A nyáron távozott a Budapest Honvédtól, és a Serie A-s Bologna csapatába igazolt Vécsei Bálint, akit az élvonalbeli klub rögtön kölcsön is adott a harmadik ligás Leccének. A 22 éves középpályás a Pintér-érában már a válogatottban is bemutatkozott, a nagymúltú vörös-sárga csapatba pedig szépen-lassan beverekedte magát, és gólt is szerzett már. Vécsei Bálint a Digi Sport reggeli műsorában beszélt eddigi olasz tapasztalatiról.
– Hogy érzi magát Leccében? Milyen a fociközeg?
– Most már megszerettem a várost, de az elején kicsit furcsa volt az ismeretlen. Az első időszakban egy hotelben laktam, de akkor még nem sokat láttam a városból, mert a város szélén volt a szálloda. Szerencsére most már beköltöztem egy lakásba, és a város szívében lakom. Innem minden megtalálható, úgyhogy most már nagyon tetszik az itteni élet – kezdte Vécsei Bálint.
– A harmadosztályban mennyien járnak ki meccsre az egyébként 36 ezer fős Stadio Via del Maréba?
– A legutóbbi mérkőzésen kilencezren voltak, de korábban nem szerepeltünk olyan jól, hogy sok néző jöjjön ki. Most már a negyedik meccset nyertük zsinórban, úgyhogy egyre több szurkolót várnak a vezetők, akik szerint tizenöt-, tizenhatezer néző is kilátogathat majd a stadionba.
– 2004-ben az ultrák megkapták örökre a 12-es mezt, mint a csapat tagjai. Milyen a szurkolók vehemenciája?
– Úgy érzem, hogy Serie A-s szintű szurkolásban van részünk. A szurkolótábor nagyon odateszi magát, nagyon sokan vannak, és nagyon szurkolnak végig, mintha a Serie A-ban lennénk.
– Nehéz volt a beilleszkedés?
– Igazából az első két hét volt nehéz, akkor még új volt minden. Új edző, új társak, és más volt az edzések felépítése is, amit meg kellett szoknom. Most már szerencsére az olasz nyelvből is többet értek, bár beszélni még mindig nehéz, de a pályán megértetem magam. Úgy érzem, hogy sikerült beverekednem magam a kezdőcsapatba, és szeretnék is ottmaradni.
– Milyen erősségű az olasz harmadosztály a magyar NB I-hez viszonyítva? Mit játszana a Lecce a Honvéd ellen?
– Biztosan jó mérkőzés lenne. Azt meg tudtam állapítani ennyi idő alatt is, hogy itt a tempó gyorsabb, és agresszívabb a játék. Úgy érzem, hogy több a szabálytalanság a meccseken, de a játék gyorsabb és agresszívabb. Ugyanannyit edzünk, mint otthon, de a tréningek intenzitása nagyobb. Úgy gondolom, hogy a csapatunk jobb a Serie C-nél. Sok olyan játékosunk van, aki az előző idényben a Serie B-ben, vagy Serie A-ban játszott. A Lecce szeretne feljutni a másodosztályba, ezért olyan játékosokat válogatott össze, akik tényleg egy erős csapatot alkotnak. Minden nap, minden edzésen meg kell küzdenem a helyemért, és nagy tempó van az edzéseken is.
– Támadó középpályásként szerepel a meccseken. Hogy ízlik ez a poszt?
– Úgy érzem, hogy ezen a poszton vagyok a leghatékonyabb. Az első edző nem sok szerepet szánt nekem. Nem tudom, miért, pedig gólt is szereztem, ennek ellenére nem sikerült bekerülnöm a csapatba. Most az új edző számol velem, én pedig próbálom meghálálni a bizalmat. Úgy érzem, hogy elfogadtak a társak és a szurkolók is. Egyre többen felismernek az utcán, gratulálnak, és már tényleg úgy érzem, hogy teljes értékű tagja vagyok a Lecce csapatának.
– A Bologna szakvezetői figyelik minden meccsét? Milyenek a visszajelzések? Előfordulhat, hogy akár szezon közben visszahívják kölcsönből?
– Arról nem tudok, hogy hamarabb vissza akarnak-e rendelni, hiszen ez az év arról szól, hogy megszokjam az olasz közeget és megtanuljam a nyelvet. Természetesen figyelemmel kísérnek, a hétfői meccsünket is megnézték. Mindent megteszek azért, hogy a nyáron visszavárjanak.
– A válogatottság mennyire foglalkoztatja? Kiemelkedő játék esetén realitás lenne bekerülnie a nemzeti csapatba?
– Tudom, hogy a látókörből most kicsit kikerültem azzal, hogy az olasz harmadosztályban szerepelek. Úgy érzem azonban, hogy hosszabb távon jót fog tenni a karrieremnek, hogy meghoztam ezt a döntést. Természetesen célom, hogy ismét válogatott legyek. Nem tudom, hogy ki mennyire figyeli a Serie C-t, de remélem, hogy fel tudom kelteni a magyar közönség figyelmét is, ha jól játszom. Itt folyamatos játéklehetőséget kapok, meg tudom tanulni a nyelvet is, és jövőre szerintem semmi akadálya nem lesz annak, hogy Bolognában is beverekedjem magam a csapatba. Szeretnék minél tovább légiósként játszani.
