Történelmi bravúrra készül a Valletta FC a Ferencváros ellen, amennyiben ugyanis kiejtené a Bajnokok Ligája selejtezőjéből a magyar bajnokot, fennállása óta először tudna két párharcot nyerni az európai kupaporondon. Idén az első körben a Dudelange-ot tudta búcsúztatni idegenben lőtt több góllal 3-3-as összesítéssel. Arról a Mol Fehérvár FC tudna mesélni, milyen nehéz feladat a luxemburgiakat kiejteni, a Vidi fogcsikorgatva jutott tovább 2018-ban a BL-ben, a Dudelange pedig a román és lengyel bajnokot is kiejtve főtáblás lett az Európa Ligában.
Mindezek tükrében nem lehet legyinteni a máltai bajnokra, nem lehet előre koccintani a biztos továbbjutásra.
A Ferencváros híveinek az országról bizonyára a 2010/2011-es bajnoki szezon ugrik be először, amikor a máltai André Schembri az Üllői úton játszott. De beugorhat 2006. októbere, amikor Máltán 2-1-re kapott ki a válogatott a soros Európa-bajnoki selejtezőn.
Azóta csak fejlődött a máltai labdarúgás és a főváros bajnokcsapata sem tucatnyi lelkes helyi amatőr gyülekezete. Íme néhány tudni való az FTC szerda esti ellenfeléről.
A fővárosi tér fiataljainak rejtélyes klubja
Első blikkre azt gondolnánk, Máltán gyerekcipőben jár a foci, pedig abszolút nem így van: a Máltai Labdarúgó Szövetség 1900 óta működik. A titok nyitja az ország történelmében rejlik, ugyanis a sziget 1814-től egészen 1964-ig brit koronabirtoknak számított. Az angolok így aztán sok más kulturális változás mellett a labdarúgást is elvitték a szigetországba.
A Ferencváros ellenfelének történetében már több a kérdőjel, mert nincs róla semmilyen fennmaradó emlék, mikor egyesült a Máltai Atlétikai Klub és a Szent György Tér, így létre hozva a Valletta Unitedet. Az biztos, hogy előbbi 1886-ban játszotta első hivatalos meccsét, míg utóbbiak valamikor 1901 és 1904 között hoztak létre focicsapatot a város főteréhez közel.
Az újdonsült vallettai klub szerény körülmények között próbált versenyezni azzal a Floriana FC-vel és Sliema Warriorsszal, amelyet kitelepült angolok segítettek. Az akkori viszonyokról sokat elárul, hogy a helyiek nem rendelkezte saját egységes felszereléssel, többek között rövidre vágott farmernadrágokban léptek pályára ebben az időben. Mindezek ellenére az 1931-32-es bajnokságot megnyerte a United, a címvédésre azonban nem került sor, mivel az egyesület rejtélyes módon megszűnt.
Nem nyugodtak bele a főváros lakói, hogy nincs élvonalbeli csapatuk és megalakították a Valletta Prestonst két évvel később, amely az angol Preston North End FC után kapta a nevét. Alapításuk után a máltaiak levelet küldtek Angliába, hogy engedélyt kérjenek a névhasználathoz. Senki sem számított rá, hogy a brit együttes nemcsak jóváhagyta a nevet, hanem egy mezgarnitúrát is küldött ajándékba.
Az egyszerűség kedvéért azonban 1944-ben átkeresztelték magukat Valletta FC-re, és ezen a néven azóta is az élvonal legrégebbi csapatának számítanak és
- 25-szörös bajnokként,
- 14-szeres máltai FA Kupa-győztesként és
- 12-szeres Szuperkupa-győztesként
a Floriana és a Sliema mellett a legeredményesebb klub.
Amire azonban legbüszkébbek a „tériek”, hogy a 2000–01-es szezonban történelmi módon hat trófeát is besöpörtek, miután a csapat megnyerte a bajnokság mellett az FA Kupát, a Szuperkupát, a Super Five Kupát, a Löwenbrau Kupát és a máltai szövetség századik évfordulójának alkalmából megrendezett Centenárium Kupát is.
