Magyar foci sport

A Fradi sikere rávilágít: itthon is focizni kell(ene) a bajnoki címért

Hazai pályán nagyon simán, 4–1-re verte a címvédő Mol Vidit a Ferencváros, ezzel pedig négy fordulóval a befejezés előtt 11 pontosra növelte előnyét a bajnokságban – azaz lényegében megnyerte az OTP Bank Liga idei kiírását. Az elkönyvelt bajnoki címen túlmutat a Szerhij Rebrov csapatának játéka, amely szinte az egyetlen magyar klub, amelyik rendszerint futballozni próbál.

Szerhij Rebrov csapata 67 ponttal vezeti a tabellát, ez máris eggyel több egység, mint amennyit tavaly az egész szezonban gyűjtött a Fradi (miközben a Vidi 68 pontot szerezve lett bajnok). Ha így folytatják, akkor ráadásul arra is van esély, hogy a jelenlegi lebonyolítási szisztéma 2015-16-os bevezetése óta a legjobb eredményét érje el a Ferencváros: ez utóbbi jelenleg 76 pont, amelyet Thomas Doll irányítása alatt ért el a csapat 2016 tavaszán, amikor legutóbb bajnok lett. Ha Rebrovék ezt követően minden meccsüket nyerik az idényben (sorrendben a Honvéd, az Újpest, a Debrecen és a Felcsút ellen), akkor 79 ponttal zárhatnak.

Ennél is fontosabb tanulsága azonban a meccsnek és a szezonnak, hogy

jelenleg Magyarországon csak egyetlen csapat képes tartósan is proaktív, kezdeményező futballt megvalósítani a pályán,

ez az egy pedig éppen a lényegében már bajnoknak tekinthető FTC.

A szombati, Vidi ellen rangadó (4-1) állatorvosi lova annak a jelenségnek, amely az egész idei NB I-es évadot leképezte: ha nem sikerül az ellenfélnek elrontania és tönkre tennie a Ferencváros játékát, akkor halálra van ítélve.

Vidi-kiállítás és Lanzafame-álomgól után szinte már bajnok a Fradi
Az első félidő végén történt kiállítás mindent eldöntött.

Egyszersmind az is kiderült, hogy ha a fehérváriak feladják (vagy gyengén valósítják meg) az egyéni párharcokra épülő, sokszor a durvaság határát súroló, olykor alattomos védekezési stílusukat, akkor nincsen túl sok esélyük egy teljes fegyverzetében a pályára küldött Fradi ellen.

Kezdőcsapatok

A Ferencvárosból sérülése miatt ezúttal is hiányzott Sigér Dávid (ő legutóbb még március végén volt hadra fogható), de a kulcsemberek közül Gorriaran sem lépett pályára, mint ahogyan a huzamosabb ideje hiányzó Otigba és Spirovski sem erősíthette a keretet. Nélkülük is kitartott azonban rendszere mellett Szerhij Rebrov: az FTC a szokásoknak nagyjából megfelelően 4-2-3-1-es hadrendben lépett pályára, centerben a fehérorosz Szignyjeviccsel (a kispadon Bödével, Lanzafaméval), a két szélen Isaellel és Petrjakkal (itt Varga Roland maradt ki), az irányító posztján pedig a norvég Tokmac Nguennel. Sigér helyett a középpályán a rutinos Leandro kapott lehetőséget, ami egyben azt is jelentette, hogy Haratyin lett a box-to-box középpályás, míg a brazil származású, korábbi magyar válogatott játékos a védelem előtt forgatott.

Fotó: Kele János

A Vidinél Marko Nikolics legfontosabb hiányzója Scsepovics volt (igaz, a Fradi elleni tavaszi kupameccsen sérülést szenvedő csatár már legalább a padra leülhetett), egyébként nagyjából – Fiola kényszerű hiányát leszámítva – a legjobb keretéből válogathatott a szerb edző. Némi meglepetésre a remek formában lévő Futács Márkó helyett Armin Hodzic lett a center, a középpályán pedig kimaradt Milanov, hogy a védekezésben nála jóval stabilabb Boban Nikolov játsszon Isael és Lovrencsics Gergő ellen a baloldalon. A hét közben nyilatkozatháborúba keveredő Huszti Szabolcs ott volt a kezdőcsapatban, ahogyan Kovács István és Pátkai Máté is.

