Magyar foci sport

Az oroszok visszarángattak minket a földre, de nem érdemes temetni a válogatottat

Két ellentétes mérkőzésen van túl a magyar labdarúgó-válogatott, mert amíg az esélyesebb Törökország ellen idegenben nyertünk, addig a szintén erősebb oroszok ellen egy ijesztő 60 perc után mutatta meg a karakterét a csapat. De mire lesz elég ez a későbbiekben? Elemzés.

Vasárnap este a Nemzetek Ligája második fordulójában a magyar labdarúgó-válogatott 3-2-re kikapott a 2018-as világbajnokságon negyeddöntős, a 2020-as Eb-re a selejtezőcsoportjából Belgium mögött második helyen, 33-8-as gólkülönbséggel kijutó Oroszországtól.

Padlóra került, de majdnem visszajött háromgólos hátrányból a magyar válogatott
A magyar válogatott kis híján ledolgozta háromgólos hátrányát az oroszok ellen a Nemzetek Ligájában. Sallai Roland remek emeléssel talált be és a csereként beállt Nikolics Nemanja is eredményes volt.

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a mérkőzés előtt azt éreztette, ha nem muszáj, nem változtat a Törökországban győztes (1-0) csapatán, Fiola Attila azonban sérülés miatt nem vállalta a játékot, így a belga Leuven légiósa, Bese Barnabás ugrott a helyére, azaz a jobbhátvéd posztjára.

A szövetségi kapitány azt sem titkolta, válogatottunk ugyanabban a játékrendszerben lép pályára, mint amely Sivasban bevált, és mivel azt a mérkőzést vélhetően kellő alapossággal kielemezte Sztanyiszlav Csercseszov, az oroszoknak nem jelentett újdonságot a védekezésben öt-, támadásban háromvédős játékrendszerünk, azon belül pedig az egyes labdarúgókra írt feladatkör.

Az orosz szövetségi kapitány jól láthatóan fel is készítette együttesét a Gulácsi – Orbán, Lang, Szalai A. –  Bese, Sigér, Nagy Á., Szoboszlai, Holender – Sallai R. – Szalai Á. alkotta magyar tizenegy ellen.

Különösebb meglepő húzást azonban tőle sem láthattunk.

  • A klasszikus orosz iskola stílusára, a csapatfegyelemre, a zárt védekezésből történő villámgyors támadásvezetésekre, összességében a nyers erőre, a párharcokra épített,
  • ahol a 4-3-3-as, vagy 4-2-3-1-es felállásban elöl, a tengelyben Artyom Dzjuba általában két védőt is lekötve, vagy onnan egy sorral visszalépve tartja meg a labdákat, majd készíti le a mélységből, nagy sebességgel érkező szélső vagy támadó középpályásoknak.

Miért kaptunk ennyi gólt?

Az oroszok ráadásul nem ragaszkodnak a kizárólag földön, lapos passzokkal felépített támadásvezetéshez, ha szükségét érzik, átrúgják az ellenfél letámadását és a védősorból direkt, a középpályájukat átívelve keresik az óriás centert. Utóbbiból mindjárt az 5. percben leckét, és majdnem gólt kaptunk, amikor Dzsikija előrevágott labdáját Dzjuba csúsztatta a robogó Mirancsuk elé, aki szerencsére kihagyta a kihagyhatatlant.

A stílus, a felállás és az adott meccstaktika kitalálása és megvalósítása három különböző dolog.

A magyar válogatott felállásában a Törökországban bevált, védekezésben szigorú ötvédős vonalat húzott, amely előtt a Sigér–Nagy–Szoboszlai hármas, illetve a Szalai ÁdámSallai kettős szűkítette egymástól mélységben is eltolódva a területet. A támadásoknál az első félidőben épp úgy dominánsan a bal oldalon, a Szalai Attila–Holender–Szoboszlai–Sallai négyszög együttműködése által kerestük a betörési lehetőséget az ellenfél jobb oldali védelmén, mint a törökök ellen.

