Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Bő három évvel ezelőtt, 2010 őszén lett a diósgyőri futballklub ügyvezetője Dudás Hunor, aki korábban dolgozott a vendéglátóiparban is. Feladata a meglehetősen rossz állapotban lévő, de a szurkolók által körülrajongott klub újjáépítése volt. Három év után, egy sikersorozat végén elköszön az ügyvezető, habár más formában maradhat a DVTK-nál.
A Digi Sport televízió hétfő reggeli adásában Dudás Hunor elmondta, még mindig nem dőlt el konkrétan és pontosan, mekkora összeg áll rendelkezésre, és mikor kezdődhet a stadionfelújítás.
– Kijelenthetjük, hogy nem a csapat szereplése miatt távozik…
– Természetesen semmilyen összefüggés nincs. Ez az elhatározás már korábban megszületett bennem. Nem tudom pontosan datálni, de már nyár környékén megfogalmazódott bennem a dolog – mondta Dudás Hunor.
– Hasonló történik, mint az ETO-tól búcsúzó Klement Tiborral? Ott is siker van, de korábban határozott róla, és ott sem konfliktus miatti távozásról van szó…
– Nem ismerem az ő belső helyzetüket, de akkor valószínűleg hasonlóról lehet szó. Még egyszer mondom, hogy korábban megérett már bennem a döntés.
– Mi a távozásának az oka?
– A csapat szereplése nehezen összehasonlítható az ügyvezető szerepével, hiszen nem én vagyok az, aki felkészíti a játékosokat. Persze, van hatása, hiszen a csapat szereplése alapján ítélik meg az ügyvezetőt is, de közvetlenül nincs szoros összefüggés. Úgy érzem, már többször kerültem olyan döntéshelyzetbe, amit már nem akartam vállalni. Amit terveztünk, azt többé-kevésbé sikerült véghez vinni. Azért mondom, hogy többé-kevésbé, mert van még egy fontos dolog, amit december végéig szeretnék véghez vinni, ez pedig egy főszponzor. Annyira adminisztratív és operatív volt a munka, hogy úgy éreztem, más fontosabb dolgokra nincs idő. Más fontos dolgokat is meg kell lépni ahhoz, hogy fejlődjön a klub. A napi dolgok annyira lekötötték az energiáimat, hogy igazából ezek játszottak közre a döntésemben. Ezek apró dolgok, amik az emberben felgyülemlenek. Nem volt semmilyen személyes konfliktusom senkivel, a tulajdonossal is jó a viszonyom.
– Milyen a viszonya Kovács Zoltánnal és Tomiszlav Szivics vezetőedzővel?
– Kimondottan jó, és nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok. Azt gondolom, hogy hasonló az elképzelésünk a futballról. Hasonló mentalitásúak vagyunk, mindannyian a győzelmet szeretnénk minden áron.
– A tulajdonos milyen habitusú, milyen típusú befektető? Hogyan áll ő a klubjához?
– Abból a szempontból nem tudom ezt megítélni, hogy más tulajdonossal még nem dolgoztam. Azt tudom elmondani, amit olyan emberektől hallottam, akik már másokkal is dolgoztak. Azt gondolom, ő a legjobb, akit vezetőként kívánhat az ember, hiszen nem szól bele operatív dolgokba, csak stratégiai szintű dolgokat egyeztetünk, igaz, azokat elég gyakran. Azt gondolom, nagyon fontos szempont, hogy a tulajdonos és a menedzsment elváljon egymástól.
– Milyen a viszonya a szurkolókkal?
– Voltak jobb és rosszabb periódusok is. Nyilván amikor nem úgy ment a csapatnak, és néhány számukra nagyobb ikon távozott, akkor voltak kisebb-nagyobb konfliktusok. Úgy gondolom azonban, hogy a három és fél év alatt egy kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot sikerült ápolnom nem csak ügyvezetőként, hanem klubszinten is. Voltak apró problémák, de ez minden csapat életében megesik. A legjobb gyógyír erre a siker, már pedig most harmadik helyen állunk, és jól is játszik a csapat.
– Mi okozta a változást?
– Nyilván nagyon fontos szempont az edző személye. Szivics érkezésével egy teljesen más habitusú, más karakterű edzője lett a csapatnak. Szenvedély találkozott szenvedéllyel. A vasárnapi meccsen is azt lehetett látni, hogy a játékosok szenvedéllyel futballoztak, és ez nagyon gyakran hiányzik a magyar pályákról. Ez a szenvedély talán most jellemző ránk. Jellemző az is, hogy nincsenek feszültségek a csapaton belül, és kezd kialakulni a sokszor említett kémia. Jó a közösség, és fizikailag is a toppon van a csapat.