Ember-ember ellen akart játszani a Vidi, de nem sikerült neki

A meccskép már a kezdetektől nyilvánvaló volt: a Fradi ragadta magához a labdát – és a kezdeményezést – a Vidi pedig várt a második szándékból kínálkozó lehetőségekre. Marko Nikolics szokás szerint az ellenfél hibáira szeretett volna inkább reagálni, miközben a Ferencváros egyre markánsabbá váló saját stílusát domborította volna ki.

Fotó: Kele János

Mivel a székesfehérváriak a középpályán szinte emberfogással védekeztek – lásd a kiragadott jelenetet – a Fradi belső védőinek kellett magukhoz ragadnia a kezdeményezést. Blazic és (főleg) Dvali ebben szokás szerint remek munkát végeztek: ha kellett, akár az ellenfél térfelének közepéig is felcipelték a labdát, hogy aztán beinduljanak a ferencvárosi csapatmozgások az ellenfél vonalai között.

Utóbbi területen elsősorban – a Böde és Lanzafeme balhéinak köszönhetően idén sokadszor célkeresztbe kerülő – Szignyjevicsnek jutott kulcsfeladat. A fehérorosz center labda nélküli mozgása volt az, amely katalizálta a folyamatokat, és szétzilálta a Vidi emberorientált védekező szisztémáját. Akár visszafelé, akár a szélek irányába mozgott ki Szignyjevics, a játéka tökéletesen alkalmas volt arra, hogy összekuszálja a szálakat a fehérvári hátsó alakzatban, főleg, hogy a mögötte játszó Isael-Tokmac-Petrjak hármas rendre agresszívan támadta a kiürített területeket.

Fotó: Kele János

Azzal, hogy a Vidi a védekezést jobbára ember-ember ellen képzelte el a saját térfelén, az alakzata sokszor vált túl szélessé (vagy épp hosszúvá), ami rengeteg lehetőséget biztosított a Ferencváros gyors, sokat mozgó támadóinak a kombinációkra. Egy ilyen szisztéma fő esélye általában a játék lassítása és tördelése, az tehát, hogy a Vidinek már az 1-1-es végeredményt hozó első félidő alapján sem látszott sok reménye a győzelemre, leginkább annak volt köszönhető, hogy a fehérvári játékosok erre nem voltak képesek.

Hadzic sárga lapjai ugyan másra engednek következtetni, de az első félidőben a Vidi legnagyobb problémája éppen az volt, hogy kevés faultot mutattak be a játékosai, kevés párharcra kényszerítették a ferencvárosi támadókat és kevés test-test elleni szituációt provokáltak ki a pályán. Hadzic mindkét sárgás faultja abból következett, hogy kiszolgáltatott helyzetbe került a pálya közepén, mert társai nem követték el a szükséges, ráadásul egyébként rendesen a Vidi játékának egyik alapját képező megelőző szabálytalanságokat/ütközéseket.

Az első félidőben a szabálytalanságok száma 6-4 volt (ráadásul a Fradi javára, a vége 11-7), ami azt mutatja, a fehérváriak tudták a saját játékukat játszani. Összehasonlításképpen: a két csapat legutóbbi négy meccsen mindig volt legalább 26 szabálytalanság, amelyet be is fújt a bíró, de volt, hogy egészen 34-ig csúszott fel a számláló.

A magyar futball legnagyobb problémája: nem akarunk focizni

Hogy ez utóbbi harcmodor mennyire szimpatikus és/vagy hasznos a magyar futball útkeresése szempontjából, arról megoszlanak a vélemények. Annyi bizonyos, hogy sikeres tud lenni – ha másképp nem, a fehérváriak idei nemzetközi kupaszereplése bizonyíték kell legyen erre –, de ezzel együtt az is látszik, hogy egy ponton túl akár az előrelépés egyik gátja is lehet. A Vidi az idei szezonban például rendszeresen szenvedett a felállt falban védekező ellenfelekkel szemben, már csak azért is, mert a csapat alapjátéka nem a domináns, kezdeményező, labdabirtoklós játékfelfogásból indult ki. A váltás heti szinten ugyanakkor meglehetősen nehézkes, pláne, ha a nemzetközi kupaszereplés miatt a keret úgy lett összeállítva, hogy abban inkább a harcias, kontrafocira alkalmasabb emberek domináljanak (pláne Lazovics kényszerű távozása után).

