Kinevezése óta egy felkészülési és egy kupameccset vezényelt a Videotonnak az új vezetőedző, Horváth Ferenc. A bajnokcsapat idei harmadik trénere most a bajnoki debütálásra készül; a szezon második körének első meccsén a Bp. Honvédot fogadják. Horváth játékosként négy ciklusban is játszott Székesfehérváron, a klub történetének egyik legeredményesebb csatára. A Rangadó.hu érdeklődésére a várakozásokról és az elvárásokról beszélt, meg arról, miért nem baj, ha nem olyan típusú támadói vannak, mint amilyen ő volt.
– Annak idején a Honvédból indult, de a Videotonban lett NB I-es játékos. Most éppen a kispestiek ellen debütál a Vidi kispadján. Megvannak még a régi meccsek?
– Természetesen az összes vidis meccsem megvan fejben, az első is. Érdekes, hogy valóban a Honvédban nevelkedtem, aztán edzőként is ellenük mutatkoztam be a Kecskemét kispadján, ahogy most a Videotonén is. Akkor nyertünk, remélem, ez most sem lesz másképp.
– Amikor elképzelte, milyen lenne egyszer a Videoton edzőjének lenni, ilyen helyzetben lévő csapatról álmodott?
– Nem éppen erre készültem, de az élet nagy rendező. Elém hullott ez a lehetőség, vétek lett volna kihagyni, még ha csak hét hónapra szól is. Ahogy mondta, valóban egy régi álmom volt ez, úgyhogy semmiképpen nem akartam elszalasztani ezt az esélyt.
– Az első barátságos és tétmérkőzést letudta a kinevezése óta, a Magyar Kupában továbbjutottak. Sikerült elvégezni azt a munkát, amit erre az időre terveztek?
– Nem volt túl sok időnk, hiszen a kupameccsre kellett készülnünk, regenerálódni is kell, nem maradt sok lehetőség gyakorolni bizonyos dolgokat, de amit lehetett, megtettük. Hogy ez mire lesz elég, majd kiderül. Mindenekelőtt azt szeretném, ha mentálisan másfajta csapat lépne pályára, sokkal harapósabb Videoton, mint amit eddig láttunk.
– Taktikailag lesz olyan változás, amit már Horváth Ferenc nevéhez köthetünk?
– Biztosan lesznek apró változások a játékban, de az említett kevés idő miatt nagy dolgokra még nem volt lehetőség. Remélem, azok az apró csiszolások, amiket végrehajtottunk, látszani fognak már a Honvéd ellen.
– A fehérvári közönségnek nem csak az az elvárása, hogy nyerjen a csapat, hanem hogy támadófocit játsszon, sok helyzetet dolgozzon ki. A csatárból lett edzők általában szeretik a támadójátékot, ön is így van vele?
– A kerethez kell alkalmazkodni. Ez egy jó, erős keret, amely képes lehet látványos játékkal nyerni a meccseket, de egyelőre még nincs ideális állapotban, mert az önbizalmát megtépázta a szezon eddigi része. A legfontosabbnak most azt tartom, hogy stabilizáljuk a helyzetet. Most elsősorban eredményesnek kell lenni, utána jöhet a látványosabb játék.
– Kik lehetnek azok a játékosok, akikre edzőként támaszkodni tud, nem csak taktikailag, de a csapatkémia működtetésében is?
– Vannak a keretben olyanok, akik tudják húzni a csapatot, de igazi vezéregyéniségre mindenképpen szükség van. Szeretném, ha lenne olyan emberünk, aki a pályán az én jobb kezem, de ha arra van szükség, a lehajtott fejű játékosokat is visszaráncigálja az „életbe”. Hogy ki lesz ez, meglátjuk, bízom benne, hogy lesz jelentkező a szerepre.
– Mennyi időt ad arra, hogy újra a közönség elvárásainak megfelelően futballozzon a Videoton?
– Nem sok időnk van… Gyorsan változniuk kell a dolgoknak, a sikertelenségből mindenkinek elege van. Senki nem azért jött ide, Fehérvárra, én sem, hogy áldozat legyen. Sokat kell tenni azért, hogy győztesek legyünk, de motivál, hogy a győzelemnél nincs jobb dolog a világon.
– Játékosként olyan csatár volt, aki mindig „kapart” a kapu előtt, ha kellett, estében is besodorta valahogy a labdát. Elvárja a játékosaitól, hogy ilyenek legyenek, vagy mindegy, hogyan, csak rúgják be a gólt?
– Ebben a keretben vannak sokkal jobb futballisták is, mint amilyen én voltam, de ennek a hozzáállásnak egyszerűen alapnak kell lennie. Ne legyen dicsőség, hogy a csapat hajtott… Amíg ez nem alap, beszélhetünk bármilyen taktikáról, összeállításról, nincs sok értelme. Ha a játékosokat úgy kell lehúzni a pályáról meccs után, akkor kezdhetünk beszélni a többiről.
– A debütáláshoz visszakanyarodva: a Honvéd ellen sosem játszott könnyű meccseket a Videoton, Marco Rossival borítékolható egy jó kis taktikai harc.
– Sokszor játszottunk már egymás ellen, jó viszonyban vagyunk. Remélem, ez így is marad, és egy kellemes gratulációt fogadhatok a meccs után.