A 12. percben épp Szoboszlai indította jobb külsővel Sallait, aki elől nagy helyzetben mentett a kapus Sunyin. A magyar csapatból ezúttal is magasan Szalai Attila és Holender Filip jegyezte a legtöbb passzt. Előbbi 90-ből 78-szor továbbította pontosan a labdát (87 százalékos hatékonyság), utóbbi 82 százalékos mutatóval (78/62) zárta a meccset.

Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

A törökveréshez képest változást hozott az is, hogy Bese erősebb támadásban, mint Fiola Attila. Bese 21 éves koráig csatárként játszott az MTK-ban, csak a 2016-os Eb előtt bő fél évvel vezényelte hátra kényszerből először Garami József a védelem jobb oldalára, majd ott ragadt ebben a pozícióban, ellenben Fiolával, aki eredendően védekező feladatokat lát el. Ennek köszönhetően a játékot forgató Nagy Ádám vagy a mélységből irányító Szoboszlai Dominik a törökországinál nagyobb számban indíthatott akciót a jobb oldalunkon is – utóbbi 52 passzából 32-t a támadó harmadban hajtott végre és 11 cseléből hat sikeresen végződött. Bese agilisebb támadójátékát bizonyítja az is, hogy többet volt játékban, mint a Fehérvár védője a törökök elleni győztes meccsen (57 passz szemben a 43-mal, 20 passz a támadó harmadban szemben a 16-tal).

Az orosz kapitány, Csercseszov, talán ezt felismerve, ezen a mérkőzésen pont a magyar csapat jobb oldalán próbált egyazon módon kivitelezett sematikus mozgásokkal rést találni a pajzsunkon. Sikerrel tette. 

Az első bekapott gólunknál Djzuba lépett vissza a félpályáig, ezzel kihúzta a védelem jobb közepéről Orbánt, majd Zobnyint egyből megjátszva gyorsította fel a támadást, aki a center és a belső védőnk között üresen hagyott helyre berobbanó Kuzjajevhez passzolt. Utóbbi hozta kihagyhatatlan helyzetbe a mélységből szintén nagy sebességgel érkező Mirancsukot.

Dzjuba kihúzza Orbánt és a helyén már jön is a gyors támadás. Forrás: m4sport.hu

A második félidő elején, a harmadik bekapott gólunk előtt Kudrjasov még a saját térfele közepén, az oldalvonal mellett használta ki, hogy Bese későn ért oda (vagy fölöslegesen hagyta el védőzónáját – nézőpont kérdése), innen borult fel további két passz után a védekezésünk, mint a kártyavár. A gól azonban ezen a szinten általában már nem egy-egy ember kapitális hibájából, hanem 3-4 játékos összhangjának hiányából, olykor 2-3 méteres helyezkedési pontatlanságából születik.

A harmadik gól előtt elcsúsztunk a védekezésben. Forrás: m4sport.hu

Az oroszok az első és harmadik góljuknál is az Orbán–Bese–Sigér (a harmadiknál Kalmár)-háromszög összeszokatlanságát használták ki még a félpályánál, hovatovább még a saját térfelükön, ezáltal csúszott el a védekezés a kapunk előtt. Ezen a szinten ezt általában góllal büntetik.

Marco Rossi a mérkőzést követően maga is azt nyilatkozta, a statisztikák azt mutatják, mindenben méltó partnerei voltunk ellenfelünknek, labdabirtoklásban (57/43), kapura lövésben (12/7 vs. 6/3) jelentősen felül is múltuk. Éppen ezért bosszantja a két hasonló szituációból kapott gól, de azt a fáradtság számlájára és a taktika gyakorlásának a hiányára írja.

De miért fáradt a magyar csapat?

A Puskás Stadionban teljesen más alapállapotú ellenféllel találta szemben magát válogatottunk, mint három nappal korábban Törökországban. A török bajnokság csak szeptember 9-én kezdődik, ahogy a topbajnokságok is, így a legjobbjaik tétmeccs nélkül léptek pályára ellenünk. Ezzel szemben az oroszok már hat fordulót lejátszottak a Premjer Ligából, éles állapotban vágtak neki a Nemzetek Ligája első két körének.

