A magyar labdarúgásról viszonylag kevesebbet írnak más országokban, amiben benne van az is, hogy a külföldi újságírók nem mindig jutnak hozzá minden információhoz, amikor a focinkról van szó, hiszen nem beszélik a nyelvet. Vannak helyzetek, amikor viszont nagyobb érdeklődést vált ki a válogatott, ahogyan például az Európa-bajnoki szereplés kapcsán is megjelentek elemzések Marco Rossi csapatáról, vagy éppen a Nemzetek Ligája-mérkőzések beharangozóihoz kerestek extra információkat – és, sajnos, ide tartozik az is, amikor a szélsőséges szurkolói megnyilvánulásokról cikkeznek külföldön.
Az angol sajtóban ugyanakkor régóta dolgozik egy igazán szakértő újságíró, aki rendszeresen ír a magyar a labdarúgásról, ő Tomasz Mortimer. Ez egy írói álnév, amit 17 éves korában választott ki találomra, és azt a célt szolgálja, hogy teljesen semleges legyen magyar szemszögből, hiszen se csapatnév, se játékos nem olvasható ki belőle, ráadásul a valódi nevére sem hasonlít. A 28 éves újságíró több neves portálnak is írt már cikket, többek között az Independent, a Guardian és az ESPN is megjelentette az írásait. Mondhatjuk, hogy az egyik legkeresettebb angol ajkú újságíró, aki jártas a focink aktuális témáiban.
„A nagyszüleim magyarok voltak. Az 1956-os forradalom során menekültek el Szombathelyről. Rengeteg időt töltöttem velük Barnsley-ban, különösen a nyári szünetek alatt.
Sokat meséltek Magyarországról, az ottani emberekről, a kultúráról, és mivel nagyapám a Haladás akadémiáján is megfordult kapusként, a fociról is sok szó esett.
Édesanyám ott nőtt föl, de hiába magyarok a szülei, ő már nem is beszéli a nyelvet” – mesélte Tomasz Mortimer a 24.hu-nak a kezdetekről.
A futball iránti szenvedély egy angol esetében nem ritkaság, a fiatal fiút pedig lenyűgözték az izgalmasabbnál izgalmasabb történetek az Aranycsapatról és Puskás Ferencről. A legendák és mítoszok mellett volt idejük az aktuális NB I-gyel is foglalkozni.
„Nagyapám nem volt rá büszke, hogy milyen szintet képvisel az NB I, de mindig követte. Ez lett a közös hobbink, egy időben legalább annyira járatos voltam a bajnokság aktualitásaiban, mint a Premier League dolgaival kapcsolatban. A barátaim közül persze senkit nem érdekelt, így főleg a Football Managerben használtam fel ezt a tudást. Ez lett az én örökségem.”
This photo of Puskas 😍 pic.twitter.com/Wa8xAopYDi
— Tomasz Mortimer (@TomaszMortimer) April 22, 2021
A fordulópont akkor következett, amikor Mortimer nagyapja meghalt. Ekkor ugyanis már nem csak a közös hobbi lett egyszemélyes szenvedély, de onnantól nem akadt, aki lefordítsa a magyar fociról szóló cikkeket az akkor 16 éves angol srácnak. Így hát elkezdett keresgélni a témában, de angolul nem lehetett információt találni a magyar futballról. Akadt azonban egy Extra Time névre hallgató focis fórum.
Azt gondoltam, ha nincs a magyar fociról angolul semmi, majd írok én! Folytattam a magyar bajnokság követését vacak minőségű streameken keresztül. Nem volt könnyű felkutatni ezeket, de a fórumon sokan segítettek. Beszámolókat írtam, vagy csak egy összegzést a fordulóról, amikor kedvem volt hozzá, így indult az egész.
A Premier League hazájában nehéz elképzelni, hogy valaki leüljön a tévé elé egy NB I-es meccset megnézni, de Tomasz Mortimert jól elszórakoztatta. Apai ágról a Manchester United iránti rajongást örökölte, de a magyar liga teljesen más világot jelentett. Miközben Angliában az okozott meglepetést, ha nem Sir Alex Ferguson csapata nyert egy kupát, Magyarországon nagyobb volt az izgalom. Úgy érezte, itt aztán akárki bajnok lehet.
