Szerda este a Real Madrid 1-0-ra legyőzte az Atalantát a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőjében. Némi túlzással akár úgy is mondhatnánk, megmentette a spanyol futball becsületét, hiszen a BL egyenes kieséses szakaszában
- a La Ligát vezető Atlético Madrid kikapott 1-0-ra a Chelsea-től,
- a Sevilla nagy csatában ugyan, de kikapott a Borussia Dortmundtól 3-2-re,
- a Barcelona csúfos 4-1-es vereséget szenvedett a Paris Saint-Germaintől.
Zinédine Zidane csapatából rengetegen hiányoztak, ám bő 70 percet emberelőnyben játszva is csak szenvedve, Ferland Mendy okos lövésével sikerült nyerni.
WHAT A GOAL BY FERLAND MENDY!pic.twitter.com/LbLL7eKpMG
— Allu (@GreatWhite_9) February 24, 2021
A spanyol klubok a világjárvány kitörése óta nyolc meccset játszottak a BL egyenes kieséses szakaszában, de csak kétszer nyertek. A végső mérleg 11 rúgott és 21 kapott gól, azaz elég aggasztó az összkép.
Spanyolok a BL-ben
A Bajnokok Ligájának legizgalmasabb része mindig is az egyenes kieséses szakasz volt, itt van a legnagyobb nyomás a játékosokon és edzőkön, ez adja a legnagyobb taktikai csatákat. Nem csoda, hogy értékmérőnek számít az első oda-visszavágós párharcot megnyerve a legjobb nyolc közé jutni.
A Bajnokok Ligája jelenlegi lebonyolítása a 2003-2004-es kiírás óta változatlan, azóta két kimagasló dominancia képe rajzolódott ki, az angoloké és a spanyoloké. A Premier League adta 2007 és 2011 között a legtöbb csapatot a negyeddöntőkbe, 2008-ban és 2009-ben ráadásul négyet-négyet, vagyis ebben az időszakban Európa legerősebb csapatainak fele angol volt.
Vezérletével a Barca már 2009-ben Bajnokok Ligáját nyert, egy évvel később csak a végső győztes Internazionale állította meg, majd 2011-ben újra a katalánok ültek Európa trónjára. Guardiola csapatával nehéz volt versenyezni, de ez arra kényszerítette a közvetlen riválisait, hogy fejlődjenek. A mára jól ismert passzjáték, amelyet tiki-takaként ismerünk dominált a világban, arról nem is beszélve, hogy a spanyol válogatott játékának alapjává vált, amely ennek köszönhetően 2008 és 2012 között két Eb-t és egy világbajnokságot nyert.
Guardiola távozásával is roppant erős maradt a Barcelona kerete, amely mellé felzárkózott a Real Madrid, üldözőnek pedig megjelent apránként az Atlético Madrid Diego Simeone vezérletével. Ez a trió 2014 és 2018 között mindig benne volt a legjobb nyolcban a BL-ben, sőt közülük kettő rendre elődöntőbe is jutott. A spanyol focicsapatok 2011 óta uralták a sorozatot, egészen 2019 tavaszáig nem volt olyan bajnokság, amely több, vagy ugyananni csapatot adott volna a negyeddöntőbe, mint a La Liga.
A 2004 és 2018 közötti döntők során csak hatszor fordult elő, hogy ne legyen spanyol csapat a fináléban, a 2019-es Liverpool-Tottenham volt az első 2013 óta, hogy nem volt érdekelt a La Liga. Ezt a statisztikát ismerve talán nem is olyan meglepő, hogy kétszer is két spanyol együttes került a fináléba, a Real Madrid 2014-ben és 2016-ban nyert trófeát az Atlético ellen.
