A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) háttérbeszélgetést szervezett a média képviselőinek, az eseményen a tervezett szabályváltozásokról volt szó. Dr. Vági Márton, az MLSZ főtitkára és Dr. Barczi Róbert, a szövetség versenyigazgatója elsősorban egy-két félreértést szeretett volna tisztába tenni.
Az MLSZ főtitkára úgy fogalmazott, hogy az infrastruktúra-fejlesztés, a finanszírozás, a pénzügyi monitoring és a versenyszabályzat terén egyaránt óriásit lépett előre a magyar labdarúgás 2010 óta. Egy területen nem sikerült az áttörés: bár érezhető előrelépés a magyar játékosok képzési színvonalában is, ez nem olyan mértékű, hogy az arra hivatott fiatal labdarúgók felnőttfutballba történő átvezetése zökkenőmentes legyen. Erre a fő bizonyíték az U21-es játékosok NB I-es játékpercszámának drasztikus csökkenése (2018-19-es szezonban az összes játékperc 3,7 százaléka). Ennek fő oka, hogy a tehetségek egyáltalán nem, vagy nem megfelelő mennyiségű és minőségű játékidőt kapnak klubjaikban.
A klubtulajdonosok az elmúlt években rendre azt a kritikát fogalmazták meg, hogy azért nincs előrelépés ezen a téren, mert a szövetség olyan kötelező ösztönzőrendszert épített ki, amely ellenkezett azzal az éles versenyhelyzettel, amit az NB I-es tagság megőrzése állít a szakmai stábok elé. Magyarul: az edzők nem vállalják a fiatalban rejlő kockázatot. Vági Márton így fogalmazott:
A mostani átszervezés legfontosabb üzenete éppen az, hogy bár a látszat szerint az MLSZ az első osztályban lebontotta a „kerítéseket”, valójában más típusúakat vezet be helyette. Régen fizikai „kerítéseket” húztunk, hogy ne lehessen se ki-, se bemászni rajta, ezzel szemben most kijjebb raktuk a kerítéshatárt és „villanypásztort” vezettünk be.
Nincs fizetési sapka, de lesz gazdasági fair play
A lényeg, hogy a 2020/2021-es bajnoki évadtól kezdve 25 főben maximalizálják az NB I-es klubok keretlétszámát, ugyanakkor nem szabnak gátat annak, hogy hány külföldi labdarúgót alkalmaz ezen belül az adott sportvállalkozás – a döntést rábízzák a klubtulajdonosok józan ítélőképességére. A főtitkár cáfolta azt a közszájon forgó állítást, hogy a magyar játékos drágább, nagyobb a havi fizetése az idegenlégiósnál. Ezért, és a korábban bevezetett MLSZ produktivitási rendszer miatt nem félnek attól, hogy felborulna a jelenlegi, amúgy az európai átlagnak megfelelő hazai-légiós arány, amely az NB I-es bajnokikra nézve átlagban 70-30 százalék a magyar játékosok javára.
A másik lényegi regula a bértömeg-szabályozás, amelyet futballberkekben fizetési sapkaként értelmeztek. Az a pénzügyi szabályozás, amely az amerikai sportok sajátja, a főtitkár szerint Magyarországon elképzelhetetlen. Nem tud olyan szabályzót elképzelni, ami pénzügyi értelemben a Fradi és a Paks között versenyegyenlőséget teremtsen, ráadásul ezt egy csapat sem akarja. Ezért az MLSZ az UEFA pénzügyi fair playt követi és vezeti be. Fontos, hogy a „fizetés-“, avagy „bértömeg-szabályozás” névre hallgató előírást 2020 nyarától valamennyi klub elfogadta és valahogy így definiálható:
Iparágon kívüli bevételnek számít
- a televíziós bevétel,
- a marketing-,
- a reklám-,
- a merchandising-bevételek,
- a mérkőzésnapi a jegy-, büfé-, stb. bevétel.
De nem számít bele
- az átigazolási bevétel, mivel az iparágon belülről, egyik csapattól a másikhoz érkezik,
- de a tao-bevétel sem.
Fontos az is, a személyi jellegű kiadás nem csak a játékosok fizetését takarja, hanem a klub teljes bérköltségét, beleértve az ügyvezetőtől a mosónőnek, vagy éppen a pályamunkásnak biztosított juttatás is annak járulékaival együtt.
Minden szabályozás annyit ér, amennyire szigorúan betartatják. A főtitkár szerint a bértömeg-szabályozás ellenőrzése rém egyszerű: az, hogy melyik klub mekkora iparágon kívüli bevételre tesz szert, azaz mekkora összeget költhet maximum bérekre, transzparensen, napi szinten kiolvasható az MLSZ monitoring rendszeréből. A Fradi jelenleg átlépi ezt a 70 százalékos küszöböt, a Paks viszont jóval alatta van, míg a 12 csapat átlaga 61 százalék.
