Magyar foci
Budapest, 2019. május 25.
A MOL Vidi FC játékosai ünneplik gyõzelmüket a labdarúgó Magyar Kupa döntõjében a Budapest Honvéd ellen játszott mérkõzés után a Groupama Arénában 2019. május 25-én. A Vidi hátrányból fordítva, Anel Hadzic 92. percben szerzett góljával 2-1-re gyõzte le a Honvédot.
MTI/Koszticsák Szilárd

Magyar Kupa: a Honvédot legnagyobb sztárja nyírta ki

Marko Nikolics a félidőben átszervezte csapatát, fordított a meccs képén, és kupagyőzelemmel zárta az évadot, a Honvédot viszont teljesen felőrölték a sérülések a Magyar Kupa 2019-es fináléjában. Meccselemzés.
Korábban a témában:

Iványi-Honvéd – MOL Vidi FC 1-2,

szállt bele durván a MOL Vidi hivatalos klubhonlapja percekkel a Magyar Kupa 2019-es döntőjének lefújása után Iványi Zoltánba. Nem, nem jelentettek be új névadó szponzort a meccs közben Kispesten: a cinikus, és egy győztes mérkőzés után elegánsnak a legbarokkosabb túlzással sem nevezhető gesztus a meccs játékvezetőjének szólt, aki a fehérváriak értelmezése szerint mindent megtett azért, hogy ne a piros-kékekhez kerüljön a kupa.

Magyar Kupa: a Vidi durván beleszállt Iványi játékvezetőbe
Elég sportszerűtlen, inkább hangulatkeltő címet tett közzé honlapján a kupagyőzelem után a fehérváriak honlapja. Azt állítják, a játékvezető a Honvéd szekerét tolta.

A Vidi két minőségi cserét hajtott végre, a végén pedig két hibát követően meg tudta fordítani a mérkőzést. Külön kértem, hogy figyeljünk a rögzített szituációkra, ennek ellenére két pontrúgásból kaptunk gólt

 – dohogott eközben szakmai megközelítésből Supka Attila, a Honvéd edzője, miközben sietett kiemelni: az első félidőben a csapata tökéletesen játszott és mindent megvalósított abból, amit eltervezett.

„A második játékrészben (…) egy fokozattal feljebb kapcsoltunk, és ez elégnek bizonyult a találkozó megnyeréséhez” – magyarázta a Vidi-edző Marko Nikolics, aki szintén nem tagadta, hogy az első 45 percben a Honvéd akarata érvényesült a pályán. „Bejött, amitől tartottam, hogy négy hete nem játszottunk igazi téthelyzetben, valóban komoly meccset. Sajnos ez az első félidőben jelentősen rányomta a bélyegét a játékunkra, nem voltunk elég agresszívek, elég intenzívek” – fejtegette tovább a szerb edző, aki emellett két cserével rázta fel csapatát a fordulásnál.

Besült a Vidi eredeti elképzelése, de volt kikhez nyúlni a kispadon

Supka Attila, a Honvéd edzője a lefújás után tökéletesen világított rá a mérkőzés fordulópontjára: az első játékrészben kialakuló, és egyértelműen inkább a fővárosiaknak kedvező meccsképen a Vidi erősebb kispadjának köszönhetően tudott alakítani, míg a szezon végére gyakorlatilag egy sorral játszó Honvéd már nem. Ez a fajta minőségbeli különbség volt a döntő faktor, illetve az, hogy a piros-feketék a meccs végét talán már szuflával sem bírták eléggé.

A Honvédnál az utolsó pillanatban sérülést jelentő Horváth András helyett a távozófélben (Ferencvároshoz igazol) lévő Gróf Dávid kezdett a kapuban, előtte azonban minden a várakozásoknak megfelelően alakult: a szokásos háromfős védősor mellett Uzoma és Mezghrani játszottak szárnyvédőt, a középpályán Heffler takarított, Gazdag Dániel és Nagy Gergő ügyelt a „félterületekre”, elöl pedig a két támadó, Holender Filip és David N’Gog leste a kontralehetőségeket.

A Vidiből kisebb meglepetésre kimaradt Kovács István, a helyére Loic Nego mozgott fel az egy szem támadó, Marko Scsepovics mögé, a védelem jobboldalán pedig Fiola Attila foglalta el helyét. Anel Hadzic helyett ezúttal Elek Ákos kezdett szűrőként, mellette Boban Nikolov és Pátkai Máté biztosította az egyensúlyt a középpályán, Huszti Szabolcs pedig lényegében szabad szerepkörben, a baloldali félterületből indulva igyekezett szervezni a fehérváriak játékát.

