Hollandiában futballozik, húszévesen rendszeresen játszik az Eredivisie-ben – de legalább ilyen fontos, hogy a holland futballkultúrában lett belőle felnőtt játékos. Ő Vida Kristopher, a holland bajnokságban sereghajtó De Graafschap középpályása. Idén eddig 18 mérkőzésen játszott, 12 alkalommal kezdőként. Egy gólt lőtt, igaz, azt az Ajax otthonában, decemberben. Szépen, fokozatosan halad előre, ahogy annak idején tervezte – remélhetőleg nem a doetinchemi együttes a végállomása légiós-karrierjének. A Rangadó.hu-nak a kinti mindennapokról, mostani klubjáról és terveiről is beszélt.
– 2011 augusztusában, a Honvéd akadémiájáról kerültem Hollandiába. Tizenhat évesen jöttem ki, három évre szerződtem a Twentéhez. Mindig is egy külföldi bajnokság volt az álmom, személy szerint az angol liga a kedvencem. A holland viszont jó alap, fiatalon remek kiindulási pont, az volt a célom, hogy itt fejlődjek, annyit tanulhassak, amennyit tudok és bekerüljek az első csapatba. Ez a Twenténél nem sikerült, viszont a második csapatban rendszeresen játszottam. Az U17-eseknél a második csapatok számára kiírt külön bajnokságban szerepeltünk, tavalyelőtt pedig a holland másodosztályban. Jó tanulóidőszak volt.
Vida Kristopher 2014 nyarán szerződött mostani csapatához, a tavalyi feljutáshoz 32 meccsen nyolc góllal járult hozzá. Sosem focizott a magyar NB I-ben, így nincs összehasonlítási alapja, hol tartana, ha itthon marad, de biztos benne, hogy hasznos volt számára az elmúlt néhány év. Azt viszont hazai tapasztalat nélkül is kijelentheti, akkora közönség előtt nem játszott volna Kispesten, amekkora odakint kint van a meccseken. A De Graafschap tavaly, amikor bejutott a másodosztályban a rájátszásba, rendszeresen megtöltötte a 12 ezres stadiont, ez ugyebár mostanában egy komplett magyar bajnoki forduló nézőszámához közelít.
– Manapság is kint van a meccseinken 10-12 ezer néző, pedig az utolsó helyen állunk az első osztályban. De ez mindig is egy ingázó csapat volt, hol feljutott, hol kiesett. Ezelőtt legutóbb három éve szerepelt az Eredivisie-ben, ezért persze nagyon fontos volt tavaly, hogy ismét visszakerültünk – meséli a magyar játékos. – Egyáltalán nincs pánikhangulat, hogy az utolsó helyen állunk, óriási öröm volt mindenkinek, hogy ismét első osztályú csapata van a kisvárosnak. A játékunk egyértelműen jobb, mint tavaly, a szurkolók ezért mellettünk állnak. Voltunk a tizenhetedik helyen is, ami már osztályozót érne, az a cél, hogy a szezon végén legalább ott megkapaszkodjunk.
A harmincezres kisvárosban szeretik a futballistákat, Vidát is megismerik az utcán, mondja, odaszólnak neki az emberek, hogy „aztán nyerjetek a hétvégén!” Nem fordultak el az emberek a futballtól, pedig a holland válogatott mélyponton van, ki sem jutott az Európa-bajnokságra. Ez persze megviselte a szurkolókat, de a bajnoki meccseken így is szinte mindenhol telt ház van, egy fiatal játékos számára ez óriási élmény.
Persze nem csak az élményeket akarja gyűjteni, a karrierjét is építi. A játéklehetőséggel, amit kap Jan Vreman vezetőedzőtől, többnyire elégedett, bár voltak megingások. A tréner tősgyökeres De Graafschap-alkalmazott, egész pályafutását itt töltötte, Vida azt mondja, nem szokta különösebben indokolni vagy magyarázni a döntéseit, de nem is kell, a lényeg, hogy rá a meccsek 90-95 százalékában számít.
