JANEK SKARZYNSKI / AFP
Magyar foci sport

„Most már kudarcként fognánk fel, ha nem tartanánk meg a második helyet” – az albánok őrült lelkesedéssel várják a pesti meccset

„A sorsolás után az volt a vélekedés, hogy előzzük meg a magyarokat a csoportban, és kaparintsuk meg a harmadik helyet. Aztán az Eb-t látva kissé átértékeltük a helyzetet, és elképzelhetőnek tartottuk, hogy a magyarok bekúsznak a lengyelek elé, és megcsípik a második helyet.

Erre most ott tartunk, hogy négy körrel a vb-selejtezők vége előtt veszettül reménykedünk abban, hogy az albán válogatott története során először kijuthat a vébére. Tudom, nevetségnek hangozhat, de Albániában most már kudarcnak élné meg mindenki, ha nem tudnánk megtartani a második helyet

– adott helyzetjelentést a szombati vb-selejtezős ellenfelünknél uralkodó hangulatról Klaudio Ndreca, az albán Sport Ekspres újságírója.

Bár a magyar válogatott Eb-meccseit látva sokan kijózanító kudarcnak értékelték, hogy szeptember elején Elbasanban kikapott Marco Rossi csapata, az albánok öt topligás játékossal a kezdőben álltak fel (sőt a győztes gólt szerző Armando Broja is ebbe a kasztba sorolható, hiszen a Southamptonban futballozik), míg nálunk ennél kevesebben, négyen mondhatták el magukról, hogy a legerősebb bajnokságok valamelyikéből érkeztek.

Azt se felejtsük el, hogy Albánia 2016-ban ugyanúgy kijutott a franciaországi Eb-re, mint a magyar válogatott, csakhogy nem pótselejtező révén, hanem egyenes ágon, mivel második lett a csoportjában Portugália mögött, úgy, hogy a portugálok és a végül megelőzött dánok otthonában összesen négy pontot gyűjtött.

Az Eb-n aztán az első győzelem is megszületett, a románokat sikerült 1-0-ra megverni, de a semleges szurkolók számára valószínűleg csak az maradt meg az albánokról, hogy masszív kis csapat, amelyik nagyon tud védekezni.

Az öt évvel ezelőtti Eb-n még Gianni De Biasi volt az albánok szövetségi kapitánya, most viszont a 75 éves Edoardo Rejában van a balkáni ország minden reménye. Reja 2019 tavaszán mondott igent az albánok hívására, és ezzel hosszú edzői karrierje során először vállalt szerepet egy válogatottnál.

„Kisebb csapatoknál dolgoztam eleinte, aztán fokozatosan lépkedtem feljebb, és egyre komolyabb kluboknál lettem edző. Őszintén mondhatom, hogy mindig elértem azt az eredményt, amit akartam, és sosem vallottam kudarcot. Négyszer juttattam fel csapatot a Serie B-ből a Serie A-ba, dolgoztam a Napolinál, amelynél a harmadosztályból indulva meneteltünk el egészen az UEFA Kupáig, és jól szerepeltem a Lazióval is. Aztán eljött az idő, amikor azt mondtam, hogy leállok, de kapóra jött az albánok ajánlata, mert a karrierem kirakósából mindössze egyetlen darab hiányzott: kipróbálni magam egy válogatott szövetségi kapitányaként.

Rengeteg csodás élményt szereztem edzőként, de remélem, ezt a hosszú utazást sikerül méltóképp lezárni az albán válogatottal. Miért ne juthatnánk ki a világbajnokságra vagy a 2024-es Eb-re?

nyilatkozta Reja, aki 2019 tavaszán csak hét hónapra írt alá, de mivel elégedettek voltak a munkájával, 2022 nyaráig hosszabbítottak vele.

Azt gondolhatnánk, egy történelmi lehetőség kapujában mindenki pajzsra emeli az edzőt, aki még ütőképesebbé formálta a csapatot, de Klaudio Ndreca szerint Rejának rengeteg kritikusa akad Albániában.

„Reja radikálisan átalakította a csapatot, és emiatt sok edző is ellene fordult. A legtöbbjüknek az szúrta a szemét, hogy Reja a háromvédős felállást favorizálja, és úgy érzik, ez nem fekszik a válogatottnak, és néhány játékos is az áldozata lett ennek a rendszernek. Az eredmények mégis Reját igazolják, a szurkolókat pedig lenyűgözte, ahogy a csapat a lengyelek és a magyarok ellen játszott. Először láthattunk olyat egy meccsen, hogy Albánia képes dominálni a labdabirtoklás terén egy erős rivális ellen, és nem a védekezésre helyezi a hangsúlyt, hanem kezdeményező futballt mutat be. A magyarok ellen ez győzelmet ért, de Lengyelországban is nagyon jó teljesítményt nyújtott a csapat, a 4-1-es vereség messze nem tükrözi a játék képét.

Korábban szinte csak ahhoz értettünk, hogyan kell védekezni, és a 90 perc alatt nagyjából két lehetőségünk volt, azok is kontrákból, most viszont sokkal támadóbb szellemben focizik a társaság, és a lengyelek, valamint a magyarok ellen is sokat volt nálunk a labda, és sikerült komoly helyzeteket is kialakítani

– magyarázta az albán újságíró.