A meccskép gyorsan kialakult: a Honvéd hosszú labdákkal kísérletezett, hogy aztán az ezekből lecsorgó, úgynevezett második labdákat tudatosan presszingelve már az ellenfél térfelén labdához jutva, kevés húzásból érjen fel Kovácsik Ádám kapujáig, míg a Vidi inkább hosszabb labdabirtoklási periódusokban gondolkodott.

Marko Nikolics úgy sakkozott, a 3-5-2-es rendszer egyik sarokkövét, a szárnyvédők mellett-mögött megnyíló területeket támadja leginkább, így Nego és Huszti is elsősorban befelé mozgott a középpályán. Tekintve, hogy Elek, Pátkai és Nikolov személyében a centrális zónában eleve három játékossal rendelkezett a fehérvári csapatnak, ezzel a húzással a Vidi brutálisan túltöltötte a pálya közepét, ahol hegyekben álltak az emberek. Következésképp Nikolics csapatának játéka lelassult, hiányzott a lendület, a dinamizmus – a Honvéd könnyedén tolódott a labda irányába, és Nagy Gergő, valamint Gazdag és a szárnyvédők segítségével simán megoldotta a védekezést a félterületekben.

Nego támadó középpályásként nem tudta kihasználni a sebességét, többnyire emberrel a nyakán kapott labdát, a robbanékonysága, a dinamizmusa kiaknázatlan maradt. Fiola felfutásai ráadásul rendre elmaradtak a jobboldalon, így a Vidi játéka féloldalasan, kiszámíthatóan csordogált az első félidőben.

A Honvéd sem játszott jól, de egy ostoba Vinícius-szabálytalanság után megadott teljesen jogos büntetővel viszonylag korán előnybe került, innentől pedig lényegében a komfortzónájában játszhatott.

A félidőben így Nikolics került lépéskényszerbe, aki nem is habozott teljesen átszervezni csapatát. A szerb edző lekapta a pályáról Eleket és Fiolát (az első játékrész két legrosszabbul teljesítő játékosát), hogy a helyükre Hadzic-ot és Kovács Istvánt cserélje be. Nego visszahúzódott jobbhátvédbe, Kovács pedig az ő helyét kapta meg a középpályán – a rendszer így változatlan maradt, csak a szerepek cserélődtek meg jelentősen.

Nego visszavonásával a Vidinek azonnal lett jobboldali játéka is, ami fokozatosan nyomta hátrébb először Uzoma, majd a teljes Honvéd-védelem arcvonalát. Mivel a fővárosiak jelentősen hátraszorultak, egyre kevesebb labdát tudtak szerezni az ellenfél térfelén, egyre ritkábban értek fel egy-egy második labdára, így a támadójátékuk lényegében pillanatok alatt tűnt tova. Mivel rendszerint csak nagyon mélyen, a saját tizenhatosuk környékén jutottak labdához, a játékosaik sokszor inkább úgy érezték, a gyors ívelés helyett kellene néhány passz, hogy jobb pozícióba kerüljenek a kontra előtt – ezt azonban a Vidi letámadása nem engedte, többször is veszélyes helyen veszített labdát a Honvéd.

Ben-Hatirán elment a középpálya, majd a meccs is a Honvédnak

Igazán nehéz helyzetbe ezzel együtt akkor került Supka Attila, amikor megsérült a csapat egyik legfontosabb játékosa, Gazdag Dániel, akinek a lába eddig bírta Stopira első félidei brutális, páros lábas berepülését. A Ferencváros által is körbeudvarolt középpályás helyére ráadásul az az Anis Ben-Hatira érkezett a pályára, aki látványosan képtelen beilleszkedni Kispesten: gondok vannak a magatartásával, nem edz kellő intenzitással, fizikai lemaradással küzd, és a posztját sem találja a Honvéd által leggyakrabban alkalmazott 3-5-2-es hadrendben.

