Legutóbb az 1980-as Európa-bajnokság kapcsán a futballtörténelem egyik legnagyobb visszatéréséről, a belga Wilfried Van Moer történetéről írtunk – nos, Domergue esete is szinte példa nélkül álló karriernek mondható.
Az 1957. június 23-án, Bordeaux-ban született játékosra talán a legjobb kifejezés, hogy stabil élvonalbeli játékosnak számított. Olyannak, aki kihozta a maximumot a tehetségéből, olyan magaslatra jutott el, amiről talán nem is álmodott, mellesleg a 15 éves pályafutása alatt mégiscsak játszott 501 profi mérkőzést (ebből 445-öt az első osztályban), és szerzett 62 gólt.
🔙 Zoom aujourd’hui sur Jean-François Domergue, membre du VCF depuis 88 ! Vainqueur de l’Euro 84 avec @equipedefrance, il a joué plus de 500 matchs au plus haut niveau. Le @VarietesCF avait organisé son jubilé en 92. Et encore l’année dernière, sa patte gauche a servi au VCF ! pic.twitter.com/2b2Vy7cLXs
— Variétés C.F. (@VarietesCF) April 8, 2020
Pályafutását természetesen a Girondins Bordeaux-ban kezdte meg, 1975 és 1980 között 107 meccset játszott az élvonalban, és csak akkor távozott, amikor a klub szerződtette a rutinos marseille-i védőt, Marius Trésort. Miután attól tartott, elveszíti a helyét, inkább a Lille-t választotta, onnan 1982-ben az Olympique Lyonhoz szerződött. Ott egyetlen szezonjában nyolc gólig jutott, de ez sem mentette meg csapatát a kieséstől, így ő tovább is állt a Toulouse-hoz.
Három szezont töltött ott, majd 1986-88 között az Olympique Marseille következett, amellyel 1987-ben bajnoki ezüstérmes és Francia Kupa-döntős volt, klubszinten abszolút itt ért a csúcsra. Mindezt olyan társakkal, mint Alain Giresse, Jean-Pierre Papin, a német Karl-Heinz Förster és a kameruni kapus, Joseph-Antoine Bell.
Végül az SM Caenben zárult a pályafutása: a kiscsapatot – története első élvonalbeli szezonjában – öt góllal segítette a bennmaradás kiharcolásához, ám a következő, a 1989-90-es idény elején összeveszett Robert Nouzaret edzővel és visszavonult.
Jókor volt jó helyen
Talán éppen a lyoni nyolc és a toulouse-i első szezonban szerzett hét gólja volt elegendő ahhoz, hogy Michel Hidalgo szövetségi kapitány fantáziát lásson benne, meghívja néhány összetartásra. 1984 áprilisában egy NSZK elleni felkészülési mérkőzésen debütált, és olyan klasszis módon játszott Pierre Littbarski, Karl-Heinz Rummenigge és Rudi Völler ellen az 1-0-ra megnyert meccsen, hogy a kapitány végül az utolsó pillanatban benevezte az Európa-bajnokságra.
Michel Hidalgo a sokoldalúságom miatt választott ki, mert játszhattam középen vagy a bal oldalon is
– mondta.
Sok játékidőben persze nem reménykedhetett, azonban a szerencse mellé szegődött. A dánok elleni nyitó mérkőzésen, a 60. percben beállt a sérült Yvon Le Roux helyére, majd Platini megszerezte a vezetést (és mint később kiderült, a győzelmet jelentő gólt), a 86. percben pedig Manuel Amoros lefejelte a vele keménykedő Jesper Olsent.
A francia bekk piros lapot és hárommeccses eltiltást kapott, ez pedig Le Roux térdsérülésével együtt megnyitotta az utat Domergue előtt. Az elegáns stílusú, sokat futó, dinamikus játékos a következő meccseken végig a kezdő tizenegyben kapott helyet, a háromfős védelemben a söprögető Maxime Bossis előtt, Patrick Battiston oldalán játszott.