A Vidi persze sok szempontból nem igazi fok- és értékmérője a magyar futball általános állapotának, így érdemes ránézni a mezőny többi csapatának általános felfogására is. Abszolút megszokott, sőt, szinte alapvetés, hogy

a legtöbb magyar klubcsapat stílusa abból épül fel, hogyan lehet tönkretenni az ellenfél játékát.

Kifejezett cél, hogy minél kevesebb folyamatos játék legyen a pályán, hogy minél lassabb, minél töredezettebb legyen a meccs, hogy rengeteg egyéni párharc összességére essen szét a játék. Még olyan, nemzetközi kupaszereplésre ácsingózó csapatok, mint az Újpest, vagy a Honvéd is rendszeresen emberorientált védekezést alkalmaznak, nem beszélve a kicsikről (Paks, Haladás, DVTK). Aki mást próbál, aki letámadásra, proaktív területvédekezésre, visszatámadásra esküszik, azt rövid úton úgy megbuktatja a közeg és/vagy belesül a mutatványba – a játékosok látványos alkalmatlansága mellett, teszem hozzá gyorsan –, hogy mindenkinek jó időre elmegy a kedve a kísérletezéstől.

A brutálisan szétaprózódó játék persze a legkevésbé sem közönségcsalogató, arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi porondon, ahol aztán az egy-egy elleni képességek már nagyon nem a magyar csapatok javára billentik a mérleg nyelvét, kontraproduktív is. Viszont van előnye is: lehet vele megúszásra játszani. Egyrészt ezt a legkönnyebb leoktatni edzői szinten, másrészt ez emberfogáson alapuló rendszerek sajátja az is, hogy minden bekapott gólnak konkrét, személyre szabott felelőse van: „ez és ez a védő maradt le csúnyán, sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni, megint egyéni hibákból kaptuk a gólokat, én, a vezetőedző mosom kezeimet” – hangzik rendre sztereotip magyarázat.

Hogy mekkora a baj, ahhoz elég csak azt megnézni, mennyi volt a szabálytalanság a mögöttünk hagyott forduló egyes meccsein:

  • Felcsút-Mezőkövesd 18-11 (29)
  • Újpest-Honvéd 12-17 (29)
  • MTK-Kisvárda 16-17 (33)
  • DVTK-Paks 10-20 (30)
  • DVSC-Haladás 20-15 (35)

Összehasonlításképp, a szerdai Manchester City-Tottenham BL-negyeddöntőn űrfoci és pillanatnyi megállásokat is nélkülöző tempó mellett összesen 20 fault (8-12) jött össze, de egyik negyeddöntős meccsen sem állt többet a játék szabálytalanságok miatt, mint a fenti rangsor leginkább sportszerű meccsén.

Van még kérdés?

NB I, 29. forduló:

FTC – Mol Vidi FC 4-1 (1-1)
gól: Tokmac (6.), Haratin (59.), Lanzafame (67., 90+2.)
piros lap: Hadzic (45+1., Vidi)

Újpest – Honvéd 0-0

Diósgyőr – Paks 1-0 (1-0)
gól: Prosser (27.)
kiállítva: Könyves (36., Paks)

MTK – Kisvárda 0-1 (0-1)
gól: Horváth Z. (20.)

Debrecen – Haladás 2-1 (1-0)
gól: Szatmári (35.), Bódi (64., 11-esből), illetve Ivanov (76.)

Puskás Akadémia – Mezőkövesd 1-0 (0-0)
gól: Knezevic (71.)

A tabella:

1. Ferencvárosi TC 29 21 4 4 65–21 +44 67
2. Mol Vidi FC 29 17 5 7 46–31 +15 56
3. Debreceni VSC 29 13 8 8 37–32 +5 47
4. Újpest FC 29 12 11 6 36–21 +15 47
5. Budapest Honvéd 29 11 8 10 33–29 +4 41
6. Mezőkövesd 29 9 8 12 39–38 +1 35
7. MTK Budapest 29 10 4 15 39–46 –7 34
8. Puskás Akadémia 29 10 4 15 31–41 –10 34
9. Kisvárda 29 8 8 13 30–43 –13 32
10. Paksi FC 29 7 11 11 29–41 –12 32
11. Diósgyőri VTK 29 8 7 14 27–49 –22 31
12. Haladás 29 7 4 18 27–47 –20 25

Kiemelt fotó: MTI/Kovács Tamás

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.