A hír ismert: az U17-válogatott és a Magyar Futball Akadémia két tehetséges játékosa, Bobál Gergely és ikertestvére, Dávid a múlt héten az angol Manchester Citynél szerepelt próbajátékon. A két fiatal futballista jó benyomást tett a Premier League-ben szereplő klub szakemberereire, így a szezon végeztével visszavárják őket.
A Rangadó.hu annak próbált utánajárni, hogy miből lesz a cserebogár? Vagyis hogy juthat el egy tehetséges magyar játékos ilyen fiatalon ilyen ígéretes lehetőség kapujába?! Korábban interjút közöltünk Bobál Gergellyel, illetve az MFA U17-csapatának edzőjével, Simon Miklóssal, most pedig Szalai Lászlót, a Magyar Futball Akadémia igazgatóját kérdeztük, aki érdeklődésünkre úgy vélekedett, mivel elsősorban a Honvédnak nevelik a játékosokat, azt szeretnék, ha ezek a fiúk a gyors külföldi karrier helyett egy ideig a kispesti szurkolók előtt játszhatnának a felnőtt csapatban!
– Mi kell ahhoz, hogy a Bobál-ikrekhez hasonlóan tehetséges és ígéretes vidéki játékosok ne kallódjanak el, hanem valamelyik akadémiára kerüljenek?
– Az ilyen kaliberű tehetségek felkutatása a scouting-hálózatunk feladata, illetve az akadémiai menedzser, Herczeg Vince kollégám dolga. Az általa működtetett megfigyelői hálózat feltérképezi az ország tehetségeit, és a megtalált fiatalembereket próbálja a klubhoz hozni – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Szalai László.
– A Puskás Suzuki Kupát megszakítás nélkül immár harmadszor nyerte meg a Honvéd U17-csapata. Ebben a korosztályban tehát az MFA tartósan a legjobb, országos szinten is?!
– Amióta működik, a Magyar Futball Akadémia majdnem minden korosztályban a legjobb tudott lenni Magyarországon. Persze, ez egy kicsit nagyképűen hangzik, de nem annak szántam. A viccet félretéve, úgy gondolom, sikerült olyan tehetséges játékosállományt összeszednünk, összegyűjtenünk és kinevelnünk, hogy minden korosztályban meghatározó a Honvéd csapata. Hogy a Puskás Suzuki Kupát immár harmadszor nyerjük meg, az felkészülés kérdése is, hiszen ez nálunk minden alkalommal kiemelt feladatként szerepelt. Az első évben talán nem annyira, de utána egyre nagyobb figyelmet szenteltünk ennek a tornának, és a teljes stáb együttes munkája hozta meg a sikert.
– Mi a magyarázata, hogy az MFA a legjobb, vagy az egyik legjobb akadémia hazánkban?
– Talán annak a szisztematikus munkának köszönhető, aki elkezdtünk kettőezer-hét nyarán. Van egy állandóság, hiszen az akadémia vezetése, a szakmai irányvonal, az itt dolgozó edzők nyugodtak lehetnek. Annak ellenére, hogy van egy tulajdonosunk, aki nagyon szeret győzni, és nagyon szereti a tabellákat fürkészni, hogy hányadik a csapat?! Herczeg Vince kollégámmal azért sikerül az edzők válláról levennünk ezt a terhet, és tényleg csak a szakmára és a képzésekre koncentrálunk. Egy nagyon jó csapat dolgozik a gyerekek mellett. Amellett, hogy kollégák vagyunk, barátok is vagyunk, és ez a jó munkamorál, munkamiliő megkönnyíti az egész napos tevékenységet. A másik oldala pedig a gyerekek. Nélkülük nem menne! Sikerült jó mentalitású, tehetséges játékosokat összeszednünk. A képzésünk a harmadik pont. Bár lehet kritizálni, a kívülről jövők sokszor meg is próbálják ezt tenni, de én úgy gondolom, hogy jó úton haladunk.
– A siker összetevői: tehetség, szorgalom és adottság. A három dolog együttállása elengedhetetlen a fiatal labdarúgóknál is?
– Bizonyos posztokon nagyon számít az öröklött alkati tulajdonságok megléte, ahogyan a Bobál-ikrek esetében is. Ezt kipipálhatjuk, azt hiszem, ezzel nincs probléma. A tehetség már összetettebb fogalom. Magyarországon van sok ügyes gyerek, de bizonyos személyiségjegyek hiányoznak ahhoz, hogy igazából tehetségesnek mondhassunk sok gyereket, akire rásütik nagyon hamar, hogy az. A mentalitáson belül a kudarctűrő-képesség, a győzelem és vereség elviselése mind olyan személyiségjegyek meglétét feltételezik, amelyekkel nem mindenki rendelkezik. Ebben a tekintetben is a Bobálok jó alanyok, hiszen helyén tudják kezelni a sikereiket is, és gyorsan túl tudnak lépni az esetleges kudarcokon is. A szorgalom része is megvan náluk. Szép karriert futhatnak be, ők rendelkeznek ezen képességek nagy részével.
– Örök dilemma, hogy egy tehetséges, fiatal játékosnak előbb itthon kell végigjárnia a ranglétrát, vagy nem aggályos, ha már tizenéves korában külföldre kerül?
– A tempója is más egy utánpótlás-, és egy felnőtt-mérkőzésnek, de jelentősége inkább amiatt van, hogy itt nőttek föl! Lehet, hogy egy kicsit utópisztikus vágyálom, hogy akik nálunk nőnek föl, azok az első csapatunkban mutatkozzanak be! Hiszen mi elsősorban a Honvédnak neveljük a játékosokat, és azt szeretnénk, hogy ezek a fiúk, akik itt felnőttek, és nap mint nap ezt a stadiont látták, a Honvéd szurkolói előtt játszhassanak a felnőtt csapatban! Azt gondolom, hogy ennek van jelentősége. Mostanában Vécsei Bálint játszik sztenderden az első csapatunkban. Más tekintetben, azok a fiatalok, akik felkerülnek a felnőtt kerethez, elmondják, hogy a sokszor lesajnált NB I-nek is igen komoly ritmusa van az utánpótlás-mérkőzésekhez képest. Ez egy komoly lépcső a fejlődésben. Szerintem ezt a lépcsőfokot nem szabad kihagyni. Láttam már nagyon sok olyan játékost, aki tizenhat évesen kiment külföldre, nagy reményekkel, lehet mondani, hogy nagy csapatokhoz is. Ilyenkor mindig tele a sajtó, világgá kürtölve a nagy hírt, amikor aztán a kerítés tövében kullogva visszajön, tele sérülésekkel és csalódásokkal, arról már kevesebbet zengedezik a média. Erre is van út, arra is van út, ezt mindig az egyéniség dönti el, ki mire képes, mire alkalmas, mennyire felkészült a rá váró feladatokra.
– Végül egy gyakorlati kérdés: ön hogyan tudja megkülönböztetni egymástól Bobál Gergelyt és Dávidot?
– Amikor a pályán vannak, könnyebben, mert a hátukon van a mezszám! Egyébként az arcukon vannak apró jelek, amelyekből meg lehet őket különböztetni, mostanában a frizurájuk is egy picit más, de nem könnyű! Sokszor birkózunk mi is ezzel a feladattal, hogy vajon most melyik melyik? Főleg, amikor civil ruhában vannak! Ilyenkor a legegyszerűbb megkérdezni, hogy: te melyik vagy? Onnantól kezdve nincs probléma!