Ezzel szemben csak a magyar kezdő tizenegy kevesebb mint fele, Lang Ádám, Szalai Attila, Bese Barnabás és Sigér Dávid az, aki már játszott bajnokin, kupában, EL- vagy BL-selejtezős meccseken, Gulácsi Péter, Orbán Willi, Nagy Ádám, Holender Filip, Sallai Roland, Szalai Ádám, Szoboszlai Dominik viszont tétmérkőzés nélkül csöppent bele a csütörtök-vasárnap ritmusba.

Ez vasárnapra különösen Sigér Dávid és Szalai Ádám erőnléti állapotára nyomta rá a bélyegét, más-más okból.

A Fradi középpályása augusztus 14. óta játszik a bajnokságban és a BL-selejtezőben szerda-szombat ritmusban, három hét alatt a hatodik tétmeccsén lépett pályára. Vasárnap 45 percnyi játéka alatt mindösszesen 14 passzt jegyzett (13-at játszott meg jól, ez 93 százalékos pontosság), ami viszont még szembeötlőbb, fő erősségéből, a párharcokból hétből egyet sem nyert meg. Ezek a mutatók tőle szokatlanul halványak, ennél bizonyítottan sokkal jobb teljesítményre képes fittebb állapotban.

A Mainz csatára ugyan szinte minden tavaszi és nyári Bundesliga-meccsen pályára lépett – június 20-án játszott legutóbb –, de jobbára Jean-Philippe Mateta cseréjeként 15-30 percekre számított rá a vezetőedző, Achim Beierlorzer. Ráadásul a német bajnokság csak a jövő hét végén indul, így Szalait jó eséllyel kőkemény alapozás végén, avagy hullafáradtan engedték haza a válogatottba. (Alighanem Sallai is hasonló cipőben jár, más kérdés, hogy egy 23 és egy 32 éves élsportoló regeneráció sebessége között zongorázni lehet a különbséget.)

Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

Ugyanakkor Szalai Ádám szerepe meghatározó a válogatott játékában. Nem csak támadásaink alkalmával a labdák megtartásában, megjátszásában (18, illetve 14 párbaj jutott rá csütörtökön és vasárnap) számít rá Dárdai Pál és Bernd Storck után Rossi is, de mindhárman úgy látták, a pályán Szalai Ádám a vezér – bármilyen furcsán hangzik – a védekezésben is. Ha optimális állapotban van, rendre tőle függ a válogatott védekezése, mert tűpontosan indítja meg, vezényli le a letámadásokat, amellyel az ellenfél térfelén próbálunk meg labdát szerezni.

Vasárnap este ez a letámadás nem vagy nem minden esetben működött megfelelő hatékonysággal a védelmünk jobb oldalán. Még ha Szalai Ádám csak 15-30 perces meccsritmusból, de pihentebben érkezik a válogatotthoz, úgy sokkal mozgékonyabb, hatékonyabb lesz ő is, és a csapat letámadása is.

Minek örülhetünk?

A Nemzetek Ligája első két mérkőzését azonban nem egyenként, önmagában, hanem az októberi Eb-pótselejtező szempontjából érdemes vizsgálni. Ezen a szemüvegen keresztül nézve azt láthatjuk,

még ebből a vereségből is meríthet a válogatott önbizalmat.

