Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Pécs, a Zalaegerszeg és a Baja korábbi edzője augusztus végén távozott a Ferencvárostól. Nagy Tamás előbb Prukner László segítőjeként tevékeny részese volt a bajnoki bronzérem megszerzésének, majd két mérkőzés erejéig megbízott vezetőedzőként irányította a csapatot, végül Détári Lajossal is együtt dolgozott. A 49 éves szakember a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, rendkívül büszke erre a bő kétéves időszakra. A pécsi szerepvállalásáról úgy vélekedett: ha ő lett volna Matyi Dezső tulajdonos negyedik-ötödik edzője, elképzelhető, hogy a mai napig a PMFC-nél dolgozna.
– Mivel tölti az idejét, amióta távozott a Ferencvárostól?
– Nagyon friss a dolog, még mindig ott tartok, hogy igyekszem rendszerezni a szakmai anyagokat, ami az évek alatt felhalmozódott. Ha van munka, az ember folyamatosan nem tudja ezt csinálni, de most van rá alkalom – mesélte a Rangadó megkeresésére Nagy Tamás. – Még jól érzem magam így, egyelőre töltődöm. Vannak baráti találkozóim, és kikapcsolódás számomra a Sportklub Televíziónál végzett szakkommentátori feladat is. Persze, a munka bármikor jöhet!
– Kizárólag főszerep, vagy másodedzői feladat is?
– Ez a szerep csak a Fradinak szólt! Prukner Lászlóval együtt dolgoztunk az edzőképzésben, és barátok voltunk, az egyik hozta a másikat. Olyan nexusban voltunk, hogy amikor jött a felkérés, nem sokat gondolkodtam.
– Prukner és Détári két teljesen eltérő személyiség. Érdekes lehetett velük dolgozni, egymás után.
– Mindketten erős egyéniségek, mindketten képviseltek valamit, stílusban. Dömével sokkal könnyebb volt dolgozni, mint Lacival. Ha valaki a barátod, vagy régóta ismered, és egyszer csak a főnököd lesz, az mindig okoz egyfajta törést a kapcsolatban. Döme viszont örökölt engem, és bár lett volna lehetősége lepasszolni, nem tette, mert sokat tudtam a keze alá dolgozni. Két meccsen megbízott vezetőedző voltam, ezt vállalnom kellett. Kötelességem volt megcsinálni, hiszen szerződésem volt a klubbal. Ez egy nehéz szituáció volt, mert egy akkoriban rossz passzban lévő csapatot kaptam, amelynek az arculatán, és eredményességén akkor tudtam volna változtatni, ha rám bízzák az irányítást a szezon végéig. Egy pozitívuma azonban van számomra, mégpedig az, hogy az FTC történelmének részese lehettem, nem csak a bronzéremmel, hanem azzal a két mérkőzéssel is, ami kevés edzőnek adatik meg az életében. Erre az apró momentumra, szösszenetre nagyon büszke vagyok, ahogyan arra is, hogy több mit két évet dolgoztam a Ferencvárosnál, ami a mai magyar futballviszonyok ismeretében sikeresnek mondható.
– Matyi Dezső a sajtóban meglepően élesen kritizálta a PMFC jelenlegi edzőjét, Supka Attilát. Ön hogyan élte meg annak idején a klubnál töltött időszakot, s milyen volt a viszonya a tulajdonossal?
– Egyrészt szerencsétlen, másrészt szerencsés találkozás volt. Az új tulajdonos, Matyi Dezső „örökölt” engem. Még a régi klubvezetés felkérésére tértem vissza, a Pécs akkor tizenkettedik helyen volt, majd Matyi Dezső tavasszal átvette a klubot. Belekezdtem egy nagyon markáns fiatalításba, amelyet például Lovrencsics Gergő, Nagy Olivér, Wittrédi Dávid, Horváth Zsolt, és Simonfalvi Gábor neve fémjelzett. Azt gondoltam, hogy a tapasztalt pécsiekkel, idővel egy nagyon dinamikusan fejlődő, szerkezetében, lehetőségében hosszútávon is eredményes csapat áll majd össze. Kértem, hogy az ő beépítésükhöz adjon időt nekem, és elmondtam, az, hogy egy jó pécsi csapatot tudjak építeni, több időt fog igénybe, mint ő azt akkor gondolta. Nyárig jegeltük a témát, szerintem edzőt keresett, de az utolsó pillanatban mégis odaültetett a kispadra, majd három bajnoki és egy kupamérkőzés (három győzelem, egy vereség) után menesztett.
– Tehát ön volt az első edző Matyi Dezső szerepvállalása alatt…
– Ebből a szempontból nem volt szerencsés a dolog számomra, hiszen nem volt még tapasztalata. Úgy gondolta, hogy az övé a legjobb csapat, amely mindig nyer, de ez nem így van, hiszen létezik ellenfél. Előfordulhat átmeneti törés egy-egy fiatal játékos fejlődésében, és lesznek sérülések, kiállítások is. A fiatal játékosok számára túl sok volt a terhelés, mentálisan nehéz volt megújulniuk az egymást követő mérkőzésekre, de ő ezzel nem számolt. Próbáltam tudatni vele, hogy márpedig ez így néz ki, és a világ nagy klubjainak életében is előfordulnak hullámvölgyek. Akkor mindezt még nem értette, szerintem ma már érti. De nagyon korrekten és tisztességesen váltak el útjaink. Csak azt kellett feldolgoznom, hogy rosszkor voltam rossz helyen. Lehet, ha én lettem volna a negyedik-ötödik edzője, a mai napig Pécsett dolgoznék.
– Vannak, akik nem nyilatkoznak róla ilyen pozitívan!
– Aki beleteszi a pénzét a labdarúgásba, arról nem szabad rosszat mondani vagy rosszat írni. Mint mindennek, Matyi Dezső munkásságának is a jó oldalát kell nézni. Folyamatosan fejleszti az infrastruktúrát, ami nélküle soha nem valósulna meg. A pályaépítés mellett említhetném az akadémiái képzés beindítását, az edzők képzését is. Rengeteg olyan dolog van, amit sokan nem akarnak látni, én viszont látok. Kívülálló vagyok, nem rajtam csapódnak le a napi problémák. Én már annak idején is mondtam, hogy először klubot kell építeni, nem lehet egyből fölugrani a háztetőre. Mindez bizonyítva látszik azzal a ténnyel, hogy a csapat négy év után jutott vissza az NB I-be.
– Edzőként létezhet klubhűség?
– Pécsi vagyok, és mindig azt gondoltam, hogy Garami József után én is egy meghatározó, hosszú távon értéket adó edző leszek a PMFC-nél, ahogyan Róth Antal vagy Mészáros Ferenc, és az eddig Pécsett megfordult kollégáim is. Dolgoztam a Fradinál, mégsem vagyok ősfradista, de mindig fontos lesz számomra a Ferencváros sikere. Ahogyan például a Pécs, a Vasas és a Zalaegerszeg sikere is. Ha valahova hívnak, ott is szent kötelességem a legnagyobb tudással dolgozni.
