Magyar foci

A nyíregyházi földrajz-testnevelés tanár, aki megkapta, hogy tegye rendbe a magyar futballt

A Magyar Labdarúgó Szövetség viszonylag váratlanul egy, a széles közvélemény számára ismeretlen háttéremberét, a korábban megyei, majd versenyigazgatóként dolgozó Barczi Róbertet bízta meg a sportigazgatói feladatok ellátásával. Vajon a 46 éves szakember mitől lesz hitelesebb a pár éve üres kulcspozíció élén, mint nagyhírű elődei, Bernd Storck vagy Nyilasi Tibor? Hogyan, milyen programtervvel, eszközökkel képzeli el a rendcsinálást, a futballszakma fejlesztését ott, ahol a klubok egyéni érdeke érezhetően felülírja a magyar labdarúgás egészéét? Interjú.

Fel tudja sorolni az MLSZ korábbi sportigazgatóit vagy sportszakmai vezetőit?

Kettőről tudok. Nyilasi Tibor 2010-től, majd Bernd Storck 2014-től töltötte be ezt a posztot.

Nyilasi Tibor sportigazgatói munkássága jóformán érzékelhetetlen maradt a külső szemlélő számára, míg a német szakember pár hónap után felnőtt szövetségi kapitány lett, tevékenysége kimerült Dzsudzsák Balázsék gardírozásában és az utánpótlás-válogatottak felügyeletében. Mióta Storckot leváltották, azaz három éve, betöltetlen a pozíció. Miért érzi azt a szurkoló, hogy az MLSZ a legfontosabb terület, a futballszakma általános átszervezésével kezdett el a legkésőbb foglalkozni?

Infrastrukturális, szervezeti, képzési fejlesztések terén minimum harmincéves lemaradást kellett bepótolni, megannyi rossz működési reflexet átalakítani. A 2010-től induló futballfejlesztésben ezek az objektív okok minden folyamatot meghatároztak. Bármennyire is úgy tűnik a külső szemlélő számára, hogy későn kezdett el az MLSZ a széles sportszakmai feladatokkal behatóbban foglalkozni, jó elképzelésekkel látott munkához, és számos területen már komoly átalakításon, építkezésen van túl, tud fejlődést felmutatni. Ráadásul mindeközben néhány klub- és válogatott siker már valóra vált. Az egyes területek fejlesztése viszont mostanra állt össze ahhoz, hogy minden feltétel adott legyen egy valósan kivitelezhető szakmai program elindításához. Ilyen szempontból az említett szakembereknek talán még nehezebb dolguk volt.

Az MLSZ csak ott nem képes sikert felmutatni, ahol a legfontosabb lenne
Az MLSZ keddi közgyűlésén újabb öt évre szavaztak bizalmat az elnöknek, Csányi Sándornak. Megnéztük, korábbi ígéreteiből mi valósult meg és mi nem.

Tíz év alatt tudatosult például az MLSZ vezetésében az, hogy a szakmából ki milyen feladatra alkalmas? Az, hogy nem mindegyik korábbi válogatott labdarúgó – bármekkora szurkolói kedvenc is volt – ültethető át azonnal sportvezetőnek, mert nem elég képzett, nem tud napi 10-12 órát dolgozni, ahogy az egy topmenedzsertől alapelvárás?

Nem igazságos és nem is lehet korrekt módon a jelenből megítélni, mi miért történt tíz évvel ezelőtt. Az egy teljesen más időszak volt. Emellett pedig nem szeretnék a múlttal foglalkozni. Sportigazgatóként is az a feladatom, hogy előre tekintsek és a jövőbeni sikerekért dolgozzak, vagyis nem hátrafelé szeretnék nézni, hanem kizárólag előre.

Sportigazgatóként mitől lesz hitelesebb, mint Nyilasi Tibor vagy Bernd Storck?

Semmilyen formában nem szeretném magam bárkihez hasonlítani. Más időszakban, más feltételek mellett, talán még más elvárásokkal is látok munkához.

Mikor érzékelte, hogy valami nem stimmel a magyar futball képzési rendszerében? 