– Futács Márkó leigazolása telitalálatnak bizonyult. Kinek a nevéhez fűződik az ő szerződtetése?
– Kovács Zoltán nevéhez fűződik, hogy sikerült őt megszerezni. Hozzátartozik az egészhez, hogy tavaly télen is szerettük volna leigazolni, de akkor sajnos nem sikerült.
– Mi nem stimmelt Rudolf Gergellyel, ami stimmel Futács Márkóval?
– Én a tényekről szeretek beszélni. A legnagyobb különbség talán, hogy Futács Márkó öt gólnál jár, Rudolf pedig egyet rúgott. Természetesen több órán keresztül lehetne boncolgatni, hogy miért alakultak így a dolgok. Azt tudomásul kell venni, hogy a futballban mindig előfordulnak ilyen viszonyok, hogy egy játékos mentalitása nem találkozik a klubjáéval, és nem érzi jól magát egy adott közegben. Ez gyakori a futballban, és kihat egy játékos teljesítményére. Ilyenkor az a legjobb, ha vált az ember. Ezt jelezte felénk, és mindkét fél számára így volt a legjobb.
– Kötelező cél ennek a csapatnak most már a nemzetközi szereplést érő helyezés megszerzése?
– Nem kötelező. Az első hatba kerülés a cél. Természetesen nagyon örülünk, hogy a harmadik helyen zárjuk az őszt, de a kimondott cél nem ez.
– A csapat anyagi helyzete maximálisan stabil hosszútávon is?
– A futballban nem lehet hosszútávra tervezni, hiszen ahhoz hosszú távú szerződésekre lenne szükség. Ez annyira nem jellemző, tehát napi harc van a stabilitásért. Büszke vagyok arra, hogy három és fél év alatt ezt a stabilitást meg tudtuk teremteni, ami a mai futballban nem egyszerű dolog.
– A költségvetés terén hányadik a DVTK az NB I-ben?
– Azt gondolom, hogy ötödik-hatodik.
– Miért nem nyilvánosak még Magyarországon a klubbüdzsék és a játékosfizetések?
– Nekem nem lenne ellenemre. Azt is megértem azonban, ha nem kerülnek nyilvánosságra, hiszen ez konfliktusforrás lehetne. Úgy gondolom, hogy senkinek a fizetése nem tartozik a nyilvánosságra.
– Nyugat-Európa nagy bajnokságaiban nem feltétlenül ennyire szemérmesek…
– Azért nem mindenhol nyilvánosak, és ha nyilvánosak is, akkor szerintem nagyon sok benne a fikció, a találgatás. Precízen, pontosan még nem láttam ilyen kimutatást, leszámítva Olaszországot.
– Azt mondták, hogy maradjon a klubnál egyéb keretek között. Ez eldőlt már?
– Még nem foglalkoztunk ezzel, volt elég teendő a csapat körül. Meg szeretnénk várni a november végét, és akkor egyeztetünk, hogy van-e olyan feladat, amit esetleg szívesen csinálnák, vagy érdemes lenne csinálni.
– Mi az a feladatkör, ami érdekelné?
– Ez egy hosszabb dolog, amiről nem itt szeretnék beszélni. Előbb talán érdemesebb lenne a tulajdonosoknak felvázolni.
– Mire a legbüszkébb, amit elért a három és fél év alatt, és amit a magáénak tulajdonít?
– Magamnak semmit nem tulajdonítok, mert ez egy csapatmunka. A legbüszkébb arra vagyok, hogy sikerült stabilizálni a klubot, sikerült felépíteni egy olyan közel nyugat-európai szervezetet, aminek szerintem csak így szabadna működnie. Büszke vagyok a kollégáimra, akikkel együtt dolgozhattam, és dolgozom.
– Egy nyugat-európai szervezethez nyugat-európai stadion is dukál..
– Értelemszerűen ez egy nagyon nagy előrelépés lenne az egész magyar labdarúgás terén, különösképpen Diósgyőrben, ahol rengeteg embert érdekel és izgat a futball. Fontos lenne még egy igazi főszponzor, hogy ne csak a tulajdonos személyén múljon a klub stabilitása, hanem több pilléren álljon.
– Megvan ez a főszponzor?
– Dolgozunk rajta nagyon régóta, és remélem, hogy decemberben már tudok erről fejleményeket mondani.
– Ha minden jól megy, akkor mikor lesz felújított stadion?
– Erre nem tudok válaszolni. Június óta gyakorlatilag minden héten újabb és újabb forgatókönyveket teszünk le az asztalra, hogy mi lenne ha… Kicsit belefáradtam a „mi lenne ha” kezdetű történetbe. Először dőljön el konkrétan és pontosan, hogy mekkora összeg áll rendelkezésre, és mikor kezdhetjük a felújítást.
