Magyar foci

Csak hat évig létezett a magyar csodacsapat, de még a németek is felfigyeltek rá

A megye egyes Velencetours neve vajmi keveset mond manapság bárkinek, pedig ez a csapat volt a Gázszer FC elődje. Kevesen hitték, hogy mindössze hat évig lesz működésképes a klub, amely sorozatban három bajnoki címet gyűjtött. A pénz azonban elfogyott, a Gázszer pedig szezon közben átadta a helyét a Pécsnek, ezzel végleg lezárva a magyar futball egyik legkorrektebb csapatának történetét.

Minden 1994-ben kezdődött, amikor a megyei I. osztályú bajnokságban szereplő Velencetours szakosztályvezetője, Májer József megkereste a Gázszer Bt. tulajdonosát, Németh Lászlót, hogy finanszírozza a működésképtelenné vált csapatot. A cégvezető segítőkész ember hírében állt, rövid egyeztetés után máris egymás tenyerébe csaptak és megegyeztek arról, hogy a következő szezont már Gázszer FC néven kezdi meg az egyesület.

Józsi hamar meggyőzött. Igaz, a felkérés szerintem nem elsősorban Németh Lászlónak, hanem a tőkeerős Gázszer Bt. tulajdonosának szólt. Tény, hogy egyáltalán nem volt ellenemre, már csak azért sem, mert mindig is odavoltam a labdarúgásért. Arról nem szólva, hogy az alaptermészetemből fakadóan szeretek segíteni

– elevenítette föl 2013-ban a Nemzeti Sportnak adott interjújában Németh László, hogyan indult a történet.

Megkezdődhetett a közös munka, elsőként a Parmalattól – vagyis a mai Mol Fehérvár elődjétől – távozó vezetőedzőt, Hartyáni Gábort szerezték meg, majd a maroknyi megmaradt focista mellé érkezett egy csapatnyi. A Magyar Nemzet 1995-ös összefoglalója szerint öt-hatmillió forintba került a futballklub talpra állítása, amivel Németh úgy érezte, valamit ad a közösségnek. Egyébként is fontos szempont volt a játékosok és a stábtagok személyisége.

„Minálunk jóval kisebb járandóságok voltak, mint másutt. Mindig azzal álltam a labdarúgók elé:

uraim, ha valakit csak a pénz motivál, és nem érdeklik a sikerek, továbbá nincs fogalma arról, mi az alázat, annak nincs helye a Gázszerben.

Aki ezt elfogadta, szívesen láttuk. A jussát mindenki idejében megkapta, egyedül a megszűnés előtti egy-két hónapban voltak apró-cseprő problémák, de amint módunk nyílt rá, rendeztük őket” – mesélte a fenti interjúban Németh.

A módszer pedig tényleg működött, a Gázszer rögtön bajnok lett a Fejér megyei első osztályú bajnokságban, 30 meccséből 27-et megnyert, 112 gólt lőtt és csak 17-et kapott. Az NB III Duna-csoportjába került az agárdi klub, csakhogy nagy akadályba ütköztek Németh Lászlóék: a Parkerdő, vagyis a gárdonyi focipálya nem felelt meg a harmadosztályú előírásoknak. Az önkormányzat és a Gázszer tulajdonosa sokáig hadakozott, mert a hiányzó öltözőket megépítette volna Németh, de Agárd ragaszkodott hozzá, hogy az ne az egyesületé, hanem az önkormányzaté legyen.

A vitatkozás közben viszont elkezdődött az 1995-1996-os futballszezon, így Hartyáni Gábor együttese is pályára lépett a Parkerdőben. Alaposan megerősítették a csapatot, főleg a fehérvári Parmalat FC-t otthagyó játékosokkal, aminek meg is lett az eredménye az augusztus 14-i nyitányon: 6-1-re verte el a Pilisvörösvárt a Gázszer. Az MLSZ úgy döntött, nem szól bele az Agárd és Gázszer közötti vitába, egyszerűen arra szólította fel a futballcsapatot, garantálják a nézők biztonságát. Később mégis a MÁV Előre SC pályájára kellett átkéredzkedni Székesfehérvárra.

A focicsapatot ez viszont nem zavarta meg, az NB III-ban sokáig nagy verseny zajlott, ám a Csákvárt lerázta a Gázszer és az Elektromos, előbbi a 29. fordulóban behozhatatlan előnyre tett szert és végül bajnok lett. Ezúttal 21 győzelem jött össze 30 meccsen, de a megszerzett 70 pont is szép teljesítmény, főleg 91 rúgott góllal.

