Elsöprő fölénnyel nyerte meg a Felcsúton rendezett rangos nemzetközi tornát a Honvéd-MFA csapata. A 17 éven aluliak hagyományos viadalán immár harmadszor győztek megszakítás nélkül a kispestiek, akik a csoportban a román Hagi Academia (3-0) és az osztrák Austria Wien (5-1) ellen nyertek, a döntőben pedig az élő tévéközvetítésnek köszönhetően ország-világ szeme láttára agyonverték (7-0) a házigazda Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia fiataljait. A torna legjobb játékosa a hét találatával gólkirály Bobál Gergely lett, a legjobb kapusnak pedig Gazsi Tamást választották.
A Honvéd U17-csapatának edzője, Simon Miklós a Rangadó.hu megkeresésére úgy vélekedett, mindenképpen be kell tartani a fokozatosság elvét, amíg ezek a fiatalok eljutnak a felnőtt mezőnyig. Hozzátette: számára élvezet nézni a sikeres fiatalok játékát.
– Az U17-bajnokság kellős közepén hogyan készültek a Puskás Suzuki Kupára?
– Két éve dolgozom ezzel a csapattal. A legfontosabb dolog, hogy mi nem a bajnokságra, vagy a Suzuki Kupára készülünk, hanem a futballista létre, a felnőtté válásra, a későbbi életre – kezdte a Rangadó érdeklődésére Simon Miklós. – A bajnokság és ez a torna is ennek egy állomása. A játékosokat próbáljuk úgy nevelni, hogy minél több olyan lehetőségük legyen, mint ez is. A Suzuki Kupa egyedülálló alkalom, hiszen ilyen csapatokkal nehéz találkozni és játszani. Annyiban próbáltunk felkészülni, hogy előtte egy hétig edzőtáboroztunk, az atlétaedző, az orvos, és a rehabilitáció egy hétig csak a csapattal foglalkozott.
– Bobál Gergely azt nyilatkozta a Rangadó.hu-nak, hogy a Magyar Futball Akadémián dolgoznak a legjobb edzők.
– Kedves, hogy ezt mondta, én annyival egészíteném ki, hogy nálunk van a legjobb stáb. Attól vagyunk sikeresek, hogy a portástól a konyhafőnökön és a szakmai igazgatón át az akadémiamenedzserig, aki a játékosokat hozza, mindenki együtt tud dolgozni, és mindenkivel élmény együtt dolgozni! Nagyon együtt van a stáb. Van, hogy valaki két-három ember helyett dolgozik, de a gyerekekért örömmel megteszi. Ügyes és tehetséges fiatalok máshol is vannak. Ez a Videoton-PFLA, amelyet most legyőztünk, szintén jó erőkből áll, hiszen több válogatottja van, mint nekünk.
– Ez a hangulat, mentalitás, hozzáállás a fiatalok mindennapjaira is jellemző?
– Reggeltől estig össze vagyunk zárva, nem mindegy, hogy utálattal, összetűzésekkel, feszültséggel teli az egész nap, vagy örömmel várjuk az edzéseket. Van minden osztálynak nevelőtanára, akivel nekem szorosan együtt kell dolgoznom, hogy a tanulást és a focit tökéletesen összehangoljuk. A jelenlegi U17-csapat esetében ez egy fiatalember, aki partner. Próbáljuk megadni azt a lehetőséget a gyerekeknek, hogy ne éljenek bezártságban, programokat szervezünk, moziba, színházba megyünk, és önállóan is kimehetnek.
– Ezek szerint nem élnek vissza a bizalommal.
– Nem mondom, hogy soha, de ha van rá próbálkozás, csirájában el kell fojtani. Akármennyire is azt gondolják, hogy ők már felnőtt, igazából még gyerekek.
– Bobál Gergely kirobbanó teljesítménye felveti a kérdést: ezeket a srácokat mikor lehet majd a felnőtt mezőnyben szerepeltetni?
– Nem lehet meghatározni egy életkort, mert a fejlődési ritmus mindenkinél más. A felnőtt futball és az utánpótlás futball között óriási különbség van. Ezért jó, hogy van NB II-es csapatunk, amelyben szinte csak saját nevelésű fiatalok szerepelnek hétről hétre, hiszen így bepillantást nyerhetnek a felnőtt futballba. Geri egy egyéniség, meg lehet vele kóstoltatni a felnőtt mezőnyt. Ő nagyon jó fejben, profi mentalitású, gondolkodású, nem fog elszállni. Szép karrier előtt áll. Supka Attila úgy döntött, hogy szerdán már a felnőtt csapattal edzhet! Ezt jutalomnak kell felfognia, az eddigi teljesítmény elismerése, hogy ezentúl többször is látogathatja az első keret edzését. A lépcsőfokokat be kell tartani, előbb az U19-ben, aztán az NB II-ben kell kiemelkedő teljesítményt nyújtania, aztán jöhet a felnőtt csapat. Nem szabad elkapkodni. Amennyiben Supka Attila úgy ítéli meg, hogy megállja a helyét felnőttek között, nagyon boldogok leszünk.
– Ön meddig dolgozik ezzel a csapattal?
– Nálunk van egy rotációs elv, amely alapján maximum két évig dolgozhat egy edző ugyanazzal a csapattal, hogy minél több benyomást, edzői szemléletet, gondolkodásmódot ismerjenek meg a gyerekek. Én már csak idén nyárig leszek velük. Visszagondolva az elmúlt két együtt töltött évre, nagyon nehezen indult, de manapság már öröm velük lenni edzésen és meccsen. Olyan szinte jutottak, hogy alig várom, hogy edzés vagy meccs legyen, élvezet őket nézni.
– Egy ilyen tévéközvetítéses nagy siker nem száll a fejükbe?
– Nagyon jó kezdeményezés volt a Sport Televíziótól az U17- és az U19-meccsek közvetítése tavaly. Sajnos azóta ez elcsendesedett, pedig srácoknál is nagy visszhangot kapott. Az elszállásról annyit, hogy szintén edzői feladat ezt észrevenni, és nyesegetni. Nem mondom, hogy nincs, aki hajlamos erre, de neki meg kell mutatni a helyes utat, el kell magyarázni, nem biztos, hogy ez így jó.
– Az ilyesfajta akadémia elitképzésben, ebben az életkorban mekkora a lemorzsolódás?
– Csak a mi csapatunkról tudok beszélni. NB III-as, NB II-es játékos majdnem mindenkiből lesz. A lemorzsolódás itt arra vonatkozik, hogy kiből lesz profi labdarúgó, és kiből nem. Mindez kevésen múlik, a gondolkodásmódtól függ, fejben dől el, hiszen technikailag rendkívül képzett mindenki. Ha ebből a társaságból egy-kettő-három olyan játékos kikerül, aki külföldi topbajnokságokban is megállja helyét, az már nagyon jó arány. Ehhez a csapathoz tartozott Vida Krisztofer is, aki az Akadémiáról elsőként távozott külföldre, tavaly a holland Twentéhez.