A piros-feketék játékának lényege a labdabirtoklásban alkalmazott (maximum) két érintő, azaz a nagyon direkt pozíciós játék. Ehhez vannak meg a játékosaik, hosszú indításokban erős védők, a gyors (Holender) és az erős (Danilo vagy N’Gog) csatárok, a lecsorgókat nagyon szervezetten és tudatosan letámadó középpályások. Ben-Hatira ezek közül egyik szerepnek sem felel meg, a labdás játéka mellett ráadásul labda nélkül sem igazán képes beilleszkedni a Honvéd-rendszerbe: fegyelmezetlen, hanyagul helyezkedik, nem hasznos a visszatámadásban sem, védekezésben értékelhetetlen. Szabadon mozgó, második csatárként talán lehetne értelme a játékának, de egy ilyen megoldáshoz Vidi-Honvéd leosztásban egyszerűen nincs eleget a labda a fővárosiaknál, nem elég domináns a jelenlétük az ellenfél kapuja előtt (ráadásul N’Gog, Holender és Danilo személyében három jobb opciója is a talonban Supka Attilának – nyártól már nem lesz, mert Holender Svájcba igazolt, míg Danilo sem marad a hírek szerint).

Ben-Hatira szerepeltetése ebben a csapatban ezért olyan kompromisszumok megkötésével lehetséges csak, ami túlzott kockázatokat szül.

A Honvéd középpályás játéka percek alatt illant el a tunéziai-német pályára küldése után. A Vidi könnyedén hozta fel a labdákat, ráadásul Futács becserélésével a tizenhatoson belüli jelenlétet és megkettőzte Nikolics. A megváltást ezzel együtt a pontrúgások hozták el: előbb egy szögletet követően Juhász csúsztatását Scsepovics kotorta a hálóba (miközben Batik igen gyanúsan tűnt el a tizenhatoson belül),

majd egy szabadrúgás után Hadzic bombázott a léc alá:

A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy a játékvezető összesen 11(!) sárga lapot mutatott fel a játékosoknak, ám így sem tudta kordában tartani az érzelmeket, valamint az indulatokat. Marko Nikolicsot például egy meg nem adott gólt követő reklamálása miatt (a fehérváriak edzője befutott a pályára és földhöz vágta a labdát, saját bevallása szerint azért, hogy „a játékosait védje”) a lelátóra küldte, de egyesek azt is a szemére vetik – fentebb már tettünk róla említést –, hogy a lenti videón látható belépő miatt „elfelejtette” kiállítani Stopirát:

Összességében a Honvéd becsülettel küzdött, az első félidőben – főleg védekezésben – remek játékot is mutatott, ám nem bírta végig a fehérváriak által a második játékrészben diktált tempót. Gazdag sérülése után Supka edző kifejezetten rosszul nyúlt a meccsbe, a fővárosiak elvesztették a középpályát, majd a tavasszal talán először liverpooli formáját idéző N’Gog lehozatala sem ült igazán, miközben a Vidi percről-percre lett egyre jobb és magabiztosabb. Marko Nikolics csapata idénybeli 57. meccsén(!) vért izzadva, kínnal és keservvel ugyan, de győzött: ezzel pedig összességében három fontos célból kettőt is teljesített a szezonban.

A július 1-től MOL Fehérvár FC néven szereplő klub története második kupasikerét aratta (2006 után), a Honvéd tizenegyedik alkalommal bukott döntőt.

Magyar Kupa, döntő, eredmény:

BUDAPEST HONVÉD–MOL VIDI FC 1–2 (1–0)

Budapest, Groupama Aréna, 12 777 néző. Játékvezető: Iványi

BP. HONVÉD: Gróf – Batik, Kamber, Lovric – Mezgrani, Heffler T., Gazdag (Ben-Hatira, 69.), Nagy G., Uzoma – N’Gog (Danilo, 76.), Holender. Vezetőedző: Supka Attila
VIDI: Kovácsik – Fiola (Kovács I., a szünetben), Juhász R., Vinícius, Stopira – Pátkai (Futács, 73.), Elek Á. (A. Hadzic, a szünetben) – Nikolov, Nego, M. Scsepovics – Huszti. Vezetőedző: Marko Nikolics
Gólszerző: Holender (14. – 11-esből), ill. M. Scsepovics (80.), A. Hadzic (91.)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
VALENCIENNES, FRANCE - JUNE 23: Gabrielle Onguene of Cameroon	
 looks on after Referee Liang Qin makes a VAR decision during the 2019 FIFA Women's World Cup France Round Of 16 match between England and Cameroon at Stade du Hainaut on June 23, 2019 in Valenciennes, France. (Photo by Marc Atkins/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.