Gyerekkorom óta a foci tölti ki a mindennapjaimat. Játékosként Nyíregyházán tehetségesnek tartottak a szakemberek, ami abban öltött testet, hogy 15-18 éves korom között meghívást kaptam az utánpótlás-válogatottakba. 1974-es születésűként például Sándor Tamással, Vincze Ottóval, Dombi Tiborral játszottam egy csapatban, de viszonylag hamar, 16 évesen kaptam az első figyelmeztető jelet. Ráckevén, az Aranykalász Kupán, a francia válogatott ellen kikaptunk 1-0-ra. Végig a pályán voltam. Szándékosan fogalmazok így, mert ötször, ha labdához értem, mivel alig volt nálunk. Csak forgattam a fejem, futottam ide-oda. A meccs végén mindenki a számszerű eredményt nézte és elégedetten gratulált nekünk. Egy vereség, és még inkább a játék képe után. Már akkor is furcsálltam ezt. Nem volt nálunk a labda. 1-0 ide vagy oda, ökölvívónyelven szólva a technikai KO közelebb állt a valósághoz. Ott, 16 évesen döbbentem rá először, hogy itthon valamit nagyon nem jól csinálunk.

Mit tett azért, hogy változzon a helyzet?

Egy csípősérülés miatt 20 évesen abba kellett hagynom a labdarúgást, de sosem szakadtam el tőle. Az élet különböző területein jártam végig a szamárlétrát. A licences képesítést szereztem, edzősködtem, Nyíregyházán U19-es, Nagykállón NB III-as csapatot irányítottam. A magyar labdarúgás minden szegmensében megfordultam megyei, MLSZ-szinten, de ügyvezető is voltam Nyíregyházán abban az évadban, amikor utoljára feljutott az NB I-be. Még egy Szabolcs megyei napi-, majd hetilapnál is dolgoztam sportújságíróként, így a másik oldalról is ráláttam a focinkra.

Az edzői papír, az UEFA A licence mellett milyen végzettséggel rendelkezik még?

A mai napig képzem magam. Idén tavasszal államvizsgáztam a Limoges-i Egyetemen – a különböző országok sportirányításának komplett marketing, jogi és sportszervezési oldaláról kaptam teljes képet –, sportirányítási szakdiplomát szereztem, míg az elsőt, a földrajz-testnevelés tanárit bő két évtizede Nyíregyházán kaptam kézhez. A tanári diploma után az edzősködés mellett rögtön elkezdtem tanítani egy kis falusi iskolában. Mivel szóba került, hogy igazgató lehetek az iskolában, ezért tovább képeztem magam, a Budapesti Gazdasági Főiskolán diplomáztam mint oktatási vezető, majd később mint közgazdász. Végül nem ott, hanem MLSZ megyei főtitkárként – jelenleg ez a megyei igazgatói posztnak felel meg – hasznosítottam a tanultakat, mert amikor a szövetség 2001-ben meghirdette az állást, 26 évesen az én pályázatomat találták a legjobbnak.

Ott újabb, a szervezeti oldalról is betekintést nyertem a magyar futballvalóságba, és eléggé megdöbbentő benyomások értek annak ellenére, hogy kvázi belülről érkeztem.

Mit tapasztalt megyei szinten?

Forradalmi elképzelésekkel láttam munkához, de rájöttem, szervezetileg és strukturálisan is komoly lemaradása van a rendszernek. Eleinte például a megyei játékvezetői bizottság elnökének a kinevezésébe sem volt beleszólásom.

Mi a gond ezzel a demokratikusnak tűnő megoldással?

A bizottság elnökét a megyei elnökségnek kellett volna megválasztania, a szabályzat is ezt mondta ki. Olyan tanulási időszakon mentem keresztül, amely közben megedződtem. Viszont megerősödött bennem, ha van egy határozott célod, nem szabad letérni az ahhoz vezető útról. 2006-ig dolgoztam ott és kizárólag szakmai indokok alapján támogattam az egyes döntéseket és amit tudtam az anomáliák közül, azokat megszüntettem. Beállt és működött a rendszer, a klubok elégedettekké váltak, mégis otthagytam az állást, mert belefáradtam. 2010-ben, Csányi Sándor elnökké választása után azért vállaltam el újra a megyei igazgatói posztot, mert reméltem a változást, újra láttam értelmét a munkának.

Ha nem futballal, mivel foglalkozott 2006 és 2010 között?

Az OTP-nél, majd a Lombard Leasing Zrt.-nél dolgoztam, ingatlanfedezetű hitelekkel foglalkoztam, és ahogy a futballpályafutásom után mindig, ezúttal is azt tanultam, aminek hiányát éreztem: jogász diplomát szereztem, mert arra a tudásra is szükségem lett a hitelügyleteknél, és gondoltam, idővel a labdarúgásban is hasznát veszem.