Hogy lesz ettől több 21 év alatti az NB I-ben?
Dr. Barczi Róbert mutatta be azt, hogy a két fő szabályozással párhuzamban mitől reméli az MLSZ, hogy a tehetséges fiatalok a mostaninál könnyebben, zökkenőmentesebben, de legfőképp tervezhetőbben lépjenek át a felnőttfutballba.
Az MLSZ megoldást kínál a kluboknak annak érdekében, hogy megfelelő színvonalon tudják versenyeztetni a 25 fős keretből kiszoruló fiatal labdarúgóikat, ennek érdekében nyártól az összes NB I-es klub a harmadosztályban indíthat egy-egy csapatot. Így a DVSC, a DVTK, a Honvéd, a MOL Fehérvár és a Puskás Akadémia mellett a további hét élvonalbeli klub is az NB III-ba nevezheti be a második csapatát függetlenül attól, hogy eddig nem is volt neki, mert megszüntette, mint a Ferencváros, vagy éppen a BLASZ I-ben, vagy a megye I-ben szerepeltette, mint az Újpest vagy a Mezőkövesd.
Az MLSZ még egy fontos megkötést szabott az NB I-es kluboknak:
Ez a változtatás annyiban kiforratlan még, hogy a döntés ugyan megszületett, de arról még nincs határozat, hogy például 16 csapatról 18-ra emelt létszámmal, vagy másképp oldják meg a bővítést annak érdekében, hogy a kiesés-feljutás versenyébe lehetőleg ne szóljanak bele adminisztratív módon.
Az NB I-es kluboknak megmarad az a lehetősége is, hogy a tehetségesebb 21 év alatti játékosaikat kettős játékengedéllyel az első és a másodosztályban is pályára léptessék. Ezt akár egyazon hétvégén is megtehetik: például, ha Zsóri Dániel szombaton kispadon ül, de végül tíz percet játszik a Fehérvárban, attól még vasárnap lehet kezdő a Budaörsben.
Megmarad az a szabályozás is, hogy aki az NB II-ben a 3 milliárd forintnyi vagyonértékű jogokból befolyt támogatásból részesülni szeretne, az nem alkalmazhat idegenlégióst, viszont a mérkőzésein legalább egy U20-as játékost kell szerepeltetnie. Az NB II így elsősorban a legtehetségesebb fiatalok fejlődését, a futballértelemben vett felnőtté válását, összességében az NB I-be történő átvezetésének megkönnyítését szolgálja.
Így a tehetséges utánpótláskorú játékosok 17 éves kortól aktuális élettani állapotuknak, játéktudásuknak megfelelően akár négy szinten is tudnak versenyezni a jövőben.
- A legjobb(ak) az NB I-es keret tagjaként, akár az első, akár a másodosztályban,
- a második legtehetségesebb(ek) az NB II-ben – oda adhatják kölcsön kooperációs szerződéssel –,
- a tömeg az NB III-ban,
- míg a 19 éven aluliak, illetve a későn érő U19-esek a saját korosztályukban léphetnek pályára.
Az MLSZ főtitkára szerint így lesz a Csányi Sándor elnök által többször emlegetett „ablakon kidobott pénzből”, a 223, az NB I-ben egyetlen percet sem kapó játékosból 12-szer 25 olyan labdarúgó, amelyik valószínűleg valóban pályára lép – ha a tudása NB I-es szintű, akkor ott, ha fiatal és még nem üti azt meg, úgy az NB II-ben.
Utánpótlás-bajnokságok
Az MLSZ az idei nyártól a fentiekkel egy ütemben az utánpótlás-bajnokságok – eddig sokat kritizált – rendszerét is átalakítja. Nyártól az U16-os, az U17-es és az U19-es bajnokságok csapatai a saját jogukon jutnak fel az első osztályba, vagy éppen eshetnek ki onnan, nem úgy mint eddig, amikor az U17-es bajnokság végeredménye határozta meg a másik két korosztály jövőjét is.
Átalakítják az első és a másodosztály küzdelmeit is: míg eddig az előbbiben nyolc, az utóbbiban 16 klub szerepelt, addig a nyártól kétszer 12 csapatos felső-, illetve alsóházas tábla lesz majd. Miután lemegy egy teljes kör az ősszel, a mezőny háromszor nyolc csapatra szakad szét, tavasszal pedig már eszerint játszanak le egy-egy újabb karikát a csapatok. A bajnokságból egyetlen együttes eshet ki: amelyik a 24. helyen végez.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