A kevés védő igazából azért is kellett, hogy Franciaország kihasználja a rendelkezésére álló csodálatos támadótehetségeket. A taktika hatásos volt, Franciaország a következő mérkőzésén 5-0-ra verte Belgiumot, majd 3-2-re Jugoszláviát, és megszerezte a csoportelsőséget.
Jöhetett a Portugália elleni elődöntő, amelyre Le Roux ugyan visszatért, ám Domergue így is megtartotta helyét a bal oldalon, mivel Franciaország visszaállt a négyvédős rendszerre. A bekk akkor még csak azért sejthette, hogy különleges nap elé néz, mert a 27. születésnapján lépett pályára. De aztán valami olyan csodát tett, amit 14 évvel később, az 1998-as világbajnokság elődöntőjében Lillian Thuram ismételt meg:
Egy valószínűtlen hős
A franciák a 24. percben szereztek vezetést: egy 21 méteres szabadrúgáshoz az akkor már hét gólnál járó Platini is odaállt, kevesen gondolták, hogy nem ő vállalkozik.
„Láttam egy kis rést, és megkérdeztem Michelt, hogy elrúghatom-e” – magyarázta Domergue, aki bal külsővel akkora gólt lőtt a jobb felső sarokba, hogy a döbbent Paulo Bento kapus mozdulni sem tudott (1-0).
1-0 után hiába alakított ki sok helyzetet a válogatott, az újabb gól nem jött, csak az ellenfél részéről: a 74. percben Jordao fejessel egyenlített (1-1), hosszabbításra mentve a mérkőzést. Sőt, a Sporting csatára a ráadásban a vezetést is megszerezte Portugáliának (1-2).
„Mintha az egész világunk összeomlott volna. De azt mondtuk egymásnak: »Ha valamit meg akarunk tenni, akkor itt az ideje, hogy megtegyük. És mindenki ezért hajtott«” – nyilatkozta később Domergue.
És a házigazda valóban nem adta fel, a 114. percben Domergue bevert egy lepattanót (2-2), majd a 119. percben Platini beállította a 3-2-es végeredményt.
Jean-François Domergue 🇫🇷 hero at UEFA Euro 1984
⚽⚽ goals in semi-final against 🇵🇹
🏟 @girondins, @OL, @ToulouseFC defender
since 2⃣0⃣0⃣0⃣ coach and sporting manager
↪ @UEFAcom Head of Football DevelopmentThe IFAB expert: https://t.co/A11mamxtv6.@equipedefrance pic.twitter.com/l5Uu2qKAQR
— The IFAB (@TheIFAB) February 19, 2018
Egy valószínűtlen hőssé váltam
– értékelt a kétgólos védő, aki aztán ott volt a fináléban is, amikor csapata 2-0-ra verte Spanyolországot, és története első nagy világversenyét nyerte meg.
Domergue a ’84-es Európa-bajnokság után még négy mérkőzésen léphetett pályára, így összesen kilenc válogatottsággal és két góllal zárta pályafutását. És egy olyan aranyéremmel, amelyre joggal lehet büszke.
Visszavonulását követően edzői pályára lépett, 2000 és 2004 között a Le Havre, 2007 és 2007 között a Montpellier szakvezetőjeként dolgozott. 2002-ben állítólag felmerült, hogy Roger Lemerre lehetséges utódjaként szövetségi kapitány legyen, végül a posztot Jacques Santini kapta meg.
Jó barátsága Michel Platinivel később UEFA-feladatokhoz juttatta, a legbüszkébb arra volt, hogy projektmenedzserként a keleti országok futballiskoláinak fejlesztéséért volt felelős.
„Kelet-Európában komoly kereslet volt irántunk, figyelemre méltó eredményeket értünk el Grúziában és Észak-Macedóniában” – nyilatkozta a tavaly december óta nyugdíjas sportember.