Állítólag a futball is üzlet, mégis érezhetően más, mint a gazdasági élet többi területe. Miben különbözik?

Az üzleti világban, ha öt forintot befektetsz, két nap múlva adott esetben tíz forintot veszel ki. Kockázat ott is van, de tisztábbak az elvek, a viszonyok, ha jól számolsz, biztos a siker is. A labdarúgásban ez nem így működik. Sokszor hangsúlyozom, hogy a futball egymással szorosan összefüggő folyamatokból áll. Még ha tökéletesen tervezel, dolgozol is, egyáltalán nem biztos, hogy ezek a folyamatok eredményt hoznak. Számtalan tényező befolyásolja a fejlődést, ami végső soron a jéghegy csúcsán, a bajnoki tabellán, az UEFA-klubrangsorban és a válogatott eredményességében, a világranglista-helyezésében ölt testet.

Az első MLSZ-sportigazgató, aki valóban megkapta azt a feladatkört, felelősséget, amit ez a funkció mindenhol a világban takar. Ennek megfelelően nyolc területet – utánpótlás-válogatottak, felnőtt- és edzőképzés, grassroots, futsal, női futball, sporttudomány és egy vadonatúj, a klubfejlesztés – fog össze és irányít a jövőben. Miben látja a fő feladatot?

Mind a nyolc területnek az a feladata, hogy segítsük, mentoráljuk, képezzük a klubokat, mert a mi gyerekeink sem rosszabbak, mint a horvát, a szerb, vagy a szlovák labdarúgó palánták. Hogy a végén mégsem tudunk olyan nemzetközi szinten is értékelt labdarúgókat kitermelni, mint említett szomszédaink, az azt jelenti, hogy a rendszert finomítani, az esetlegesen nem jól működő dolgokat javítani kell. Elsődleges feladatunk, hogy a fejlődés elérése érdekében olyan futballkultúrát teremtsünk meg, amiben középtávon rendszerben dolgozó, nyitott edzők, nyitott vezetők dolgoznak. Ez teljes, háromlépcsős folyamatszabályozást igényel a kiválasztás, a képzés és a fiatalok felnőtt futballba való beléptetése terén. Gyakorlatilag ezeket a területeket már mindenhol átvizsgáltuk, ezért határozott elképzeléssel rendelkezünk, hogyan szeretnénk ezt rendbe tenni. A fiatalok NB I-be, NB II-be, NB III-ba való beléptetésének megkönnyítését – utóbbiban az NB I-es klubok második csapataiban négy túlkoros mellett csak 21 év alattiak játszhatnak – nemrég szabályoztuk, a 2020-2021-es bajnokságtól ellenőrizhetjük ennek a megvalósulását.

Ezek az alapfolyamatok napi szinten egytől egyig az egyesületekben zajlanak, ott válnak a játékosok olyanná, amilyenné. Avagy a magyar labdarúgás Achilles-sarka a nyolc terület közül valóban a klubfejlesztés. Hogyan tud hatást gyakorolni azokra a futball vállalkozásokra, amelyek tulajdonosai, ügyvezetői a tapasztalat szerint nem az MLSZ, a magyar futball, hanem a saját érdekeik szerint döntenek?  

Ami fontos, hogy először is meggyőzéssel, mentorálással szoros bizalmi szálat építsünk ki a klubokkal – ez még gyerekcipőben jár. Elengedhetetlen, hogy a klubok tudják, elhiggyék, jót akarunk nekik. Ezt követően a már meglévő, konkrét lépésekre kidolgozott programunkat kell megértessük és elfogadtassuk velük.

Nyilván lesz, aki megérti, támogatja majd a munkáját, de Magyarországon élünk; szép számmal lesznek szemben állók. Mihez kezd velük?

Olyan kivételezett helyzetben van a magyar labdarúgás, hogy joggal várhatja el a közvélemény: legyen következménye annak, ha valaki, valamit nem jól csinál.