– Tavaly a másodosztályban végig játszottam. Idén az első tíz bajnokin alapember voltam, aztán megsérültem. Emiatt kicsit visszaesett a meccsszámom, a jelenlegi lehetőségeimmel nem vagyok teljesen elégedett, igyekszem visszaverekedni magam a kezdőcsapatba.
Vida eredetileg csatárként játszott, a 4-4-2-es szerkezetben, rombusz középpályával felálló együttesben. Aztán tavaly januárban egy edzőmeccsen a középpályára rakták és olyan jól ment neki, hogy azóta többnyire ott szerepel. Élvezi, mert a stílusához ez passzol.
– Úgy jellemezném magamat, hogy az a fajta játékos vagyok, akinek kell a terület, szeretem a beindulásokat, amikor vihetem a labdát, de legalább ennyire szeretem a rövidpasszos játékot. Az utóbbi években taktikailag is sokat fejlődtem, védekezésben és támadásban is. De még mindig fejlődni akarok. A passzolásban is van még hova előrelépni, folyamatosan igyekszem fejleszteni a játékomat. Szeretnék továbbra is itt maradni, az első osztályban játszani. A szerződésem nyáron lejár, a klub egy év opcióval rendelkezik, tehát meghosszabbíthatja. Ha kiesünk, még nem tudom, hogyan folytatjuk, lehet, hogy akkor is maradok. Meglátjuk – mondja a helyzetéről.
Vida a magyar korosztályos válogatottakban is rendszeresen megfordult, legutóbb az U21-esek februári összetartására jött haza. Előtte pedig, még az U20-as válogatottnál nem más, mint Bernd Storck vezette azt az összetartást, amin a Hollandiában játszó játékos is részt vett.
– Öt napot voltunk együtt akkor, nem játszottunk meccset, de Storck tud rólam, ismer, így természetesen nagyon inspirál a lehetőség, hogy esetleg nyomon követi a pályámat. Nagyon boldog voltam, hogy kijutott a válogatott az Európa-bajnokságra. Megpróbálok olyan szezont összehozni itt, hogy a kapitány is felfigyeljen rám, ehhez először az U21-es válogatottban kell jól teljesítenem.
A példa adott Vida Kristopher előtt, hiszen a nála idősebb Kleinheisler Lászlót Storck szintén csak az utánpótlásból ismerte, nem láthatta bajnoki találkozón, mégis bizalmat szavazott neki és a középpályás azóta a Werder Bremen játékosa, mellesleg a pótsejelzető egyik hőse volt.
– Csak gratulálni lehet neki, fantasztikus, ahogyan élt a lehetőséggel. Jó lenne követni őt. A jelenlegi válogatott játékát nézve talán a szűrők pozíciójában tudnám elképzelni magam, az utánpótlás-válogatottban a 4-3-3-ban itt játszottam. De ha be akarnak vetni, tudok tízest is játszani, valamint a széleken is, univerzálisnak tartom magam. Mindenképpen a magyar válogatottság az egyik legnagyobb célom, egyre feljebb szeretnék jutni – fogalmaz a terveivel kapcsolatban.
Vida Kristopher korán vált profivá, 16 évesen egyedül ment ki Hollandiába, szállodában lakott – elismeri: nehéz volt az első néhány hét – aztán egy befogadó családnál, akikkel a mai napig jó kapcsolatban van. Barátnője Magyarországon tanul egyetemen, a szülei sincsenek kinn vele. Ma egy kis albérletben lakik Doetinchem központjában – innen lenne jó egyszer eljutni az álmai földjére, a Premier League-be.
– Kisgyerekkorom óta két angol csapat varázsában éltem, a Manchester United és a Tottenham volt a kedvencem. De mindegy, milyen klubhoz szerződök, csak Angliában legyen, egyszer mindenképpen szeretnék ott futballozni – mondja a Kispestről indult húszéves játékos, aki eddig elérte, amit szeretett volna. Lépésről-lépésre haladva próbálja folytatni az utat.
