A Rangadó.hu is beszámolt arról, hogy Nemanja Nikolics egyelőre felettébb jól áll az Aranycipőért folytatott versengésben, harmadik. Egy ilyen díjátadó gála tapasztalatairól és Nikolics teljesítményéről kérdeztük most Szabó Józsefet, a Videoton első gólkirályát (1983-84), aki az UEFA Kupa 1984-85-ös kiírásában is a legtöbb találatot jegyezte. A dorogi származású, de Fehérváron ismertté váló, később edzősködő legenda épp unokájával sétált hívásunkkor.
– Magyar gólkirályként épp az UEFA Kupa menetelés alatt vehetett részt rangos európai díjátadó gálán. Hogyan emlékszik vissza erre?
– Valóban, 1984 őszén voltam Párizsban emiatt. Azt a gálát az Adidas cég rendezte. Azóta is maradandó élmény ez számomra. Olyan játékosok is ott voltak akkor, mint Ian Rush, a 69-szeres dán válogatott Elkjaer Larssen, Michel Platini, Alain Giresse vagy Jean Tigana – utóbbiak akkor Európa-bajnokok voltak és az egész csapat képviseltette magát a rendezvényen. Magyar játékosnak a szocializmus alatt ritkán adatott meg, hogy ilyen eseményekre eljusson, ahhoz általában az első háromban kellett lennie az Aranycipő-versenyen. A mindenkori magyar gólkirály Kutas István akkori MLSZ-elnök révén juthatott csak ki ezekre a gálákra.
– Tudott beszélgetni a korabeli sztárokkal?
– Sajnos nem igazán. Nálam is megvolt az akkori magyar játékosok nagy hibája: nem beszéltünk idegennyelveket. Az orosz volt a kötelező az iskolában, de azt senki nem kedvelte különösebben, később pedig már nem foglalkoztunk a tanulással. Egy pár szót tudtunk csak váltani, amíg az asztalnál vártuk, hogy hívjanak minket. Ponpon lányok kísérték be a játékosokat a nagyszínpadra – mi csak mögötte ültünk, amíg nem szólítottak. Miután lezajlott a ceremónia, egy fogadáson vehettünk részt, ott mindenki inkább a saját klubvezetőjével, kísérőjével volt elfoglalva. A végén még egy nagy műsorral is kedveskedtek nekünk a szervezők. Ismétlem: felejthetetlen élmény ez számomra, hiszen akkoriban szinte lehetetlen volt kijutni külföldre.
– Fel tud idézni olyan jó emléket, ami személyesen Önt érintette a gálán?
– Igen. Épp a díjátadó előtti héten játszottunk Párizsban a PSG-vel és 4-2-re győztünk, két gólt rúgtam. Az szerdán volt, pénteken értünk haza Franciaországból, jövő hét hétfőn pedig mehettem is vissza. Amikor engem szólítottak a gálán, nem felejtették el hozzátenni a csodálatos eredményünket. Nagy ováció fogadott engem.
– Igazi gólvágóként, ráadásul fehérváriként valószínűleg Nemanja Nikolics pályafutását is követi. Mi lehet az ő sikerességének a titka?
– Született érzék. Ez tanulhatatlan. Lehet fejleszteni a rúgótechnikát, de az a szimat, ami benne is benne van, azt nem lehet felszedni. Tudja, hová pattan ki a labda, hová lehet érkezni, jó döntéseket hoz a tizenhatoson belül. Tudatosan cselekszik, elhelyezi a sarkokba, lepasszolja – mikor melyik kell. Minden képessége adott ahhoz, hogy meghatározó, európai szintű csatár legyen. Ilyen teljesítmény már nem születik véletlenül…
– Tehát úgy véli, hogy egy igazi topklubba is eljuthat később?
– Jelenleg nagyon jó helyen van Lengyelországban. Aki az adott országon belül erős csapatban játszik és érzi a kaput, annak mindig lesz legalább 2-3 helyzete egy meccsen – az már csak rajta múlik, hogy sáfárkodik ezekkel. Amennyiben egy kiesőjelöltnél azt várnák tőle, hogy váltsa meg a világot, az nem ment volna neki. Talán a nyáron már átigazolhat a topligák egyikébe, egy középmezőnybeli csapatba. Azt nem hiszem, hogy egy Bayern München érdeklődne iránta, de persze a futballban már volt olyan, hogy egy-egy klubnál “feltaláltak” valakit és bejött. Lewandowski is a lengyel bajnokságból indult és olyan karriert futott be már most, amire kevesen képesek. Nikonak szerintem a holland, a német vagy a spanyol bajnokság feküdne leginkább. Szurkolok neki, hiszen fehérvári kötődése van, jó viszonyban is voltam vele ittléte alatt. Figyelemmel kísérem a pályafutását.