Mi kellő mozgásteret engedve a kluboknak a kereteket, az irányvonalat szeretnénk meghatározni. Ennek betartását folyamatosan fogjuk ellenőrizni. Több átvilágítás eredményeként tisztában vagyunk a hiányosságokkal, látjuk, milyen úton tud fejlődni labdarúgásunk. Ezt várja el az MLSZ vezetése és a közvélemény is.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Az MLSZ az elmúlt évtizedben számos olyan szabályt hozott, majd vont vissza vagy alakított át, ha nem működött, amelyek mindegyike arra irányult, hogy az ésszerű szakmai és pénzügyi működés felé kényszerítse a klubokat. Csányi Sándor kilencéves regnálása után a 2019-es közgyűlésen mégis úgy fogalmazott, mintha a tulajdonosok közül néhányan „ostobák” lennének. Az új sportigazgató hogyan fog boldogulni az „ostobákkal”, kiváltképp úgy, hogy a zuhanyhíradó szerint közülük különböző kapcsolati hálók által többen is előszeretettel nyúlnak át a fejek és a szabályozók felett?

Nyilván a tulajdonosok is mindent megtesznek azért, hogy a csapatuk sikeres legyen, és reményeim szerint a kezdeti nehézségek, tapasztalatok után egyre többen keresik azt az utat, amely a nemzetközi szereplés mellett a fiatalok beépítését, értékesítését célozza meg. Számtalan nemzetközi példa mutatja, hogy ez a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Teljes mértékben hiszek benne, hogy a szakmai koncepció megvalósul és segíti majd ezen az úton a magyar labdarúgást.

Ehhez érzi az elengedhetetlenül szükséges támogatást a háta mögött?

Ahhoz, hogy gazdasági téren és eredmények tekintetében is stabilan fejlődjön a sportág az egész magyar labdarúgó társadalom összefogására szükség van. Az erre irányuló szándék mind az MLSZ, mind a klubok részéről érzésem szerint megvan.

Említette; „joggal várja el a közvélemény, hogy legyen végre következménye annak, ha valaki, valamit nem jól csinál”. Milyen eszközpark áll a sportigazgató rendelkezésére erre az esetre?

A Double Pass eddig háromévente auditálta az akadémiákat. A jövőben minden klub életébe szeretnénk évente betekintést nyerni, megvizsgálva azt, hogy a napi folyamatok mennyire vannak összhangban az MLSZ alapelveivel, iránymutatásával, valamit a klub maga által meghatározott szakmai koncepciójával. Elengedhetetlen, hogy minden klub tervezetten működjön. Amennyiben letér a közösen kialakított – a magyar labdarúgás érdekét szolgáló – útról, támogatások csökkentésével, megvonásával szankcionálható egy sportszervezet. A későbbiekben néhány év után nemzetközi mintára a felnőtt klubok licencét szeretnénk összekapcsolni az utánpótlásuk minősítésével.

Évek óta egy belga cég auditál. Az MLSZ nem alkalmas erre?

Ezt is tanulnunk kell, és erre tökéletesen alkalmas egy nagy rutinnal rendelkező, több országban is bizonyított nemzetközi cég. A későbbiekben terveink szerint ezt a feladatot is átvesszük bizonyos szinteken.

Mikor járt utoljára Felcsúton?

2-3 hete. A nyolc terület egyik fontos pillére, a sporttudományos fejlesztés jegyében egy közös, az egész magyar utánpótlásfutballt befogó informatikai rendszer kapcsán egyeztettünk. Miért?

Fotó: Marjai János /24.hu

Idén nyártól az Emmi kivette az MLSZ kezéből a tíz kiemelt akadémia állami támogatásának az elosztását, a szakmai munka felügyeletét. Utóbbit a Puskás Akadémia vezetésére bízta. Hogyan tud az MLSZ sportigazgatója a kiemelt akadémiákat tulajdonló kluboknak diktálni, ha az aktuálisan legtehetségesebbnek gondolt ifjú labdarúgók munkájára semmiféle ráhatása nincs?

2015-től mint MLSZ-versenyigazgató elég korrekt, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot ápoltam az érintett klubokkal, tulajdonosokkal. Nyilván ez a döntést új helyzetet teremtett, de szeretném, ha a jó kapcsolat megmaradna köztünk. Másrészt a tíz állami akadémia – azon túl, hogy alsóbb korosztályokkal is foglalkozik – a kiemelt bajnokságok miatt jellemzően a 15-19 évesekre helyezi a hangsúlyt. Amire nekünk, az MLSZ-nek elsősorban figyelni kell, az a 6-14 év közötti labdarúgók képzése. Edzőként is azt tapasztaltam, ez alatt a nyolc év alatt dől el minden. Ha ott elrontasz valamit, már pótolhatatlan hátrányba kerülsz, mire az akadémiára érsz.

Tényleg nem érzi problémának az ellentmondást, hogy frissen kinevezett sportigazgatóként éppen a kiemelt akadémiákra nincs ráhatása?

