A Magyar Labdarúgó-szövetség megtalálta Bernd Storck utódját, Csányi Sándor hétfő délután bejelentette, hogy Georges Leekens veszi át a nemzeti csapat irányítását. A belga szakember több klubcsapatot is irányított hazájában, Belgium mellett pedig Tunéziában és Algériában is dolgozott szövetségi kapitányként.
A kinevezésről az Ózd utánpótlás-vezetőjét, a korábbi negyvenszeres válogatott labdarúgót, Urbán Flóriánt kérdeztük, aki az 1990-es években több idényt is lehúzott légiósként Belgiumban.
– Meglepődött, amikor kiderült, hogy belga szakember veszi át a magyar csapat irányítását?
– A szövetségben nem igazán lehet tudni, ki, mit, miért csinál, illetve számomra az sem világos, milyen koncepció mentén halad előre a testület. Az elmúlt néhány esztendőben volt már magyar kapitányunk, aztán jött a német vonal, most pedig belga edzőt neveztek ki a válogatott élére.
– Hosszú éveket húzott le légiósként Belgiumban: ismeri a frissen kinevezett kapitányt?
– Leekens nem ismeretlen számomra, hiszen amikor Belgiumban játszottam, akkor ő már klubedző volt, így játékosként pályára léphettem a csapata ellen. Kíváncsian várom a fejleményeket, meglátjuk, irányítása alatt, hogyan alakul majd a válogatott sorsa. Leekens úr belga klubcsapatok mellett több válogatott kispadján is lehetőséget kapott, voltak eredményei.
– Bernd Storck távozása után egyik nyilatkozatában ön azt emelte ki, hogy a válogatott élére olyan szakember kell, aki igazi hadvezér. Georges Leekens ilyen kapitány?
– Való igaz, korábban azt mondtam, hogy a kapitánynak hadvezérnek kell lennie, hiszen meglátásom szerint nagyon fontos, hogy valaki saját anyanyelvén tudja a játékosait fanatizálni és hadba küldeni. Ha esetleg Leekens úr nem ilyen típus, akkor olyan pályaedzőt kell maga mellé vennie, aki magyar anyanyelvű, és tudja fanatizálni a labdarúgókat. Azt nem tudom megmondani, hogy Leekens úr hadvezér-e vagy inkább taktikus. Ha taktikus, akkor szerintem szüksége lesz egy fanatikus magyar pályaedzőre, aki a háttérből űzi-hajtja a játékosokat, ő pedig összerakja a taktikát.
– Magyar és német szakemberek után a jövőben tehát belga kapitány irányítja a nemzeti csapatot. Leekens érkezésével a belga vonal is erősödhet a magyar fociban?
– Abban biztos vagyok, hogy az új szakvezető szövetségi kapitányként a legtöbbet szeretné kihozni az együttesből, ehhez pedig a legjobb játékosat akarja majd megtalálni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a belga vonalat, a belga stílust szeretné ráerőltetni a magyar focira. Amikor Bernd Storckot megválasztották sportigazgatónak, hirtelen nagyon sok magyar edző szolgálatára nem tartott igényt a szövetségnél, helyükre pedig a német barátait hozta ide. Kötve hiszem, hogy Leekens is így járna el, nem hiszem, hogy kirugdossa a magyar edzőket, és idehozza a haverjait. Összességében meglátásom szerint sokkal fontosabb lenne, hogy végre megtaláljuk a magyar vonalat: mi az az út, ami mentén szeretnénk haladni. Sajnos nekem továbbra is az a problémám, nem látom, hogy lenne bármiféle koncepció a magyar futballban.
– Ezért ki a felelős?
– Nem olyan döntéshozók ülnek odafönt, akik valamilyen formában komplex tervet tudnának felépíteni. Meglátásom szerint végre markáns, valódi koncepciót kellene felállítania a magyar szövetségnek. Irányvonalra lenne szükség, ahol megfogalmazzák, mi a következő öt-nyolc-tízéves terv – honnan, hova szeretnénk eljutni. Ezt kizárólag szisztematikus munkával lehet elérni, jól működő kapcsolatot kellene kialakítani a klubokkal, hogy az akadémiákról végre ki tudjunk nevelni egy épkézláb, nemzetközi szinten is elismert játékost.
– Belgium ilyen vonatkozásban élenjárónak is nevezhető…
– Így igaz, hiszen a belgák jó tizenöt évvel ezelőtt ezt már megtették, létrehoztak egy egységes rendszert. Külföldről is kértek szakmai segítséget, és végül olyan sztárokat neveltek ki, mint Eden Hazard, Kevin De Bruyne, vagy éppen Vincent Kompany – akik hétről hétre nyugat-európai élcsapatokban bizonyítanak.
