Barczi Róbert, a Magyar Labdarúgó Szövetség sportigazgatója szűk körben megtartott háttérbeszélgetés keretében mutatta be kedden azokat az irányváltásokat, amelyeket a kinevezése óta eltelt három évben hajtott végre a szövetség. A nyíregyházi földrajz-testnevelő tanár, labdarúgó edző és vezető 2020 májusában kapta meg feladatként, hogy tegye rendbe a magyar futball hátországát. Nyolc osztályt irányít azóta, és kézzelfogható eredményekről is beszámolt.
Barczi elmondása szerint amióta az általa felügyelt területek megfelelő tudású vezetőit megtalálták, a munka folyamatosan, főképp egymásra épülve, összhangban zajlik a grassrootstól a futsalon és a női labdarúgáson keresztül az U-, és a felnőttválogatottakig bezárólag mindenhol.
A 2020-25 közötti időszakra megfogalmazott cél immár az, hogy
- jobb eredményeket érjenek el a magyar válogatottak és a klubok a nemzetközi porondon,
- ennek érdekében az utánpótlás fejlődjön,
- ehhez a sporttudományi hátteret is tovább kell fejleszteni,
- és mindezek eredményeképp elindulhasson végre a piaci alapú gondolkodás és gazdálkodás a magyar futballban.
Ne csak Marco Rossin múljon, a felnőttválogatott teljesítményétől függjön a magyar labdarúgás, és a futball, és a futballista, mint munkavállaló megítélése, a sportág jelene, illetve jövője, hanem a rendszerszintű fejlődés biztosítsa a stabil fejlődést.
Az MLSZ az elmúlt tíz évben lényegében a magyar labdarúgás valamennyi szervezeti, infrastrukturális hiányosságát felszámolta, továbbá köszönhetően a sport, ezen belül a labdarúgás kiemelt ágazatként kezelésének, a klubok sem panaszkodhatnak a financiális háttérre, sőt.
ami alapjaiban határozza meg az utánpótlás klubok egységes gondolkodását, képzési szisztémáját, végső soron a felnőtt és utánpótláscsapatok együttműködését. Vannak kifejezetten pozitív példaként említhető fiatal szakembereink, egyértelmű fejlődést tapasztal az utánpótlás csapatok játékelképzelésén, a legtöbb helyen már nem a „rúgd és fuss” futballt játszák, de egyelőre az igazi áttörés még hiányzik.
Holott a „spanyol, az angol, a dán kollégák tapasztalata szerint a futballkultúrájukban akkor indult be a fejlődés, miután a legkisebb korosztályok képzési rendszerét sikerült országos szinten egységesíteniük”, érvelt Barczi.
Annak okára, hogy pár éve még miért dolgozott különböző szakmai elképzelés szerint némi túlzással tízből tíz kiemelt akadémia, nem tért ki a sportigazgató. Nyilván nem akart a 2020-as évek előtti időszakra visszamutogatni, mert ahogy fogalmazott: „Engem nem a múlt, kizárólag a magyar futball jövője, jobbá tétele vezérel”.
Ezért megtesszük mi.
Tény, az elmúlt évtizedben szinte csak az edző- és az utánpótlásképzés minősége, eredményessége, valamint a fiatal labdarúgók felnőtt futballba történő átvezetése terén nem tudott komoly eredményeket felmutatni az MLSZ. Ennek oka egyértelműen az iparág alacsony szakmai tudásszintjének átlaga, amit az edzőképzés minősége, főképp alapelveinek állandósága befolyásol. Utóbbi téren végképp hiátussal küzdött az MLSZ: 2010-2020 között közel fél tucat képzési vezetővel próbálkozott a szövetség, akik 1-2 évig töltötték be a hivatalukat, szinte mindegyik változtatott a képzési irányvonalon.
Ehhez képest örömhír, hogy Barczi már három éve van hivatalban, sportigazgatóként felügyelt nyolc terület között felel az edzőképzésért is. Szerinte kollégái segítségével az elmúlt három évben stabilizálódott a helyzet, és letisztult az elképzelés.
- Megreformálták, gyakorlatközpontúvá tették az utánpótlásképzés országos struktúráját,
- egyazon alapelven és értékek mentén alakítottak ki egységes játékfilozófiát,
- központi tehetségadatbázist hoztak létre, ahol mindent mérnek,
mindeközben az új szabályozások, előírások mellett megtartották, vagy újra elővették, ami korábban jól működött.
De ettől még az általános szemléletváltás,
Ennek érdekében az elmúlt években 300 kurzus tartottak, amely hatására a fejlődés jelei már tetten érhetőek. Sokkal simulékonyabb lett a szövetség és a magyar futball hátországának a kapcsolata, kommunikációja. Az akadémiákon dolgozó vezetők és edzők is nyitottabbá váltak.
Az MLSZ szakmai kirakata a felnőtt és az U-válogatottak. Marco Rossi válogatottja momentán a 33. a világranglistán, de ennél is beszédesebb az elmúlt két év eredménysora. Az olasz kapitány magyar futballra, annak megítélésére mért hatása egyértelmű. A hosszú távú eredményességének fenntartása érdekében lényegesebb tény, hogy fiataljaink UEFA rangsorolása is lassú fejlődést mutat az elmúlt öt évben. A még szélesebb merítés, jobb eredmények érdekében az MLSZ mindent megtesz, még a külföldön élő magyar állampolgárok gyerekeit, illetve a magyar felmenőkkel rendelkező utánpótláskorú labdarúgókat is monitorozza. Ennek köszönhetően 88 fő 2004-2009 között született játékost térképeztek fel, akik közül 25 már bemutatkozott valamelyik korosztályos válogatottban.