Magyarnak lenni jó a Valletta ellen
A Valletta FC ugyan még soha sem mérte össze erejét a Fradival, korábban viszont két magyar együttessel is megmérkőzött már. Először 1975-ben a Kupagyőztesek Európa Kupáján a Szombathelyi Haladás számolt rá hetet a máltaiakra, amivel a második mérkőzés formalitássá vált. A szigetországiak becsületére szóljon, hogy hazai pályán 1-1-es döntetlent harcoltak ki.
Öt évvel később már a Bajnokok Ligája selejtezőjében szerepelt az együttes, ahol a Budapest Honvéddal találkozott, de nem volt benne köszönet: a kispestiek idegenben beérték három góllal, a visszavágón azonban 8-0-ra ütötték ki a szigetországi csapatot. Érdekesség, hogy mindkét meccset végigjátszotta a Honvédban a Kisvárda jelenlegi vezetőedzője, Dajka László, sőt a budapesti mérkőzésen duplázni is tudott.
A vallettaiaknak egészen 1997-ig kellett várniuk, hogy európai kupában meccset nyerjenek, de a lett Skonto 1-0-s legyőzése sem volt elég a BL-párharc megnyeréséhez. Sokat ehhez sem kellett viszont várniuk, a walesi Barry Townt 3-2-es összesítéssel győzték le két évvel később.
Angol múlt, olasz jelen
Noha a korábban említett brit behatás is komolyan tetten érhető Máltán, Olaszország földrajzi közelsége meghatározóbb a jelenében. Afrika és Európa között félúton ugyanis föníciai, szicíliai és afrikai muszlimok is kereskedtek egymással, kis túlzással pedig azt mondhatjuk, most ugyanez történik futballistákkal is.
A Szent György téri együttes tengelyét ugyanis jelenleg öt olasz labdarúgó alkotja, akik közül annyiban lóg ki Mario Fontanella, hogy a csatár egész pályafutása során Máltán futballozott. Nem is akárhogyan, a szélső támadó 23 gólja mellett 15 gólpasszt is kiosztott a 2018-19-es szezonban. Mellette a legnagyobb név egyértelműen az a Douglas Packer, aki a Juventus korosztályos csapataiban is megfordult, sőt a Serie A-ban is megmutatta magát, még ha csak percekre is: a Sienában négy meccsen állt be csereként a középpályás, összesen 61 percet a pályán töltve.
Packer nem mellesleg ezzel a szabadrúgással hozta vissza a meccsbe övéit az első selejtezős körben, mielőtt Fontanella a továbbjutást érő gólt befejelte volna a Dudelange ellen:
A középhátvéd Antonio Monticelli, a középpályás Kevin Tulimieri egyaránt olasz negyedosztályú csapatoktól került át Máltára januárban, a bal szélső támadó, Matteo Piciollo viszont már 2017 óta a szigetországon futballozik, korábban neki is a Serie D volt a csúcs hazájában.
A klub legértékesebb játékosa a transfermarkt szerint nem meglepő módon Fontanella, de a 270 ezer eurós becsült piaci árához képest nincs sokkal lemaradva Tulimieri, – bár nem nagyon látszik, miért érne 225 ezer eurót egy futballista, aki 27 évesen mindössze 62 felnőtt mérkőzést tudhat maga mögött. Harmadikként viszont egy máltai szerepel a sorban, Henry Bonello kapus még éppen 200 ezer euró fölött van 12-szeres válogatottként. A Valletta kapusán kívül még négy játékos van, aki a nemzeti csapatban is szerepel, ez az öt labdarúgó pedig összesen 218 máltai válogatottsággal rendelkezik.
A zöld-fehérek keretének összértéke 20.25 millió euró, eközben a Vallettáé csupán 3.25 millió, vagyis nagyjából Isael Barbosa (2,20 millió euró) és Igor Haratin (1 millió euró) ér annyit, mint a máltai bajnok. Ennek tükrében is egyértelmű esélyes a Fradi, de már láthattuk sokszor, a futballban az számít, ami a pályán történik, nem pedig az árbecslés. Elvégre a bolgár Ludogorec játékosállománya is majd háromszorosa volt a Fradiénak.
Kiemelt kép: vallettafc.net