„Több amatőr meccsre is elmentem a környékünkön, a játék minősége nekem soha nem okozott gondot. Számomra a futball egyébként is inkább a drámáról, a fordulatokról szól, a játék minősége nem fontos. A magyar csapatok történetét jól megismertem, nagyapámnak hála, így elmerültem a bajnokságban. Előfordult persze, hogy borzalmas NB I-es meccsbe futottam bele, de legtöbbször ugyanolyan lelkesedéssel foglalkozom a ligával, mint a kezdetekben. A szívem valamiért ehhez a bajnoksághoz és a kultúrához húz, még ha vannak is elemei, amivel nem értek egyet.
This team ❤🇭🇺 pic.twitter.com/ck4jONBwl7
— Tomasz Mortimer (@TomaszMortimer) June 23, 2021
Tomasz Mortimer 18 éves korában beiratkozott az egyetemre, emellett pedig a Goal.com riportere lett. A rengeteg megkötés és a bekért anyagok viszont nem tűntek számára megfelelő perspektívának, ezért néhány hónap után mindkettőt otthagyta, és úgy döntött, a maga ura lesz, vagyis mindig arról ír majd, amiről akar. Az Extra Time-ról ismert egyik fórumozó segítségével létrehozta a Hungarianfootball.com oldalt. Ez a magyar focit bemutató oldal azóta is működik, évekig lelkesen írt beharangozókat és beszámolókat a válogatottról és az NB I-ről is. Nem sokkal később meg is jelentette az első írását a magyar futballról egy akkor nagyon népszerű blogon, az In bed with Maradonán. A terveinek megfelelően ez egy ismeretterjesztő jellegű szöveg volt, amit kisvártatva egy újabb, kontextust teremtő cikk követett.
Először 2010 környékén írtam arról, hogy Szalai Ádám, Németh Krisztián és Koman Vladimir hozhatnak nagy változást a válogatottban. Ez végül nem így történt persze, de Szalai fontos elemmé vált. Nem sokkal később írtam egy cikket a budapesti klubokról is, mert akkoriban a Debrecenről szólt a bajnokság főként. Ezután megváltozott egy kicsit a hozzáállásom, azt éreztem, a magyar foci jobb, ha hobbi marad, de egyébként is jobban szerettem véleménycikkeket írni a témában.
Ennek kisvártatva hatása lett a weboldalra is, a beszámolók helyét ritkábban megjelenő cikkek váltották fel aktuális problémákkal, témákkal kapcsolatban. Ilyen volt például az ultrák kérdésköre is. Természetesen Angliában is él és virul ez a szubkultúra, ráadásul az Európa-bajnoki döntőben is láthattuk, a futball hazájában is vannak még megoldandó feladatok. Ennek ellenére Tomasz Mortimer számára az itthoni szurkolói közeg nagyon kétarcú. Egyfelől a szenvedély átjárja az embereket, ami megteremti a drámát, amelyért rajong, másfelől viszont a bekiabálások színvonala rettentően kizökkentette, amikor Szombathelyen járt látogatóban.
„Ha választani kell kedvenc csapatot, akkor persze a Szombathelyi Haladás az a nagyszüleim miatt, de amikor kimentem egy meccsükre, valahogy nem volt meg a kémia. A szurkolók is olyasmiket kiabáltak, amivel nem tudtam azonosulni, furcsa kettősséget éreztem. Ez mindig egy belső konfliktus nálam, mert sokszor nem értek egyet a kiírásokkal, a szurkolói üzenetekkel. Talán kulturális különbség, talán más, de küszködök az ellenérzéseimmel ilyenkor.”
Az angol újságíró egyébként nem csak a klubokat látta testközelből, a válogatott mérkőzéseire is kijár. Főként idegenbeli mérkőzésekre jutott el, többek között kint volt Romániában, Észtországban, Észak-Írországban, sőt, a Bulgária elleni Európa-bajnoki pótselejtezőn is. Mivel nemcsak külső szemlélőként ír rólunk, az elmúlt tíz évben többször is megkeresték, ha a magyar fociról szerettek volna cikket rendelni.
„Azon múlik, milyen aktualitása van. Az Eb alatt sokat kerestek, de ugyanígy Nagy Ádám bristoli szerződtetésénél is kértek tőlem cikket, vagy amikor Szoboszlait az Arsenallal hozták szóba. Manapság már megszokottabb, hogy megkérdezik a véleményemet egy játékosról vagy csapatról, és ezt idézik a cikkekben.”