Az ő játékuk is benne van abban, hogy az
- u17-es válogatott a 10.,
- az U19-es a 18.,
- az U21-es a 31 momentán.
Ennek oka egyértelműen az, hogy az itthon, az akadémiákon pallérozódó fiatalok nem kaptak kellő időben a felnőtt futballban megfelelő mennyiségű játékpercet az elmúlt években. Holott az MLSZ számos, folyton a kiskapukat tömködő szabályokkal, ajánlásokkal próbálta az európai és a világfutballt is piaci alapú bevétellel ellátó játékosnevelés és értékesítés felé terelni a klubokat, azonban azok nem nagyon reagáltak.
Maga Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is többször kritizálta a klubtulajdonosokat, akik szerinte minimum háttal ülnek a lovon. A 2022/23-as bajnoki rajttól az MLSZ ennek okán változtatta meg radikálisan a fiatal játékpercek utáni támogatását. Az ajánlás – ami nem szabály – maradéktalan betartása esetén 325 millió forintos támogatással kecsegtetett, ami az addigi 50-hez képest láthatóan megmozgatta a tulajdonosok agyát. A klubköltségvetésben is markáns nyomot hagyó tetemes ingyen pénzért már hajlandóak voltak lenyúlni.
Ezt persze nem Barczi mondta, mi szűrtük le abból a táblázatból, amit a sportigazgató újabb eredményként, sikerként könyvelt el. És valóban az. Bármilyen módszerrel is érte el a szövetség, de a mögöttünk hagyott bajnoki évadban a 2021/22-eshez képest 23 291 percről 34 038 percre nőtt a fiatal, 2002.január 1. után született labdarúgók NB I-es játékperce.
A hasonló számú, 10-12 csapatos európai bajnokságok összevetésében ezzel még mindig jelentősen le vagyunk maradva Szlovákia (48500), Dánia (55000), vagy éppen Horvátország (42 000) mögött, de már Ausztriát (28629) és Svájcot (26134) megelőzzük.
Mint Barczi Róbert elmondta, ő nem a hibákat, a pozitívumokat, a saját területén tapasztalható egyértelmű fejlődést kívánja bemutatni a beszélgetésen.
Pedig tény, a képzési piramis tetején lévő tíz kiemelt akadémia – ahol U15-től, a legfontosabb időszakban összpontosul a krém képzése –, évi közel kétmilliárd forintnyi állami támogatása felett nem diszponál az MLSZ. Mert egyedülálló és felettébb ellentmondásos módon nem a sportági szakszövetség felel az állami forrás szakszerű elosztásért, annak mértékébe sincs beleszólása, mert azt eddig a minisztérium, jelenleg az NSÜ felügyeli, de egyiknek sem volt meg a megfelelő méretű apparátusa, szakemberállománya ehhez.
Megkérdeztük, sportági szakszövetségként nem érzik-e hátrányát annak, hogy hiába fogalmaznak meg ésszerű, előremutató szabályokat, ajánlásokat – például pont a többségében akadémiákon felnövő tehetségek NB I-es, NB II-es játékperceinek növelésére, hogy 20-21 éves korukig megfelelő mennyiségű és minőségű első osztályú játékperc után nemzetközi piacon is értékesíthető labdarúgóvá váljanak, ergo a piaci szemlélet felé terelje a klubtulajdonosokat –, mivel a leghatékonyabb módszerrel, a támogatás részleges vagy teljes megvonásával, más, jól dolgozó klubokhoz való átcsoportosításával nem tudja szankcionálni azt, hogy többen még mindig a saját fejük után mennek. Hogyan, főképp mikor lehet a spanyol, az angol, a dán tapasztalatnak megfelelő egységes képzési szisztéma, ha az MLSZ ajánlásával szemben merőben más képzési utat, irányelvet választanak?
A sportigazgató elmondta, a piaci szemlélet jelei lassan, de tetten érhetőek az NB I-es kluboknál, ám a piaci alapú működés még nem alakult ki – utópisztikus tesszük hozzá.
Az MLSZ legnagyobb problémája, hogy a folyamatos egyeztetés és javuló párbeszéd ellenére csak közvetett módon tud hatni a klubokra.
Most például egységesített, teljes mértékben átlátható mérési rendszer bevezetésére törekszünk, hogy az összes korosztályos edző tisztában legyen azzal, az adott mérési faktorban mi felnőttkorban a nemzetközi szint, mi az adott korosztályban az elvárható, ehhez képest hol tart a tehetségesnek vélt tanítványa, mely képességeit, milyen mértékben kell fejlessze ahhoz, hogy megállja a helyét az U-válogatottak nemzetközi összevetésében, 19-20 éves korára éretté váljon a felnőtt futballra” – fogalmazott Barczi.
Az MLSZ szeptemberben újabb auditot indít a DoublePass segítségével. Ez az a nemzetközi cég, amelyik Csányi Sándor 2010-es MLSZ-elnöki kinevezése után elkezdte feltérképezni a magyar futballt, és amely számos ajánlást fogalmazott meg.