Két súlyos probléma már túl sok
A Real Madrid 2016 és 2018 között olyasmit vitt véghez, ami teljesen példa nélküli az európai labdarúgásban: egymás után háromszor nyert BL-t. Egy ilyen időszakban teljesen érthető, hogy elkényelmesednek a klubnál. Az idő viszont nem áll meg és egyrészt a kulcsemberek is megöregedtek, másrészt Cristiano Ronaldo is a Juventushoz igazolt. A Real azóta is keresi önmagát és bár az elmúlt szezonban megnyerte a La Ligát, igazán sosem tudott úgy megújulni, hogy a háromszoros BL-győztes csapattal egyerős legyen.
A Ronaldo-faktor önmagában is szembetűnő, a portugál támadó sok nehéz szituációból kisegítette a csapatot madridi korszakában, olyan vezére volt az együttesnek, akit nem sikerült pótolni. Távozásakor abban reménykedett a vezetőség, hogy a keret ereje önmagában is elegendő lesz a folytatáshoz, hiszen a csapat gerincét rutinos labdarúgók alkotják. Ehhez képest a Ronaldo nélküli években még nem sikerült túljutni egy BL-nyolcaddöntőn sem, 2019-ben az Ajax, 2020-ban a Manchester City bizonyult túl kemény ellenfélnek. Zinédine Zidane újbóli kinevezése sem sült el olyan jól, mint első madridi időszakában, sőt a francia edzőnek annyira megvannak a saját kedvencei és annyira nem akar fiatal játékosokat, saját neveléseket beépíteni, hogy a baj egyre nagyobbnak tűnik.
Eközben a Barca is ezer sebből vérzik, a katalánok évek óta szenvednek, hogy betöltsék a Xavi, Iniesta páros által hátrahagyott űrt, de a védelem is meglehetősen szellősnek mondható. Nem segít a csapaton az sem, hogy fillérekért kiebrudalták Ivan Rakiticet és Luis Suárezt, akik az Atlético Madridban és a Sevillában megmutatták, van még bennük spiritusz. Emellett az igazgatóságban hatalmas botrányok keltettek feszültséget és a küszöbön álló elnökváltást is folyton halasztani kell. A klub állítólag tetemes mennyiségű adósságot görget maga előtt, ráadásul a korábbi ész nélküli költekezés végén ott tartanak a katalánok, hogy a fizetéseket sem bírja már a Barcelona. Ez vezetett oda, hogy a Rakitic, Suárez párost jóval áron alul eladta a klub. Nyáron pedig új dilemmával állhat szemben a vezetőség: a lejáró szerződésű Lionel Messi távozása a rekordfizetése miatt komoly spórolás lenne, de még mindig zseniális játéka, a klubnál betöltött szerepe pótolhatatan lenne.
A világjárvány igen szorosra húzta még a tehetős klubok nadrágszárát is, a Real és a Barcelona sem tudott csak úgy kicsengetni ötvenmillió eurókat újabb focistákra. Korábban ez nem tűnt akadálynak egy új játékoskeret kialakításában. Ehelyett manapság inkább arról zajlottak a tárgyalások, hogy hány százalékkal csökkentsék az aktuális kerettagok fizetését. Egy ilyen gazdasági kényszerhelyzetben nem tudott és nem is akart hatalmas összegekért igazolni egyik csapat sem. Ne feledjük azt sem, hogy 2019 nyarán a Real 115 millió eurót fizetett Eden Hazard játékjogáért, a Barca ugyanekkor pedig 120 millió eurót Antoine Griezmannért. Egy ekkora kiadás után a bevétel megcsappanása a legrosszabbkor jött.
A két leggazdagabb klubon kívül is csak úgy tudott komoly vásárt csinálni a többi egyesület, ha az eladásokkal minimalizálták a veszteséget. Már a pandémia kitörése előtt is a pénzügyeket okolta az AS sportnapilap, amikor 2019 májusában a Liverpool 4-0-ra legyőzte a Barcát, ezzel megfordítva a párharc állását. A spanyol lap szerint ez már az erőviszonyok átalakulását jelezte.
