Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hatvan éve, 1953. november 25-én játszották az évszázad mérkőzését: az elismerten a világ legjobbjának számító magyar Aranycsapat a futball szentélyében, a londoni Wembley Stadionban győzte le 6-3-ra a hazai pályán addig veretlen angol válogatottat. Egykori csapatunk legendás kapusa, Grosics Gyula homloküreg-gyulladással küszködött a túra során. A Digi Sport hétfő reggeli adásában elmondta, nem sokkal korábban, a svédek elleni felkészülési mérkőzésen még kifütyülték őket az elégedetlen drukkerek.
– Emlékszik, hányadik gól után hányt cigánykereket?
– Nem merem határozottan állítani, de úgy emlékszem vissza, hogy az ötödik vagy a hatodik után – mondta Grosics Gyula.
– Melyik volt az a pillanat, amikor azt érezte, hogy megvan a győzelem?
– Van egy alapszabály a labdarúgásban. A csatárok tulajdonképpen a góllövés céljából játsszák végig a mérkőzést, a kapus pedig azért kerül be a csapatba, hogy ne kapjon gólt. Ez a kettő nehezen jön össze. Bár a csatárok rúgtak hat gólt, de én egyedül kaptam hármat. Aránytalanul sok gól volt, ezért tüske maradt bennem, ez az igazság. Más érzés gólt rúgni, és óriási különbség gólt kapni.
https://www.youtube.com/watch?v=80Op34DL1BE
– Mennyit számított a mérkőzésre készülve az, hogy Sebes Gusztáv átalakíttatta az edzőpályát a Wembley méretére, illetve a Sir Stanley Rous-tól kért és kapott labdákkal játszatta a csapatot a svédek ellen is.
– És az edzéseink is ilyen körülmények között zajlottak, bár az a svéd mérkőzés nagyon befolyásolta negatív irányba a hangulatunkat, mert őszintén szólva én akkor hallottam először az Aranycsapat létezése óta füttyszót a lelátóról, olyan gyengén játszottunk. Ez annyira lerontotta a csapat hangulatát, hogy Sebes Guszti bácsi jobbnak látta, ha az eredeti elképzeléstől eltérően már másnap, a mérkőzés után elmegyünk Franciaországba. Ott a Renault gépkocsigyár vendégeiként játszottunk edzőmérkőzést, az edzéseket ott végeztük, majd két nappal az angolok elleni találkozó előtt utaztunk át Londonba.
– Azt olvastam, hogy homloküreg-gyulladásra panaszkodott, ezért előkerült a létező legnagyobb injekciós tű…
– Ne is mondja! Nem ott jött elő, hanem már idehaza, csak akkor vált kellemetlenül fájdalmassá, amikor kiértünk Párizsba. Más megoldás nyilván nem volt, a homloküregembe kellett injekciózni. Nem szeretnék még egyszer olyan állapotba kerülni, mert borzasztó volt. Öten vagy hatan fogtak le.
