Elkezdtünk valamit építeni, ami a szurkolók szeretetét is erősítette és nem szeretnénk ezt egy hét alatt lerombolni, ezért is van bennünk hatalmas motiváció, hogy Andorra ellen megmutassuk, vissza tudunk térni a helyes útra
– ezt Nagy Ádám, a magyar labdarúgó-válogatott és az olasz másodosztályú Pisa középpályása mondta kedden és ennél alighanem semmi sem adja vissza jobban, milyen hangulatban is várja a csapat a szerdai, Andorra elleni hazai mérkőzést a világbajnoki selejtezősorozatban.
A selejtezőket egy lengyelek elleni 3-3-as döntetlennel kezdte Marco Rossi csapata, majd jött a kötelező győzelem Andorra és San Marino ellen, a nyár pedig az Európa-bajnokságról szólt, ahol a portugálok elleni vereséget követően a franciákkal és a németekkel (velük idegenben) is döntetlent játszott és percekre volt a továbbjutástól. Ilyen előzmények után várhattuk bizakodva a szeptemberi vb-selejtezős mérkőzéseket, de aztán két gyomros érkezett: előbb Anglia gázolt át a magyar válogatotton, majd Albániában jött az 1-0-s vereség.
Mindezek következtében az I csoportban csak a negyedik helyen áll Magyarország, a folytatásban a kötelező győzelmek mellett már bravúrok is kellenének, hogy a pótselejtezőt érő második hely meglegyen – a Nemzetek Ligájából is lenne esély a pótselejtezőre, de Ausztria mostani botladozása keresztülhúzhatja a számításainkat. Úgyhogy a csoportmásodik helyhez vezető út első lépése lenne az Andorra elleni, szerdai győzelem, amit mondhatnánk kötelezőnek is, ha nem lenne a közös múltunkban egy sötét folt:
Érdekes, de Andorrával eddig csak a vb-selejtezőkben találkoztunk, és rögtön az első meccsen tömtük ki őket a legjobban, 2012 szeptemberében 5-0-ra nyertünk idegenben, a maiak közül Szalai Ádám akkor betalált – a csapatkapitány Albánia ellen nem játszhatott most, mert az egyik koronavírustesztje pozitív eredményt hozott, de azóta van három negatív tesztje, azaz zöld jelzést kapott. Annak a meccsnek a visszavágója ugyan 2-0-s magyar győzelmet hozott, de mégis keserű szájízzel gondolhatunk vissza rá, az a találkozó követte ugyanis a hollandok elleni, amszterdami 8-1-es vereséget és Egervári Sándor lemondását.
A 2018-as világbajnokság kvalifikációjában 4-0-ra nyertünk először, majd jött a már említett történelmi bukás, ami egy évvel volt csak a 2016-os Európa-bajnoki menetelés után, amikor csoportgyőztesként nyolcaddöntőbe jutott a csapat. Az a vereség is nagyban hozzájárult egyébként ahhoz, hogy Bernd Storckot a korábbi sikerek ellenére is elküldték (Szélesi Zoltán ugrott be két meccsre, majd Georges Leekenst nevezték, aki mindössze négy mérkőzés alatt megbukott, őt követte Rossi 2018-ban).
Az idei első meccsen főleg a második félidő elején látható eredményes játéknak köszönhetően sikerült 4-1-re nyerni, de az a meccs sem túl szép emlékű, a törpeállam játékosai kifejezetten durván játszottak, egy lökés utáni szerencsétlen földet érésnél pedig megsérült a keret egyik fontos tagja, Kalmár Zsolt, aki nemcsak lemaradt az Eb-ről, hanem azóta sem léphetett pályára, műteni kellett és még várni kell a visszatérésére.
Egyetlen dolog nem történt eddig Andorra ellen: a két csapat még nem játszott döntetlent egymással. Négy magyar és egy andorrai siker a mérleg, a gólkülönbség pedig 15-2 ide.
Ahogy Marco Rossi fogalmazott, most a legfontosabb a győzelem, de az is szempont, hogy jó játékkal nyerjünk. Ez a legkevesebb, mert aztán kemény október és november vár a válogatottra: fogadja az albánokat, majd Angliába utazik, aztán összecsap San Marinóval, végül Varsóban zárja a selejtezősorozatot. A világbajnoki szereplés esélyéhez pedig bravúrok is kellenek majd.
