Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Akik nem csak a focipályán, hanem a kispadon is bizonyították: miattuk lett a legcsodálatosabb játék a futball.
Tény, ami tény: Plattkó Ferenc a kapussorozatban is simán helyet kaphatott volna a legnagyobbak között, hiszen kora legnagyobb hálóőrei között tartották számon, de amilyen megátalkodott szakmaőrült volt, már játékoskorában bizonyított edzőként is. Már 23 évesen edzette a Magyar-Olasz Bank SE játékosait, aztán később profi pályafutását is játékos-edzőként fejezte be az FC Baselnél.
Imádott itthon játszani, de szerette az életet, és az akkori honi játékosfizetésből nem nagyon tudott kijönni, ezért hamar dobbantott. Már Barcelonából hazaküldött levelében megírta, miért is ment el nagyon hamar világot látni. „Van dolgom egész nap. Csónakázni, horgászni, napfürdőzni, vadászni, footbalozni, enni-inni. Hol volt ez Pesten?” Aztán persze nem bírta sokáig, 1922-ben hazajött, 17 mérkőzésen szerepelt az MTK bajnokcsapatában, meg további két alkalommal a válogatottban is. Frontz mester, az MTK edzője szerint Plattkó minden idők legjobb magyar kapusa volt.
Aztán újra Barcelona következett, ahol akár az istenre, úgy néztek rá a katalánok. „Vígan nyaralt, pompás kocsiján robogott ki délelőtt és délután a strandra, élvezni hallatlan népszerűségét” – írták róla kicsit irigykedve az akkori hazai kommentátorok. Még azt is megtehette, hogy Katalóniába költöztette testvéreit. Két bátyja, István és Károly is neves edzővé vált Spanyolországban, István a Real Valladolid, a Granada és a Mallorca szakvezetője volt, míg Károly maga váltotta Istvánt a Valladolid kispadján, de volt a Girona és a Celta Vigo irányítója is.
Plattkó korának nagy sztárja volt, minden nap megjelent róla valami az újságokban, hatalmas sportautókkal száguldozott. Aranyifjú volt, csakhogy neki egyetlen igazi mániája volt: a foci. A harmincas években annyi csodás védés és legendás pillanat után a Barca edzője lett, majd utána egy nagy dél-amerikai kitérő után újra ő lett a katalánok mestere, és az ötvenes évek közepén újra belevéste a nevét a Barca-sztoriba: együttese 1956. január elsejétől tíz mérkőzést nyert meg sorozatban, igaz a bajnoki címet nem sikerült elhódítania, mert három fordulóval a befejezés előtt 1-0-ra kikapott Bilbaóban.
És ez még nem minden. Plattkó nemcsak az Arsenal szakvezetője volt 1936-ban, hanem még ugyanabban az évben az USA olimpiai válogatottját is irányította, ahonnan a nagy utazó egyből Bukarest felé vette az irányt, ahol pedig a Venus Bucurestivel meg is nyerte a román bajnokságot.
Ami a dél-amerikai éveket illeti, volt a chilei Colo-Colo edzője, amellyel 1939-ben és 1941-ben is bajnok lett. 1940-ben az argentin River Plate technikai igazgatója és utánpótlás-edzője volt, aztán megpályázta a chilei válogatott szövetségi kapitánya posztját, sikerrel. Ezt a kispadot 1945-ig koptatatta, miközben a munkaalkoholista Plattkó edzősködött a River Plate-nél is.
1945-ben rövid időre visszatért Európába. Egy idény erejéig a spanyol a Valladolid vezetőedzője volt, ahol korábban két testvére is dolgozott. Ezt követően visszatért Chilébe és ismét bajnok lett a Colo-Colo-val. 1948-ban a chilei Santiago Morning-nál, 1949-ben az argentin Boca Juniors-nál dolgozott. 1950 és 1952-ben pedig a River Plate technikai igazgatója volt. 1953-ban ismét a Colo Colo edzője lett és újra bajnokságot nyert. 1957 és 1964 között játékos-megfigyelőként dolgozott Brazíliában. Az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar válogatott játékosaival, amiről, természetesen – ahogy sikereiről, életéről, labdarúgással foglalkozó szakkönyveiről – egy sort sem írt a hazai szaksajtó. Chilében hunyt el 1983 szeptemberében.
Ki mondhatta el magáról, hogy labdarúgóként vonult be a szépirodalomba? Mert Plattkó bizonyosan. Rafael Albertit, a nem éppen fűzfapoétaként számon tartott spanyol költőt a kapusnak a Real Sociedad–Barcelona spanyol kupadöntő első mérkőzésén nyújtott őrülten komoly teljesítménye késztette akkora extázisra, hogy ódát kanyarítson róla annak ellenére, hogy a Santanderben rendezett találkozó döntetlennel, és nem Barca-győzelemmel zárult. Alberti mégis ilyen sorokra ragadtatta el magát: „Senki sem felejti el Plattkót, Magyarország szőke medvéjét. Senki, senki, senki…”