A mi csapatunk is erősített, a Videoton FCF-ből Matus kapus, rajta kívül László Csaba, Toldi Gábor került hozzánk, a Ferencvárosból Vincze, a Békéscsabából Dávid. Kérdéses még a Kispestből hozzánk került Varga Ernő szereplése is, az ő ügyében az MLSZ dönt

– mondta Hartyáni az NB II-es nyitány előtt a Fejér Megyei Hírlapnak, vagyis jól látható, milyen minőségben igazolt a Gázszer.

A másodosztályban már végig a MÁV-pályán játszva ismét bajnok lett a Gázszer, ráadásul olyan tempót diktált, hogy egyedül a Dunaferrnek volt esélye tartani a lépést, de a végelszámolásnál leszakadt, az agárdi csapat pedig harmadjára is bajnok lett.

Ha jól tudom, Magyarországon még nem volt példa arra, hogy egy csapat a megyei osztályból indulva, minden évben lép egyet felfelé. Úgy látszik, ez nekünk sikerült. Az persze egyértelmű, hogy az NB I-ben nem tudunk majd az élen végezni, de a bennmaradást mindenképpen szeretnénk kiharcolni

– összegzett Németh László az Új Magyarországnak 1997 májusában, Hartyáni pedig azt emelte ki, eredetileg az első nyolc helyezés volt a célkitűzés.

Joggal lehetett izgatott a csapat az élvonalbeli tagság miatt, de aggodalomra is volt ok, a Gázszer tulajdonosa már az NB II-es szezonban is többször hangsúlyozta: az NB I-et nem fogja már bírni a pénztárcája.

„Nem tudtam, hogy az élsport mellett illene politizálni is”

Kifejezetten lassú folyamat volt a Gázszer leépülése. Az első pofon megint a stadionkérdés volt, mivel a MÁV-pályát az NB I-ben már nem használhatták, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Sóstói Stadionban szerepelt a csapat, a Videoton otthonában. Ez egyébként meg is alapozott egy rivalizálást a fehérvári drukkerekkel, bár Németh László szerint ebből nem volt komoly probléma. A klubok között biztosan nem.

A Videoton-Gázszer ellentét túl volt lihegve. Egy kicsi, de hangos csoport generálta a feszültséget. A játékosok viszont remek viszonyt ápoltak.

Az újonc derekasan helytállt az élvonalban, az első évben nyolcadik helyen végzett, de ha a Fradit megverte volna zárásként, akár hatodik is lehetett volna. Szintén üde folt volt az idényben Tiber Krisztián, aki már a harmadosztályban is gázszeres volt, majd a másodosztályt követően az NB I-ben is gólkirály lett, 20 góllal.

A következő szezonban a hazai mérkőzések helyszíne az akasztói stadion lett, amely a Stadler FC megszűnésével gazdátlan maradt, ezzel ez a kérdés megoldódott, ám a csapat jóval gyengébben szerepelt, 11. helyen végzett. Németh László ekkor még nem kongatta a vészharangokat, de korábban is már további tulajdonosok és befektetők bevonásában reménykedett, ez azonban nem jött össze.

Egy rakás focista állt tovább, és bár 1999-ben fantasztikusan kezdett a Gázszer (újra a Sóstói Stadionban, hat győzelemmel és egy döntetlennel), a zalaegerszegi 5-0-s vereséggel zuhanásba kezdett. A téli szünetben már ötödik helyen állt a csapat, amely végül pénzhiány miatt be sem fejezhette az idényt.

Hat mesebeli esztendő után elfogyott a pénzünk. Bár helyesebben teszem, ha egyes szám egyes személyben fogalmazok, mert az én hibám, hogy nem folytatódott a történet. Mindent megtettem ugyan, képtelen voltam előteremteni a működéshez szükséges feltételeket. Hiába értünk el sikereket, hiába vezettük heteken át a tabellát a harmadik élvonalbeli szezonunkban, idehaza senkit sem érdekelt a szereplésünk. Nem tudtam, hogy az élsport mellett illene politizálni is… Nem forogtam olyan körökben, ahol esetleg találhattam volna megfelelő üzleti partnereket. Tartok tőle, ezt a hibát ma is elkövetném…

– foglalta össze a Gázszer végét jelentő időszakot a klub tulajdonosa.

