Magyar foci

A Ferencváros nincs rászorulva, hogy túldicsérjék

Szerhij Rebrov csapata bátor játékkal otthon tartotta az egyik pontot a már biztos továbbjutó Espanyol ellen az Európa Ligában, és úgy utazhat két hét múlva Razgradba, hogy egy győzelemmel biztosan megéri a tavaszt a nemzetközi kupaporondon. Helyzetkép.
Korábban a témában:

LaLiga-szinten futballoztunk, kiválóan játszottunk

– állapította meg a Ferencváros-Espanyol (2-2) Európa Liga-meccs lefújása után tartott sajtótájékoztatón Szerhij Rebrov, a magyar csapat vezetőedzője. Az ukrán szakember bő egy év alatt elérte, hogy a nemzetközi porondon korábban körberöhögött, nevenincs ellenfelek ellen óriási blamákat villantó Fradi az idei szezonban folyamatosan képes az optimumához nagyon közel teljesíteni az európai kupákban. Lényegében pontosan azt hozta, amire szerződtették.

LaLiga-szint helyett a tartalékokkal mértük össze magunkat

A három héttel ezelőtt a CSZKA ellen hazai pályán döntetlent (0-0) játszó magyar csapat összeállítása négy helyen is változott. A védelemből ezúttal kimaradt az előző néhány meccsen remekül teljesítő Botka Endre, akit a ghánai Abraham Frimpong helyettesített Miha Blazic párjaként. A középpályán Danilo Ihnatenko helyére a sérüléséből felépülő Sigér Dávid került, Isael Barbosa és Varga Roland – utóbbi az EL-főtáblán első alkalommal kezdett – pedig a SkvarkaZubkov kettős kárára lettek a kezdőcsapat tagjai.

A már biztos továbbjutó Espanyol két helyen cserélt a Ludogorec elleni kiütéses siker (6-0) állományához képest: a védelemben Bernardo Espinosát Fernando Calero váltotta, míg a szélső Matías Vargas helyett ezúttal egy plusz védekező középpályás, a veterán Ander Iturraspe került a kezdőcsapatba.

A barcelonai csapat legutóbbi tíz bajnoki meccséből mindössze egyet nyert meg, jelenleg a kiesés ellen küzd a LaLigában, így abszolút nem meglepő, hogy a David Gallego helyére kinevezett Pablo Machín is elsősorban azoknak a játékosoknak szavaz bizalmat az Európa Ligában, akik a hazai meccseken kevesebb lehetőséget kapnak. A Fradi elleni kezdőcsapatból például mindössze egyetlen játékos, a kapus Diego López számít alapembernek a La Ligában, a mezőnyjátékosok egyébként átlagosan mindössze a bajnoki meccsek játékidejének 19,5%-át töltötték a pályán.

Nem elvéve a Fradi érdemeiből, ez a fenti tábla azért nagyon nem azt mutatja, hogy a Ferencvárosnak LaLiga-szintű ellenfele volt. Ha a tisztességes, bátor, jó focit értékeljük, akkor azt is ki kell mondjuk viszont, ha valahol túlzásokat észlelünk – és Rebrov nyilatkozata, vagy a Fradiban „nemzetközi szintű klasszisteljesítmények” sorát felfedezni vélő Nyilasi Tibor mérkőzés utáni szakértése biztosan ilyen volt.

Van olyan értékes a Ferencváros mutatott játéka a csoportkörben, hogy a csapat ne legyen rászorulva bazári mutatványosokat idéző túlkapásokra a médiában.

Rebrov kockáztatott, és kevés híján be is jött neki

A Fradi ugyan nem volt győzelmi kényszerben – így is maradt még esélye a továbbjutásra – ám Rebrov jól olvasta a helyzetet, miszerint a tartalékos Espanyol ellen, hazai pályán komolyabb esélyei vannak jó helyzetbe navigálni magát a továbbjutásért folytatott harcban, mint egy razgradi ki-ki meccsen. Ennél fogva a Ferencváros kifejezetten offenzíven állt fel: Franck Boli mögött Isael, Nguen Tokmac és Varga is egyértelműen támadó feladatokat kapott, és Sigér munkaköri leírásához is hozzátartozott a támadások segítése.