Mint a magyar labdarúgás összes szereplőjével, úgy a tíz kiemelt akadémiával is együttműködve szeretnék dolgozni a jövőben. Ennek a tíz kiemelt akadémiának, az alattuk lévő és velük együtt versenyző, nevezzük utánpótlásműhelyeknek és a megyei szinten bajnokságot játszó, a piramis alján lévő kisebb, grassroots klubok láncolatának közösen kell a 6-14 év közötti gyerekek képzését megoldani. Határozott szándék az is, hogy 14 éves kor alatt a gyerekek ne tudjanak eligazolni a megyén, illetve a régión kívül, csak akkor, ha az egész család költözik. Ugyanis nem indokolt, hogy egy gyerek több száz kilométerre elköltözzön otthonról, ha a tudást helyben is megkaphatja.

Az akadémiákkal kapcsolatban lévő, alsóbb korosztályokra fókuszáló klubok minden megyét lefednek, számukra kötelező óvodai, iskolai kapcsolatokat fogunk előírni, hogy ne napi másfél órában érjenek labdához a gyerekek, hanem délelőtt a megfelelő képesítéssel rendelkező testnevelő, vagy a bejáró edző is tudjon testnevelésóra alatt edzést tartani.

Azt nyilatkozta az M4-nek, hogy a 2014 óta a fiókban porosodó, Dárdai Pál nevével fémjelzett szakmai megújulási programra támaszkodik.

Inkább úgy fogalmaznék, azokkal a gondolatokkal, amelyeket Pali és munkatársai abban a programban megfogalmaztak, száz százalékig egyetértek. Azokra a problémákra hívta fel a figyelmet, amelyek valós tények és amelyek még most is számos területen fellelhetőek. A magyar futball nem engedheti meg magának, hogy olyan külföldön is bizonyított szakemberek véleményét, mint Dárdai Pál, Lőw Zsolt, Szabics Imre vagy éppen Hajnal Tamás ne fogadja meg.

Közülük egy dolgozik itthon.

Viszont mindannyian vállalták, hogy segítenek, együttműködnek. Mindannyian benne vannak a Nyilasi Tibor vezetésével működő szakmai bizottságban. Rendszeresen egyeztetünk, kikérjük a bizottság véleményét.

Mi az a röviden megfogalmazható középtávú vízió, amelynek elérésével sportigazgatóként elégedett lenne?

Korábbi újságíróként, jelenlegi újságolvasóként napi szinten tájékozódtam a nemzetközi foci történéseiről, de korábban magam sem láttam a mélyére. Ezt szerettem volna pótolni a francia egyetemmel, de ebben segített az is, hogy 2016-tól UEFA-ellenőrként vehettem részt a nemzetközi futball vérkeringésében. Az ifjúsági BL-meccseken például klubvezetőkkel folytatott háttérbeszélgetésekben betekintést nyerhettem arról, hogyan építik fel ők a klubokat. Ezek a tapasztalatok is abban erősítettek meg, és megint oda lyukadunk ki:

olyan új futballkultúrát kell megteremtenünk, ahol rendszerben, tervszerűen gondolkodó, a jelenleginél a világra sokkal nyitottabb vezetők, edzők dolgoznak.

Az alapvető céljuk az legyen, hogy minden egyes tanítványuk önmagához képest fejlődjön, így összmunkájuk gyümölcseként sokkal több, nemzetközi szinten is mérhető tudású magyar labdarúgó lépjen az utánpótlás és a felnőtt bajnoki meccseken pályára. Végső soron magasabb legyen a magyar futball színvonala.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Utóbbi mondatot minimum harminc éve hallgatja a szurkoló. Mennyi idő szükséges még, amíg végre eredményekben, UEFA-koefficiensben vagy válogatott világranglista-helyezésében is stabilan mérhető fejlődést mutat fel a magyar futball?

2016-ban az Európa-bajnokságon azt láthattuk, hogy partiban voltunk az ellenfelekkel. Mindezt egy négyhetes, tudatosan felépített felkészülés előzte meg, s bár átmeneti sikert tudtunk elérni, bebizonyosodott, hogy a magyar játékosok többre lehetnek képesek. Azt szeretném, ha közösen le tudnánk tenni azokat a futballszakmai alapokat, amelyre építve hasonló sikereket és eredményeket tudunk elérni, mint 2016-ban és nem csak átmenetileg.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.