A téli szünetben világossá vált, a Gázszer nem tudja befejezni az 1999-2000-es szezont. Az MLSZ február 15-i határidőt szabott, hogy rendezze negyvenmilliós adósságát, ám végül egy egészen bizarr hármas üzlet jött létre a Pécsi MFC-vel és a REAC-cal:

a Gázeszer FC Kft.-t megvette a pécsi focicsapat, a PMFC Sport Kft.-t pedig a REAC. Az NB I-ben egyik pillanatról a másikra a Pécs került a Gázszer helyére, a PMFC helyét pedig a REAC vette át a másodosztályban.

Az üzleti titokként kezelt adásvételben a korabeli lapok tízmilliós árról írtak, ennyit fizetett a Pécs és a REAC is. Amikor az NB I február 26-án folytatódott, már Pécsre utazott a Siófok, sőt a Gázszer neve teljesen el is tűnt. Érdekesség, hogy Gera Zoltán így tudott bemutatkozni az élvonalban, az akkor 20 éves támadó 2000 tavaszán játszott a pécsieknél és a bajnokság egyik felfedezettjének titulálták. Ha nincs a Gázszer, talán Gera sem jut el a Fradiba és onnan Angliába, különösen a PMFC középmezőnyös másodosztályú helyével – azt a szezont végül a hetedik helyen zárták.

Mindvégig nagyon volt a kollektív szellem, a megyei 1. osztálytól kezdve az NB I-es csapatokig bezárólag. Mindegyik csapatot szerettem, mert a játékosok elképzelése a futballról a Videoton legendás UEFA-kupás csapatához hasonlított. Azt viszont sajnálom, hogy akkor fejeződött be a történet, amikor az 1994-ben beindított Gázszer Focisuliból »meríthettünk« volna. Hiszen egyfolytában erről, az utánpótlásról van szó

– mesélte 2007-ben, az NB I-be jutás tizedik évfordulóján Hartyáni Gábor, aki először vezetőedzőként, majd sportigazgatóként végig a csapatnál volt.

Valahol ebben rejlett a Gázszer varázsa és ereje, nem voltak sztárjátékosok, sem álomfizetések, csak néhány focista, akit a játék érdekelt. Németh László szerint mindenki csak azt tette, ami a dolga volt. A klub jól működött, sőt a Bayer Leverkusen egy időben a fiókcsapatának szánta az egyesületet. Végül azonban ebből nem lett semmi.

Egyszerűen jól akartuk csinálni. S ebbéli törekvésünkben kiváló partnerekre leltünk a játékosokban. Jól szervezett klub volt a Gázszer, inkább vállalatként működött, mintsem sportegyesületként. Mindenki a helyén volt, feleslegesen senki sem dolgozott, viszont a saját területén a legjobb tudása szerint végezte a feladatát. A Leverkusen képviselői kétszer látogattak el hozzánk, mert a munkánk annyira elnyerte a tetszésüket, hogy arról tárgyaltunk, legyen a Gázszer a Bayer fiókcsapata. Fájdalom, végül nem lett.

Amit Németh László elegánsan ki szokott hagyni, hogy klubtulajdonosként sportszakmai kérdésbe soha nem szólt bele. Ezt meghagyta a teljhatalmat kapó Hartyáni feladatkörének. Az ő feladata a háttér biztosítása volt és ennek szellemében is járt el.

„Amikor a Gázszer tulajdonosa voltam, akkor sem merültem el teljesen a futballban. Én mindig az üzleti részt bonyolítottam, a szakmáért mások feleltek. Sosem kiabáltam be a pálya széléről, hogy kinek hová kellene passzolnia. Nem lett volna etikus.”

A Gázszert azért is lehetett szerethetni, mert soha nem volt balhé a csapat körül, sőt a meccseken sem. Már a játékosok kiválasztásánál elsődleges szempont volt az emberi oldal, és a labdarúgók a szerződésükben is vállalták a büntetést arra az esetre, ha leállnak veszekedni az ellenféllel vagy a bíróval. Ugyanakkor ezt a tiszteletet az ellenféltől és a bíróktól is elvárta Németh László.

Papíron három büntetés létezett. Vagy megvontuk az illető bérét, vagy kártérítésre köteleztük, vagy le kellett adnia a szerelését. Szerencsére ilyesmi egyszer sem fordult elő, nálunk tényleg nem voltak botrányok. Azt ellenben nem tűrtük, hogy ne vegyenek minket komolyan. Egy ízben például hat hónapra eltiltattunk egy játékvezetőt, mert szórakozott velünk – az NB III-ban.

Szinte törvényszerű, hogy éppen egy ilyen egyesületet engedjenek tönkre menni.

Kiemelt kép: Nemzeti Sport 1999. november 16-ai száma. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.