Egészen meglepő, ami az elmúlt napokban Balogh Norbert körül történik. A Debrecen fiatal támadója az olasz Palermóba igazolt, méghozzá – ifjú korához és az NB I-es tapasztalataihoz képest – nem kis összegért, 2,2 millió euróért.
Az átigazolási díj nagysága tehát meghökkentő, ugyanakkor bizakodásra is okot adhat. A szicíliaiaknak ugyanis az elmúlt években, évtizedben nem egy nagy üzletet sikerült nyélbe ütniük olyan játékosokkal, akik azóta világsztárok lettek. A közelmúlt legnagyobb palermoi “szakításait” vesszük most sorra.
Az első “delikvens” a világbajnok olasz csatár, Luca Toni. A tavalyi olasz gólkirály, ma már majdnem 39 éves Toni 15 és fél millió euróért igazolt a Vicenzától a Bresciához 2001-ben, ehhez képest gyakorlatilag diszkontáron, 6 millióért került Palermoba két évvel később. Két évet töltött a szigeten, 2005-ben ugyanis el is vitte a Fiorentina, ahol aztán brutális, 31 gólos szezont tudott maga mögött, amivel Aranycipőt is nyert. Toni ára 10 millió euró volt és nem különösebben kell ecsetelni, milyen karriert futott be. Később a Bayernnél és a Juventusnál is megfordult.
Egy másik olasz világbajnok árát is a Palermo tornázta fel. Fabio Grosso örökké emlékezetes gólt szerzett a világbajnoki elődöntő hosszabbításában Németország ellen. Azt már kevesebben tudják róla, hogy 2004 telén a Perugiától még szinte értéktelen játékosként igazolt Szicíliára, ahonnan két évvel később világbajnoki kerettag lett és azonnal lecsapott rá az Inter, 5,5 millióért szerződtették. Bár Grosso még néhány évet később a Lyonnál és a Juventusnál is eltöltött, karrierjének érdemi részének ekkor vége lett.
2008-09 nyara igazán sikeresnek nevezhető a klub életében. 4 játékosért összesen 47,8 millió eurót kaptak. Érdekes módon a legnagyobb sztori talán nem is Amauri, Barzagli vagy Zaccardo nevéhez fűződik, hanem a később leginkább a Lille-ből ismertté váló Túlio de Melohoz. A még mindig csak 31 éves brazil ingyen érkezett a Palermohoz a Le Mans-tól, de még augusztus 31-én, mindössze 45 percnyi kupameccsel a lábában “továbbpostázták” a franciákhoz – az ára 4 millió volt.
A ma 34 éves Cristian Zaccardo is világbajnok lett 2006-ban. Ő két évvel azelőtt csak 680 ezer euróért igazolt a Palermohoz a Bolognától, 2008 nyarán pedig 7 millióért vitte el a Wolfsburg párban azzal az Andrea Barzaglival, aki szintén ott volt a németországi tornán és akit szintén 2004-ben szerződtettek, szintén potom 1,5 millió euróért. Barzagli ára 14 millió volt.
Még mindig ezt a nyarat írjuk, amikor Amaurit is sikerül eladnia a klubnak. A 2006-ban a Chievotól 8,5 millióért érkező támadó 22,8 millióért igazolt a Juventushoz, ahol már nem tudott nagy karriert befutni, most épp városi riválisaiknál, a Torinonál játszik.
Két évvel később ismét a Wolfsburgra sóztak rá védőt – a dán Simon Kjaerért 4 millió eurót fizettek 2008-ban a Midtjyllandnak, majd 12-ért ment tovább a németekhez. Az azóta világklasszissá váló Edinson Cavani ugyan inkább a Napoliból lett ismert, de ugyanúgy megfordult a szicíliai csapatnál, mint fent már felsorolt társaik. 2007-ben 5 millióért ment az uruguayi Danúbiotól a “Rosanerokhoz”, 2010-ben pedig éppen ennyiért vette kölcsön (!) a nápolyi alakulat. Mivel bevált, egy évvel később újabb 12 millió eurót fizettek azért, hogy végleg magukhoz kössék a világbajnoki bronzérmes csatárt.
2011-ben másik csapatot találtak a Wolfsburg helyett, akinek játékosokat adtak el. A kisebb “biznisz” Salvatore Sirigu volt, a PSG kapusa még 2005-ben, 18 évesen ingyen igazolt Palermoba, ahonnan a Cremonesenek és az Anconának is kölcsönadták, míg 3,9 millió euróért meg nem vette a párizsi klub.
Az már inkább bombaüzletnek nevezhető, ami Javier Pastoréval történt. Ő már 2009-ben, az argentin Huracántól való átigazolásakor sem volt olcsó, 7 millió eurót kellett átutalni érte, de a két év alatti értéknövekedése bőségesen kárpótolta a Palermot. 2011-ben a PSG ugyanis éppen hatszorennyiért, 42 millióért igazolta le a szélsőt.
Az utolsó nagy dobás az idei nyáron történt, Amauri után ismét a Juventusról “húzták le a nagy bőrt”: az argentin Institutotól 12 millióért elhozott Paulo Dybalán 20 milliót kerestek (32 millió), amikor júliusban játékjogát a torinoiakhoz adták.
Több olyan átigazolás is volt még, amely részletesebben fel sem fér erre a listára. Josip Ilicic a Mariborban még a Videoton ellen is játszott EL-selejtezőt, majd azon a nyáron vitte el a Palermo, 2013-ban 9 millióért ment a Fiorentinához. 2014-ben Abel Hernándezt tudták a Hullnak adni, érte 12 milliót csengetett ki az angol gárda; (sajnos) közeli ismerősünket, az észak-ír Kyle Laffertyt pedig 4,5 millióért a Norwich Citynek sikerült “postázni”.
Csak remélni tudjuk, hogy a friss igazolás, Balogh Norbert néhány éven belül ugyanezt az utat tudja majd bejárni, mint számos más társa és hamarosan őt is egy igazi európai élklubnál láthatjuk majd futballozni.
