A szlovák élvonalban vitézkedő FC DAC 1904 újabb fontos győzelmet aratott a rájátszásban, hiszen a dunaszerdahelyiek vasárnap a Trencín vendégeként nyertek 3-1-re. A találkozó főszereplője Vida Kristopher volt, aki csereként beállva góllal és gólpasszal járult hozzá a sikerhez. A 22 éves magyar játékos tavasszal először volt eredményes klubcsapatában, őt kérdezte a Rangadó.hu.
– Nehéz mérkőzés van mögöttünk, fizikálisan kemény és sokat futós összecsapást vívtunk a riválissal. A tizedik percben – Erik Pacinda sajnálatos sérülése miatt – csereként álltam be. A társam sérülése miatt szomorú voltam, hiszen nagyon fontos láncszeme a klubnak, de annak örültem, hogy lehetőséget kaptam, és sokat hozzá tudtam tenni a csapat játékához.
– Az igazi ki-ki meccsen mi döntött a DAC mellett?
– Nekünk több helyzetünk volt, mint a Trencínnek, örülhetünk, hogy ezek közül hármat sikerült értékesítenünk. A sikernek természetesen nagyon örültünk, igazi csapatként küzdöttünk és a nagy fegyelmezettségünknek köszönhetjük, hogy csak egy gólt kaptunk. Összességében igazi csapatgyőzelem volt a tegnapi.
– Vida Kristopher főszereplésével….
– Az önbizalmam szempontjából természetesen jól jött, hogy sikerült gót szerezném, sőt, elő is készítettem egy találatot. Igaz ez főleg annak tükrében, hogy az elmúlt időszakban kevesebb játéklehetőséget kaptam Dunaszerdahelyen. Örülök, hogy sikerült bizonyítanom a szakmai stábnak és a szurkolóknak.
– Mentálisan hogyan viseli, hogy az elmúlt időszakban csereként beszállva kell bizonyítani: helye van a DAC-kezdőben.
Volt időszak, amikor tényleg kihagyhatatlan voltam a szerdahelyi tizenegyből, ugyanakkor most valóban nem vagyok könnyű helyzetben. Az elmúlt fél évben kevesebb lehetőség jutott nekem, ez természetesen mentálisan megviselt.
– Viszont úgy vagyok vele: ha pályára léphetek, akkor a lehető legtöbbet akarom kihozni magamból – mindegy, hogy öt percre vagy harmincra állok be. Az mellettem szól, hogy Marco Rossi több pozícióban is számol velem, hiszen tavasszal az új felállásban főleg középpályásként kaptam szerepet, de vasárnap például csatár voltam. Az is biztos, hogy minden fejben dől, és soha nem szabad feladni. Amióta kevesebb lehetőséget kapok, még többet dolgozok, különmunkát is végzek, hiszen nem adom fel az álmaimat.
– Már másodikok a bajnoki tabellán – kilenc ponttal a Trnava mögött, egy ponttal pedig a Slovan Bratislava előtt. Előre vagy inkább hátrafelé tekintgetnek?
– A mostani idényre nézve a nagy célunkat már elértük, hiszen a legjobb hat csapat között a rájátszásban vagyunk érdekeltek. Zsinórban négyből három meccset már megnyerünk, hasonló folytatásban bízunk. Hazai pályán nem szeretnénk pontokat hullajtani, de igenben sem botladoznánk. Meglátjuk, ez mire lesz elég.
– Az EL-indulást érő hely kiharcolása kötelező elvárás Dunaszerdahelyen?
– Ahogy említettem, a fő célunkat már elértük, ezentúl minden csak ráadás. Természetesen minden klub célja, hogy megmutathassa magát a nemzetközi porondon, mi is közel állunk ahhoz, hogy Európa Liga indulást érő pozícióban végezzünk szezon végén, de ez egyelőre csak álom – és nem is szerepelt a konkrét célkitűzésünk között.
– Egy esetleges EL-indulás a DAC-nál tarthatja Vida Kristophert?
– A klubhoz 2019-ig, tehát még egy évig szerződés köt, éppen ezért nagyon örülnék annak, ha a DAC-színeiben megmutathatnám magam az EL-ben – főleg úgy, hogy eddigi pályafutásom során erre még nem volt lehetőségem.
Nagy célom, hogy szerepelhessek végre a nemzetközi porondon is. Egyelőre azért küzdök, hogy újra Dunaszerdahelyen lehessek főszereplő, de természetesen nem innen szeretnék nyugdíjba menni. Idővel szeretnék ennél erősebb bajnokságban szerepelni, feljebb lépni és Nyugat-Európába igazolni. Ha az EL-ben is megmutathatom magam, talán az segítség lehet a későbbi céljaim eléréséhez.
– Csalódott volt, amiért márciusban nem érkezett önhöz válogatott meghívó a Magyar Labdarúgó Szövetségtől?
– Mivel januártól kevesebb játéklehetőséget kaptam a DAC színeiben, így várható volt a döntés. Arra koncentráltam leginkább, hogy Dunaszerdahelyen bizonyítsak. Annyira tehát nem lepődtem meg, hogy nem számolt velem az új kapitány. Természetesen reménykedtem a meghívóban, de összességében nem volt meglepetés.
– A harcot ugyanakkor csak nem adja fel?!
Az álmaimat ilyen fronton is tovább kergetem: márciusban ugyan nem jött össze, de próbálok úgy teljesíteni, hogy júniusban már felmerülhessen a nevem a nemzeti A-csapatnál.
Címlapkép: fcdac.sk
