Nemzetközi foci

„Az egyik oldalon volt Pirlo, a másikon nem”

Tornyi Barnabás szerint az Olaszország–Anglia meccsen csak a győztes csapatnak volt igazi karmestere.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az olasz válogatott 2-1-re legyőzte Angliát a brazíliai világbajnokság D-csoportjának első fordulójában. Az Európa-bajnoki ezüstérmes itáliaiak Claudio Marchisio révén a 35. percben szereztek vezetést, de két perccel később Daniel Sturridge egyenlített, azonban Mario Balotelli ötvenedik percben fejelt góljára már nem tudtak válaszolni az angolok. A Gianluigi Buffon kapust bokasérülés miatt nélkülöző olaszok legutóbb tavaly szeptemberben nyertek mérkőzést, azóta hét meccsen hatszor döntetlent értek el és egyszer kikaptak.

A mérkőzés részletes tudósítása ide kattintva olvasható!

A Rangadó.hu világbajnoki szakértője, a korábban az Egyesült Államokban és Katarban is dolgozó Tornyi Barnabás szerint mindkét válogatott játékán tisztán látszottak az ország futballjára jellemző stílusjegyek. A pro licences edző részletesen elemezte a látottakat:

Amikor végérvényesen eldőlt a kezdőcsapatok összetétele és a felállási formák, már lehetett sejteni és várni az angolok négy-kettő-három-egyes szerkezetét, illetve az olaszok kiismerhetetlen támadóhármasát is – kezdte Tornyi Barnabás. – Ez tovább fokozódott az első tíz percben, amikor azzal szembesültem, hogy mindkét szövetségi kapitány azt választotta, ami a saját nemzete futballjára, tehát a Premier League-re, illetve a Serie A-ra leginkább jellemző. Egyértelműen felfedezhetőek voltak a két futballkultúra stílusjegyei. Lenyűgözött a játék, amely nem volt meddő, és nem utalt óvatosságra, tapogatózásra vagy túlbiztosítottságra.

Az angolok eleinte lendületesek voltak, átlövésekkel kísérleteztek, az első huszonöt percben jobban tetszettek, ütősebbek voltak. Az olaszok nem tudták megbontani a védelmet, kevesebb átlövésük és szögletük akadt. A fordulópont mégis egy sarokrúgás volt, amely után ismét megmutatkozott Andrea Pirlo klasszisa, hiszen azt is tudja, mikor nem kell hozzáérnie a labdához… Nem érdemtelenül szerzett vezetést Olaszország, amelytől addig nagyrészt passzív passzolgatást, labdabiztos játékot, jó felfejlődéseket láthattunk, védték a saját területüket, és jól tudtak összjátékot kialakítani. Ez mind-mind a Serie A-ra jellemző.

De nem volt idő ezen morfondírozni, mert Wayne Rooney olyan mélységi passzt adott, ami a történelemkönyvekbe illik. Széles repertoárját, sokoldalúságát bizonyítja, hogy eddig őt szolgálták ki, de ha a középpályán kap szerepet, sokat fut, ha pedig a szélen, akkor ilyen beadásokra képes. Nagyon jó volt a meccs, és az első félidő utolsó perceiben már elkezdték megbontani ellenfelük védelmét az olaszok.

Az első felvonásban a két nagyon felkészült válogatott összecsapásán eleinte az angol stílus dominált, a folytatásban viszont Olaszország a vezetőgóllal és az utolsó öt perccel bizonyította, hogy pariban van riválisával. Tetszettek a szemet gyönyörködtető, impozáns, kemény felpasszok, mindkét oldalon. Ahogy átvették a labdát és folytatták a játékot, élvezettel töltötte el a szurkolókat. Ez is bizonyítja, hogy mekkora különbség van a focizni tudó játékosok, illetve a világszínvonalú csapatjátékot játszani tudók között.

A második félidőben távoli lövésekkel, gyors támadásokkal kezdtek az angolok, de az olasz pozíciós játék ugyancsak felismerhető volt. Szerkezetben, taktikában és felfogásban sem változtattak a csapatok. Az első játékrészben nagy hangsúlyt kaptak a centerezések, a mögé kerülések, és a folytatásban is ugyanezt láthattunk. Balotelli góljánál helyezkedési hiba történt angol részről, ő pedig egyből egyet játszott, vagyis egyszer labdába ért, és egy gólt lőtt belőle. Örülök, hogy a társai körbefogták, és megvédték saját magától a gól után…

A legnagyobb különbséget a harmadik találat után láttam a két csapat között. Nem azért, mert az angolok feladták volna, vagy nem tudtak mit elővenni a repertoárjukból, hiszen mindent elkövettek az egyenlítés érdekében, de annyit javultak az olaszok labda nélküli mozgásban, hogy a helyezkedésükkel egyszerűen elszívták a levegőt ellenfelük elől. Itália legjobbjai a repertoárból hozzá tudtak tenni a teljesítményükhöz, az angolok viszont nem tudták feltalálni magukat, csapatjátékban nem voltak hatásosak. Meddő volt a játékuk, az olaszok fejben, elgondolásban, taktikában, szándékban, akaratban, labda nélküli játékkal, helyezkedéssel, a terület benépesítésével megölték a kezdeményezéseiket.

Egy mondatban úgy foglalhatnám össze: az egyik oldalon volt Pirlo, a másik oldalon nem volt Pirlo. Az angol válogatottban ezúttal nem akadt karmester, mert Gerrard nem fogott ki valami jó napot. Az olasz földön, vízen, levegőben egyaránt nagyot alkotott, kis túlzással azt csinált, amit akart.

Nagyon az elején vagyunk még a világbajnokságnak, de ha visszagondolok az eddigi meccsekre, talán egy alkalommal sikerült helyesen eltalálnia a játékvezetőnek a jogos tizenegyest. Ezt azért mondom, mert Gerrardot fellökték. Birtokolta a labdát, amely aktív helyzetben volt, Paletta viszont elé belépve fellökte. A látottak alapján megérdemelt olasz győzelem született, mert az egyik taktika az utolsó huszonöt percben fölé kerekedett a másik taktikának – mondta végül Tornyi Barnabás.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.