Az eddigi EL-meccseken a Fradi sorrendben 2 (Espanyol), 4 (Ludogorec), 5 (CSZKA, idegenben) és ismét 2 (CSZKA, otthon ) kaput találó lövést tudott villantani – csütörtök este ellenben összesen 7-ig jutott Rebrov csapata. Ráadásul ezek minősége is jóval magasabb volt, mint a korábbi találkozókon; ezt a lenti xG-táblán mutatjuk be:

Rebrov csapata egyszer sem volt még ennyire hatékony támadásban az idei EL-sorozatban, ugyanakkor az is igaz, hogy egyik hazai meccsén sem látszott közben ennyire sebezhetően védekezésben. Kiváló indikátora mindez annak, hogy Szergej Rebrov komoly kockázatot is hajlandó volt vállalni a győzelem érdekében. Ha innen nézzük, különösen fájó, hogy nem jött össze.

Nem tudtuk kezelni a nyomást, amikor érkezett

Leginkább talán a meccsnek azon szakaszait érdemes kiemelni, amikor a Ferencváros előnyben játszott; és képtelen volt ezt az előnyét huzamosabb ideig megőrizni.

A meccs első 23 percében a Fradi például 45%-ban birtokolta a labdát – mint látszik, ez nagyjából az EL-átlaga a csapatnak –, ám mihelyst hátrányba kerültek a katalánok, felpörgették a meccs ritmusát, és leszorították a Fradi labdabirtoklását 37%-ra. Machín feljebb tolta a védekezést, a Fradi pedig fuldokolni kezdett az Espanyol letámadása alatt és az első 23 percben mutatott, 68%-os passzpontossága 55%-ra esett vissza.

Ugyanez a meccs végén még nyilvánvalóbbá vált, különösen azt követően, hogy Civic kiállítása miatt az utolsó néhány akciónak már emberhátrányban kellett volna ellenállnia a Fradinak.

És, ha már passzpontosság, emeljünk ki egy érdekességet. A Ferencváros az első négy csoportmeccsén kifejezetten pontosan játszott (átlagban 79%-os passzpontosság, a főtábla 16. legjobb mutatója), még úgy is, hogy a passza nagyon nagy hányadát nem az 5 méternél rövidebb, hanem a közepes hosszúságú (5-25 méter) átadások tették ki.

Kiválóan látszik: a Fradi akkor a leghatékonyabb a nemzetközi porondon, ha hosszan játszhat, és második szándékból támadhatja az ellenfél védelme mögött megnyíló területeket. Az Espanyol ellen erre kevés esély volt, amikor pedig lehetett volna, akkor a csapat védekezése összecsuklott a nyomás alatt ahelyett, hogy megadta volna az esélyt a támadóknak arra, hogy elszaladjanak egy kontrával.

Lovrencsics Gergő a meccs után azt nyilatkozta, az Espanyol ellen játszott a legjobban a csapat az eddigi találkozók közül. Emellett is lehet persze érvelni, de a meccs nagy részében sajnos inkább az bizonyosodott be, hogy a csapat egyensúlya a nemzetközi porondon igencsak törékeny, és a komolyabb támadópotenciál csak a védekezés stabilitásának beáldozásával érhető el.

Ezzel együtt a Fradi eddigi EL-menetelése kiváló mutató arra nézve, hogy igenis lehet alacsonyabb piaci értékű játékosokkal is a térképre kerülni; már amennyiben azokat egy kiváló edző és egy alkalmas sportigazgató közös célok mentén, kellő stratégiai háttértámogatás mellett válogatja ki. Ahogyan a Vidi tavalyi sikerei mögött a Marko NikolicsKovács Zoltán kettős munkája sejlett fel, úgy kell most kiemelnünk a Fradinál a Szerhij Rebrov-Hajnal Tamás tandemet.

És ki tudja, még az is lehet, hogy 2004 tavasza után újabb magyar csapat vészeli át a téli szünetet úgy, hogy még versenyben van a nemzetközi kupaporondon…

Európa Liga, 5. forduló, H csoport

Ferencváros – Espanyol (spanyol) 2-2 (1-1)
Budapest, Groupama Aréna
V.: Tiago Martins (portugál)
Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics G., Frimpong, Blazic, Civic – Sigér (Skvarka 86.), Haratin – Isael, Tokmac, Varga R. (Zubkov 62.) – Boli (Szihnyevics 83).
Espanyol: Diego López – Luís López, Calero, Dídac – Pipa, Pol Lozano, Iturraspe, Granero (Moha 69.), Corchia – Melendo (Calleri 81.), Campuzano (Darder 88.).
Gólszerző: Sigér (23.), Skvarka (91.) ill. Melendo (30.), Darder (96.)
Sárga lap: Civic (12.), Boli (25.), Frimpong (35.) ill. Luís López (43.), Calero (77.), Vila (78.), Moha (78.), Iturraspe (90.)
Piros lap: Civic (94.)

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.