A magyarok figyelmét persze nem kerüli el, ha egy angol a válogatottunkról ír. Tomasz Mortimer azt mondja, szinte csak bátorító üzeneteket kap, néha egy-két témajavaslat is beérkezik, de nagyon ritka, hogy elküldik melegebb éghajlatra. Ez utóbbi egyébként is azért szokott előfordulni, mert meglehetősen kritikus alkat, ráadásul Orbán Viktor politikájával sem ért egyet, aminek rendszeresen hangot is ad.
„A legrosszabb élményem azzal a videóval volt, ami a Tifón jelent meg, és a magyar kormány sportfinanszírozásáról szólt. A kommentekben többen magyaráztak, hogy ki pénzelt le, meg Soros Györgyöt emlegették. A Guardiannek írt cikkemre viszont szinte semmit sem reagáltak. Egyáltalán nem vészes az arány egyébként, inkább örülni szoktak, hogy írnak a magyarokról. Nekem pedig előny, hogy érzelmileg függetleníteni tudom magam az eseményektől, míg az angol eseményeknél ez sokkal nehezebb.”
A közelmúltban több magyar-angol mérkőzés is volt, a Nemzetek Ligájában pedig újra összecsap majd a két válogatott (a budapesti találkozó zárt kapus lesz), ami kettős érzéseket vált ki Tomasz Mortimerből. Egyrészt a mostani csapat és Gareth Southgate nagyon szimpatikus számára, szerethetőnek tartja az angol nemzeti tizenegyet. Másrészt viszont a magyar válogatotthoz egy picit jobban húz a szíve, ráadásul a magyar játékosokat fiatal koruktól követi, ismeri a történetüket.
Nem ez az első eset persze, hogy furcsa érzés a magyar foci rajongójának lenni Angliában. Két kivételes esemény is élénken él az emlékezetében. Az egyik, amikor 2002-ben a Zalaegerszegi TE épp a kedvenc csapatát, a Manchester Unitedet győzte le 1-0-ra Koplárovics Béla góljával.
Nyolcéves voltam, de arról a meccsről lemaradtam, csak az összefoglalót néztem meg. Arra emlékszem, hogy teljesen összezavarodtam, nekem azt mondták, a magyar foci vacak! Erre az egyik magyar csapat legyőzte a Manchester Unitedet. Többször is visszanéztem az összefoglalót, de felfoghatatlan volt. Nem értettem, hogy történhetett?!
Tomasz Mortimer nem maradhatott ki a Bajner Bálint körüli őrületből sem. A magyar támadó klubjainak Facebook-bejegyzéseit a Trollfoci felhívásának köszönhetően megszállták a szurkolók, és a No Bajner, no party kommenttel árasztották el az egyesületeket. A Notts County beleállt a témába, magyar posztokat készített, a közeledés pedig azt eredményezte, hogy több magyar is kiment az egyik meccsre 2015-ben. Ezen a találkozón Tomasz Mortimer is ott volt.
„Kint voltam a meccsen, amikor először lőtt gólt a Notts Countyban. Egy nehezen átvett labda utáni találat volt, de megünnepelte, mintha vébét nyert volna! Sokáig elégedettek voltak vele a helyi szurkolók, de nem sikerült sok gólt lőnie, a szezon végére pedig úgy tűnt, nem is nagyon érdekli, mi lesz a kiesés elől menekülő csapattal. Innen már nem volt számára visszaút.”
Elmondható tehát, hogy a közelmúlt felemelő Eb-sikerei mellett a kisebb színes történeteket és a kellemetlen vereségeket is megélte a magyar válogatott mellett Tomasz Mortimer. Elmondása szerint ez is a csomag része, és elképzelhetetlennek tartja, hogy kiszeressen a focinkból.
Hullámhegyeket és hullámvölgyeket is megéltem már, de valami mindig újra visszahúz, és ez az érzés minden alkalommal egyre erősebb. Ez egy örökké tartó kapocs, soha nem múlik el.
Kiemelt képen Tomasz Mortimer látható Juhász Rolanddal, a már visszavonult válogatott focistával.