  • A jobb formát mutató, jelentősebb játékerőt képviselő Oroszország ellen kijöttek ugyan a hibák, amelyeket Rossi és stábja biztosan kielemez majd, de mindenképpen fontos kiemelni, vasárnap este olyan csapatot láttunk, amely tartása a második félidő legelején bekapott harmadik gól után tíz percre kicsit megingott – ezt a gólon kívül két komoly helyzet bizonyította –, de aztán kiegyenesedett, nem adta fel.
  • Sőt, utána képes volt meccsen belül megvalósítani Rossi taktikai váltását is a gólszerzés érdekében, ami sajnos szintén nem minden érában volt jellemző a válogatottra. A kapitány ugyanis a második félidőben áthelyezte a támadásaink hangsúlyát a jobb oldalunkra. A 62. percben lőtt szépítő gólunk is innen, az oldalvonal mellől, Besétől indult, majd Szalai Ádám és Kalmár is egyérintővel passzolt a végül középen kiugró Sallai elé. De ettől kezdve visszatérően töltöttük túl a bal oldalunkat annak érdekében, hogy a támadó harmadban egy-egy 30-40 méteres Szoboszlai- vagy Holender-forgatást követően a jobb oldalon Bese magassága és fejjátéka okozzon zavart az orosz 16-oson belül. Pont egy hasonló labdajáratást követően ívelt Szoboszlai Bese fejére, aki védőjét megverve bólintott a berobbanó Nikolics elé, ezzel lett 2-3.
Szoboszlai súlypontáthelyezése a második magyar gól előtt. Forrás: m4sport.hu
  • Nikolics szerepe egyébként taktikai szempontból is érdekes, mert pont azt bizonyította, ha a magyar csapat bármilyen okból kénytelen feladni a Szalai Ádámhoz köthető centerjátékát, úgy a Fehérvár csatára képes változást hozni, hozzátenni a válogatott támadásvezetéseihez.
  • A két mérkőzés pozitív hozadéka az is, hogy kiderült, van egy egymást követő két mérkőzésen is magas szinten funkcionáló bal szárnya a magyar válogatottnak, továbbá egy európai csúcsfutball értelmében is minőséget képviselő Szoboszlai–Sallai párosunk.
  • Összességében úgy tűnik, Rossinak szerencséje van azzal is, hogy a a jelenlegi keretben több a győztes típusú fiatal, mint a kudarckerülő, és e játékosok többsége játszik is klubcsapatában.

Ha a szövetségi kapitánynak sikerül a jobb oldalon is hasonlóan jól leoktatnia a területszűkítéses védekezést, elkerüljük az orosz meccshez hasonló működési zavarokat, úgy optimistán tekinthetünk a Bulgária ellen október 8-án esedékes Eb-pótselejtezőre.

Nemzetek Ligája, B osztáéy , 3. csoport, 2. forduló

Magyarország–Oroszország 2–3 (0–2)
Helyszín: Budapest, Puskás Aréna, zárt kapuk mögött.
Játékvezető: Mariani (olasz)

 

Magyarország: Gulácsi – Orban, Lang, Szalai A. –  Bese, Sigér (Kalmár, a szünetben), Nagy Á., Szoboszlai (Cseri, 82.), Holender – Sallai R., Szalai Á. (Nikolics, 67.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Oroszország: Sunyin – Fernandes, Szemjonov, Dzsikija, Kudrjasov – Ozdojev, Zobnyin, Ionov (Karavajev, 75.) – An. Mirancsuk (Gazinszkij, 67.), Dzjuba, Kuzjajev (Zsirkov, 57.). Szövetségi kapitány: Sztanyiszlav Csercseszov

Gólszerző: Sallai R. (62.), Nikolics (70.), ill. An. Mirancsuk (15.), Ozdojev (34.), Fernandes (46.)

 

A csoport másik mérkőzésén
Szerbia–Törökország 0–0

 

A csoport állása:

1. Oroszország 2 2 6–3 +3 6
2. Magyarország 2 1 1 3–3 0 3
3. Törökország 2 1 1 0–1 –1 1
4. Szerbia 2 1 1 1–3 –2 1

 

A magyar válogatott 2020-as további programja:

Nemzetek Ligája (2020–2021)
Szeptember 3.: Törökország–Magyarország 0–1
Szeptember 6.: Magyarország–Oroszország 2–3
Október 11., 20.45: Szerbia–Magyarország
Október 14., 20.45: Oroszország–Magyarország
November 15., 20.45: Magyarország–Szerbia
November 18., 20.45: Magyarország–Törökország

2020-as Európa-bajnokság-pótselejtező
Október 8.: Bulgária–Magyarország
November 12.: Bulgária/Magyarország–Izland/Románia

Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt/MTI

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.