Az évek óta tartó dominanciát megtörték a Premier League csapatai, az ok pedig egyértelmű. A pénz. A televíziós közvetítési jogok díja minden bajnokságnál magasabbak. Eközben elhagyták a begyöpösödött látásmódot és külföldi edzőket neveztek ki, akik átalakították, felfrissítették a labdarúgásukat. Anglia felzárkózott
– írta akkor az AS.
Egyébként adná magát az ötlet, hogy az angol csapatok decemberi és januári meccsdömpingje valamennyire felkészítette őket a covidfutball miatti heti kétmeccses terhelésre. A címvédő Liverpool sérüléshullámán és gyenge formáján látszik azonban leginkább, ez így ebben a formában nem igaz. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy eközben a Bayern München eszelős tempót diktál Hansi Flickkel, a Paris Saint-Germain is felnőtt a feladathoz, hogy a BL-ben meghatározó szereplő legyen, de mondhatnánk az RB Leipziget és az Atalantát is, akik mára Európa egyik meghatározó csapatává tudtak válni. A versenyhelyzet így még élesebb, ebben a mezőnyben már komoly kihívás dominálni.
A spanyol klubok vesztét azért korai lenne már most világgá kürtölni, de az látszik, hogy a Real Madrid és a Barcelona kettőse, amelyet rendre külön polcra helyez mindenki, jelenleg látványosan nem bírja el azt a terhet, hogy egyszerre kell sportszakmai és gazdasági problémákat megoldania. Ha pedig az ország legjobbjainak sem megy, hogyan várhatnánk el a többiektől?
A Sevilla és az Atlético Madrid esetében a továbbjutás még bőven benne van a pakliban, de túlzás lenne esélyesként tekinteni ezekre a csapatokra – előbbi főként az Európa Ligában ért el sikereket a múltban, de a Dortmund elleni első meccsen egy gyors gól ellenére hamar kiütközött a lemaradás a németekhez képest.
Az Atlético helyzete érdekes. A betonbiztos védeleméről ismert madridi csapat a bajnoki szezonra már egy új arcát mutatta, szép számmal termelte a gólokat. Az Atleti 2019 nyarán jelentősen átalakította keretét, az építkezés most lépett új szintre. Ehhez kulcsfontosságú érkező volt Suárez, aki sok terhet levett az érkezése óta nagy elvárásokkal szembesülő Joao Félix válláról. Az új igazolás a La Ligában 16 találatnál jár, ennél többet csak Lionel Messi szerzett (18). A Barca különösen bánhatja, hogy lemondott az uruguayi támadóról, mert Messi után a második legeredményesebb futballistája a ligában Antoine Griezmann hat találattal.
Mindezek ismeretében kifejezetten meglepő volt, hogy a spanyol bajnokságot vezető Atlético vezetőedzője, Simeone rendkívül óvatos játékkal küldte pályára csapatát a Chelsea ellen. Nem szokatlan tőle a szemléletváltás az európai porondon, az előző kiírásban a Liverpoolt is főleg a kőkemény védekezésének hála tudta megverni. A BL egyenes kieséses szakaszában sokszor él ezzel a taktikával: az Atleti magára húzza az ellenfelét, átadja a kezdeményezés lehetőségét és kontrákra épít. Ez a Chelsea ellen nem működött, az angolok nem rohantak előre ész nélkül, így kevés helyzet adódott a meccsen. Ugyanakkor a La Liga második legtöbb gólját szerző csapatától több helyzetet, bátrabb támadójátékot várna az ember. Hogy ezt nem merte, vagy nem akarta meglépni az Atleti edzője, azt már csak Simeone tudná megmondani.
A párharcoknak azonban még nincs vége, az Atletinek és a Sevillának is csak egyetlen gólt kell ledolgoznia, sőt az Európa Ligában a Granada és a Villarreal is nyolcaddöntőbe jutott. Nincs tehát veszve semmi, ugyanakkor az intő jelek ott sorakoznak előttün. A La Liga még nem került hátrányba a többi ligával szemben, de a visszaesés érzékelhető és ha nem tudnak megújulni a spanyol csapatok, ismét egy másik futballkultúra lehet Európában domináns.
