Szombat délután azt írtuk, „olyan szoros az NB I, hogy a világ csodájára jár”. Hisz mit írhat akkor az ember, amikor a kiesés elől menekülő, az NB I-es tabella utolsó előttu helyén álló Budapest Honvéd hátrányból fordítva 2-1-re legyőzi a második helyezett Puskás Akadémiát?
A fővárosi csapat ráadásul úgy győzte le a PAFC-ot, hogy zsinórban öt győztes meccses sorozattal a hátuk mögött álló felcsútiakhoz érkeztek vendégségbe, a 18. percben egy peches góllal hátrányba kerültek. Innen tényleg szép nyerni.
Az új edző, Horváth Ferenc tevékenységét eddig nem sok siker követte, konkrétan még nyeretlen volt a Honvéddal, így nem csoda, hogy boldogan nyilatkozott a mérkőzést követően. Persze Horváth, nem lenne Horváth, nem nem mondott volna meglepőt.
„Eléggé rosszul kezdődött a mérkőzés, helyzetet hagytunk ki, majd szerencsés gólt rúgott az ellenfél. Ez kicsit demoralizálta a csapatot, de már az első félidőben is úgy láttam, túl fogunk tudni ezen lépni. Jól játszottunk, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést, az első félidő végén volt egy időszak, ahol kicsit elsiettük a játékot. Egyébként jól tartottuk a labdát, gyorsan passzoltunk és a védekezésünk is nagyon jó volt. Lezártuk azokat a területeket, ahova be szoktak futni és ahova be szokták passzolni a labdákat. A második félidőben szinte nem is talált rajtunk fogást a Puskás Akadémia. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat jelentett nekik is és nekem is ez a győzelem. Remélem annyiból mindenféleképpen előre tudunk lépni, hogy a fiúk elhiszik, nyerni is tudnak, nem csak odatenni magukat.
Sokáig azonban nem fényezhetjük magunkat, kedden már újra játszunk.
Lehet sokaknak váratlan az utolsó mondat, hisz az első győzelem után inkább a kicsattanó öröm lenne a jellemző. Azonban dícséretes a realitásérzék.