Klaudio Ndreca Sokol Cikalleshi statisztikájával támasztotta alá a Reja-féle rendszer hatékonyságát: a török Konyasporban légióskodó támadó 14 meccsen szerepelt az olasz edző irányításával, és ezeken 10 gólt szerzett, összesen pedig tizenkettőnél tart. Ha így folytatja, akkor rövid időn belül ő lehet az albán válogatott történetének legjobb gólszerzője, ezt a címet jelenleg Erjon Bogdani birtokolja, aki 75 meccsen 18-szor volt eredményes.

A sokak által minden idők legjobb albán csatárának tartott Bogdani karrierje során a Regginával, a Sienával, a Chievóval és a Cesenával is játszott a Serie A-ban, és az olasz élvonalat most is kilencen képviselik az albán keretből.

Az olasz-albán kapcsolatnak a földrajzi közelség mellett történelmi vonatkozása is van, amely odáig nyúlik vissza, amikor a toszk albánok a törökök balkáni inváziója elől Dél-Itáliába menekültek. A középkor során több hullámban érkeztek még albán bevándorlók Olaszországba, ők lettek az arberesek; a Sampdoria 54-szeres olasz válogatott focistája, Antonio Candreva például apai nagyapja révén részben arberes származású.

A második világháború előtt Albánia az áldozata lett Benito Mussolini területszerzési törekvésének, és miután 1939 tavaszán Olaszország annektálta a balkáni országot, a Serie A-ban feltűntek az első albán futballisták.

Közülük a szélső Naim Kryeziu tagja volt a Roma első bajnokcsapatának, majd később megfordult Nápolyban is, Riza Lushta legjobb éveit a Juventusnál töltötte, ahol 0,54-es bajnoki gólátlagot produkált, Loro Borici pedig – akinek a nevét ma shkoderi stadion viseli – a Laziónál húzott le két idényt.

Aztán a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után a bezárkózás évei következtek, előfordult, hogy az albán szövetség nem is nevezte a válogatottat a vb- vagy Eb-selejtezőre, hogy aztán a 2000-es évektől ismét feltűnjenek az albán futballisták (a már említett Bogdani mellett például Igli Tare, vagy a válogatottsági rekorder Lorik Cana) a Serie A-ban.

Reja azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint 10 ezernél is több albán származású játékost tartanak nyilván az olasz futball különböző szintjein, sokan közülük azoknak a gyerekei, akik a kommunizmus bukása után egy jobb élet reményében hagyták el az országot.

„Az elmúlt évtizedek hozadéka, hogy több albán él a világban szétszoródva, mint Albániában. A mai válogatott gerincét azok a játékosok adják, akiknek a szülei kivándoroltak és Angliában, Németországban, Svájcban vagy Olaszországban telepedtek le. Ezekben az országokban rengeteg albán futballozik, sokan közülük az alsóbb osztályokban, és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években feltűnik egy a mostaninál is erősebb generáció az albán futballban” – mondta nekünk Klaudio Ndreca.

De vissza a vb-selejtezőkhöz: Ndreca elárulta, hogy bár a koronavírus-járvány miatti korlátozások miatt az albán lelátókra csak a nézők harminc százalékát engedik be, a tiranai Air Albania Stadionba már négy nappal a következő hazai meccs, a lengyelek elleni rangadó előtt elfogyott mind a 22 ezer jegy.

„El sem tudja képzelni, milyen izgalomban van az országunk a meccs miatt. Az emberek hozzászoktak, hogy hetente láthatnak a tévében olyan Serie A-, Premier League- vagy La Liga-meccset, amelyen albán játékosok lépnek pályára. Mi más kellene még, hogy történelmet írjunk? Az albán közvélemény és a szurkolók szerint erősebb a keretünk, mint a magyaroké, és mint a lengyeleké is, ha Robert Lewandowskit kivesszük. A budapesti meccs előtt leginkább attól tartottunk, hogy a magyar szurkolók olyan atmoszférát teremtenek, hogy belehajszolják a csapatukat a győzelembe.

De azzal, hogy a meccs zárt kapus lesz, sokan gondolják úgy, hogy az utolsó akadály is elhárult, hogy Albánia behúzza a találkozót. A játékosok pedig biztosan úgy fognak majd játszani, mintha ez lenne életük utolsó meccse

– jellemezte az albán futball-lázat Klaudio Ndreca.

Kapcsolódó
Az albánok ráfázhatnak, ha azt hiszik, előny, hogy nem lesznek magyar nézők
Az utóbbi években a zárt kapus meccseken egy kivételével mindig jól teljesített a válogatott.

Szombat 23 óra magasságában kiderül, sikerült-e az albánoknak a hatalmas lelkesedésüket győzelemre váltani, vagy a magyar válogatott visszavágott a szeptemberi vereségért, és ezzel megragadta az utolsó szalmaszálat.

Nagy gólfesztivált mindenesetre a közelmúlt alapján nem érdemes várni, bár 1950-ben még 12-0-ra nyertünk Albánia ellen (ez nekünk holtversenyben a legnagyobb győzelmünk, az albánoknak pedig történetük legnagyobb veresége), az elmúlt négy egymás elleni meccsen mindössze öt gól született (2-0, 1-0, 1-0, 0-1).

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.