Foci vb 2014

„Sajnálom, hogy véget ért”

Tornyi Barnabás boldogan nézte volna még fél órán keresztül az amerikaiak és a portugálok meccsét.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az Egyesült Államok 2-2-es döntetlent játszott Portugáliával a világbajnokság G-csoportjának második fordulójában. Ez azt jelenti, hogy ebben a csoportban az utolsó körben dől majd el, hogy a négy közül melyik két csapat folytatja a tornát a nyolcaddöntőben.

A találkozón a portugálok már az ötödik percben vezetést szereztek Nani révén, ám a második félidőben Jones, a vébé egyik legszebb gólját szerezve egyenlített, Dempsey találatával pedig már vezettek is az amerikaiak, a végeredményt aztán a lefújás előtti másodpercekben Varela állította be. A mérkőzés részletes tudósítása ide kattintva olvasható!

A Rangadó.hu világbajnoki szakértője, az Egyesült Államokban tevékenykedő Tornyi Barnabás szerint az amerikaiak ismét felvonultatták azokat az értékeket, amelyek miatt szimpatikus és szerethető a válogatottjuk, de az egész meccsen él nélkül játszó Ronaldo a legfontosabb pillanatban elővette a semmi mással nem pótolható tudását…

Fantasztikus mérkőzés volt, az ember sajnálta, hogy nem az egyenes kieséses szakaszban került rá sor, mert akkor még harminc percet élvezhettük volna belőle – kezdte Tornyi Barnabás. – Két nagyon jól felkészített csapat küzdelmét láttuk. A semleges futballszeretők számára azt volt az érdekes, hogy a megsemmisítő vereséggel kezdő portugálok Pepe és Coentrao nélkül képesek lesznek-e ellenállni az amerikai válogatottnak, amely az első mérkőzésen bizonyított, és letette névjegyét a Ghána elleni sikerrel.

A futball a kiszámíthatatlansággal már az ötödik percben bizonyította, hogy nem véletlenül a világ legnépszerűbb sportága. Bármit tippeltünk, jósoltunk, Nani felborított minden előzetes várakozást, és köszönöm-gólt rúgott: köszönte a passzt, mert be kell ismerni, hogy Cameron hibázott. Az első félidőben hiába voltak felfedezhetők az USA játékának stílusjegyei, nem volt éle a csapatnak. Az átlövések majdhogynem jók voltak, de elkerülték az ellenfél kapuját. Kulturált csapat benyomását keltették az amerikaiak, ez volt a tiki-taka, USA-módra, de a befejezéseknél az egyéni megoldások hibaszázaléka magas volt. A portugál csapat a passzív Ronaldóval csak kihagyott ziccerekig jutott.

Mindkét részről lüktető, jó iramú játékkal, taktikai fegyelemmel, remek kivitelezéssel kezdődött a második félidő, és egy óriási USA-ziccerrel. Ezután jött Jones hatalmas bombája. Önmagában ez a tíz másodperc is csodálatos volt, de a megérdemelt egyenlítés az akarat, a lelkesedés, a fegyelem számlájára írható. Hiába volt két védekező középpályás az amerikai oldalon, és csak egy a másik csapatban, nem volt értelme a szerkezetet, a taktikai felállást figyelni, mert mindenki mindenhol feltűnt.

Dempsey az egyenes hasizma segítségével szerzett gólt, és ez elegendő volt, hogy bemenjen a labda. Akkor magamban azt gondoltam, ez igazi csapatdiadal, taktikai felülkerekedés, hiszen az USA azt és úgy csinálta, amit lehet szeretni, és ami győzelmet érdemel. A portugálok közül két embert említhetek: Nanit, és az él nélküli Ronaldót. Amikor már mindenki tudomásul vette, hogy a csapatuk ismét vereséget szenved és kiesik, a legfontosabb pillanatban elővette a semmi mással nem pótolható tudását…

Az amerikaiak ismét felvonultatták azokat az értékeket, amelyek miatt szimpatikus és szerethető a válogatottjuk, de azért szép a foci, hogy a szenzációsan játszó csapat se hihesse, hogy megvan a meccs, és a vesztésre állónak se kelljen búsulnia a kilencvenedik percben, amíg le nem fújják a meccset. A portugálok egyelőre nem jutottak az angolok és a spanyolok sorsára. Sajnálom, hogy véget ért a mérkőzés, mert nagyon jó volt – mondta végül Tornyi Barnabás.

Olvasói sztorik