyzet miatt, de szerencsére Barni betalált.”
Dibusz és Sallai is kiemelte, hogy egy 10-15 perces periódusban azért megmutatta magát a litván csapat. Különösen a találkozó hajrája volt a vártnál izgalmasabb, mert a litvánok több szögletet is elvégezhettek egymás után, de nem sokkal később Sallai találata lezárta a meccset. Szalai Attila ennek ellenére is büszkélkedhet a gólpassza mellett egy óriási blokkolással, így aztán őt is kifaggatták az újságírók a történtekről.
Egyszer-kétszer elcsúszott a védekezésünk, de ezt félidőben rendeztük. A meccs végén volt egy rövid időszak, amikor sorban jöttek a szögletek tőlük, ilyenkor bármi történhet, de nem lett belőle nagy lehetőség. Tudtuk, hogy kellemetlen ellenfelünk lesz ma, sok a magas játékosuk, jöttek is a felívelések, pontrúgások, de a csapat jó úton jár, nagy a csapategység. Kemény csoportban vagyunk, harcos mérkőzések vannak mögöttünk és várnak is ránk.
Arról is beszélt Szalai, hogy a Montenegró elleni 0-0-t követően kicsit csalódott volt a magyar csapat, de mindenképpen javítani szeretett volna Litvánia ellen. A montenegrói döntetlen után a regenerációé volt a főszerep, hogy frissen futhassanak ki a pályára a következő találkozón.
„Kielemeztük a mérkőzést, megnéztük, mit kellett volna jobban csinálni.
A profi labdarúgásban három-négy naponta mérkőzéseket játszunk, nincs idő azon sajnálkozni, hogy egy-egy mérkőzés esetleg nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.
Ebben 25 éves létemre sok rutint szereztem már szerencsére, de fiatalon nem könnyű. Úgy érzem, ebben is fejlődtem. A mentális és fizikális regeneráció is jól sikerült most, ennek köszönhető, hogy továbbléptünk.”
