Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Bp. Honvéd hazai pályán 0-0-t játszott az MVM-Paks ellen az élvonal 11. fordulójában. Nem tudni, hogy a Bozsik-stadionba kilátogató szurkolók, illetve a tévénézők közül hányan emlékeznek erre a meccsre. Akinek majdnem három hét távlatában már nem dereng, annak csak annyit mondunk: nagyon rossz volt. Erre a Sport Televízió kommentátora, Fülöp László a rá jellemző fanyar humorral és kritikai vénával többször is utalt a közvetítés során, a pedig legvégén megjegyezte, hogy a meccs színvonala förtelmes volt.
George F. Hemingway, a Bp. Honvéd klubtulajdonosa heti rendszerességgel publikál az nb1.hu oldalon, és az október 20-án közzétett, Ébredéscímű blogbejegyzésének második bekezdésében meglehetősen durva jelzőket használt, miközben kifejtette a véleményét az említett mérkőzésről, a kommentátorról és a Sport Televízióról.
Burkolt fenyegetés?
Az utolsó mondatokat sokan burkolt, vagy nem is annyira burkolt fenyegetésnek tekintették, hiszen az amerikai-magyar üzletember az MLSZ NB I-es bizottságának elnökeként is tevékenykedik, így jelentős hatással lehet, és van arra, hogy melyik televízió közvetítse az NB I-es meccseket.
Információnk szerint a dolog odáig fajult, hogy vannak olyan kommentátorok a Sport TV-nél, akik Hemingway nyomására már nem közvetítenek Honvéd-meccseket. Úgy tudjuk, a már említett Fülöp László mellett ilyen Faragó Richárd is.
Nem kívánják kommentálni
Szerettük volna megtudni, Hemingway mennyire tartja etikusnak a tévétársaság nyilvánosság előtti revolverezését? Valóban burkolt fenyegetésnek szánta-e, amit írt? Illetve valóban kérte-e, hogy a két kommentátor ne mehessen a Honvéd meccseire?
A hétfő délután, e-mailben feltett kérdéseinkre csütörtök reggelig nem érkezett válasz.
Kerestük Máté Pált, a Sport Televízió főszerkesztőjét is. Ő válaszolt, szó szerint ezt: „Nem kívánjuk kommentálni a megjelenteket”.
Erős és bántó jelzők
Érdekes az ügyben a Magyar Sportújságírók Szövetségének álláspontja. Megvédik-e a kollégát, kiállnak-e mellette a nyilvános, írásbeli támadás után. A mai napig nem történt semmi. Az ügy pikantériája, hogy a Hemingway írásait rendszeresen közlő nb1.hu főszerkesztője és az MSÚSZ elnöke ugyanaz a személy: Pajor-Gyulai László.
Pajor-Gyulai László elismert, remek szakember, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. Reakciója hosszú és alapos, illetve ami talán még fontosabb: rendkívül tanulságos, ezért úgy döntöttünk, nem ragadunk ki belőle néhány részletet, hanem változtatás nélkül, interjúformában közöljük az egészet.
– Sportújságíróként, illetve a Magyar Sportújságíró Szövetség elnökeként mi a véleménye Hemingway fenti jelzőiről?
– A jelzőket nagyon erősnek és bántónak ítélem meg, elsősorban emberként bántanak – kezdte válaszát Pajor-Gyulai László. – Nem tudok két ember lenni, tehát nincs két gondolatom, egy elnökként, egy pedig újságíróként. A pályám már túljutott a harminc éven is, és bátran mondhatom, ha bíráltam is, márpedig bíráltam, sohasem sértettem meg senkit sem emberi, sem sportemberi mivoltában. Ezért várnám el a másik oldaltól is azt, hogy ha bírálja a média munkatársait, akkor azt ne sértően tegye, már csak azért se, mert esetleges igazát rendkívüli módon megkérdőjelezheti. Nem szeretnék félrebeszélni. A magyar sportmédia helyzete szerintem nem ad okot az örömre, ezért gyakran ér minket jogos bírálat felkészületlenség, felületesség, szakmai éretlenség miatt, és ezen nem akkor segítünk, ha megsértődünk, hanem akkor, ha elgondolkodunk a bírálaton. Az nem megy, hogy mi mindenkit kioktathatunk, bírálhatunk, de ha minket ér kritika, akkor fensőbbségesen megsértődünk, és kikérjük magunkat. Sajnos nem vagyunk ebben a helyzetben. De az ilyen jelzőket én is visszautasítom, ez így nem szakmai, az ügyet szolgáló vita, és ezt Hemingway úrnak is jeleztem.
– Ha nem a főszerkesztőként ön által vezetett oldalon publikálna minden héten George F. Hemingway, akkor az MSÚSZ a nyilvánosság előtt reagált volna a kispesti klubtulajdonos jelzőire, amelyeket egy kollégával szemben használt?
– Ez nagyon rosszindulatú és gonosz, de logikus kérdés. Én nem tartozom a blognemzedékhez, sajnos, de mindenki azt magyarázza és magyarázta nekem, hogy a blog különleges műfaj, ott több megengedhető. Miért nem kapok kérdést erről akkor, amikor újságíró kollégáink a blog műfaji megengedősége mögé bújva szabadosan cikiznek játékost, edzőt, vezetőt, mi több, olykor kollégát? És ennek semmi köze ahhoz, hogy én vagyok az nb1.hu főszerkesztője. Korábban Hemingway úr idehozta a Nemzeti Sporttal kapcsolatos vitáját, megkértem, hogy ehhez a harcához ne az nb1.hu-t használja csatatérnek, amit zokszó nélkül megtett. Ezt nem a MSÚSZ elnökeként, hanem az nb1.hu főszerkesztőjeként kértem tőle, bár mint említettem, ez ennyire élesen nem választható ketté. Nem szeretem a kettős mércét. Ha mi szabadon bírálhatunk, akkor viseljük el azt, hogy minket is bírálhatnak, de még egyszer hangsúlyozom, az említett jelzők nálam sem tartoznak a kulturált vita kategóriájába. Nem örültem az éppen témát szolgáltató írásának. Én nem láttam a meccset, így nem hallottam a közvetítést sem, a blogot olvasva pedig elsősorban azon gondolkodtam el, hogy tényleg, ha egy csatorna, amely milliárdokat fizet egy bajnokság közvetítéséért, az hogyan közvetítsen, ha nagyon gyenge, amit lát? Hazudjon, vagy érvényesítse a munkáltatója érdekét? Ez lenne egy új, sajátos cenzúra? Hemingway úr blogja ezt a kérdést vetette fel, ám már idősebb újságíróként nem lep meg, hogy a szakmát éppen a szakmát leginkább érintő kérdések hagyják a legközömbösebben, és megelégszik a felszínnel.
– Ön szerint feladata-e az MSÚSZ-nek, hogy ilyen esetekben nyilvánosan kiálljon a kolléga mellett, akit ilyen verbális támadás ér?
– Persze. Csak éppen nem dolga a MSÚSZ-nak előbb megsértődnie, mint az érintett kollégának. Nem szeretném, ha a MSÚSZ fontoskodó szervezetté válna, és ugrana csak azért, mert egy kollégát bírálat ért. Ha a kolléga kéri, akkor megnézzük, mi történt, és most is megnézném, ha Fülöp László kérné, annak ellenére, hogy a nyilvántartásunk szerint azon kevesek egyike, aki nem tagja a MSÚSZ-nak. Engem ez ilyen esetekben nem érdekel, az én szememben az is kolléga, aki nem lép be szövetségbe. Ő ezt nem kérte, a Sport TV egyik szerkesztőjével beszéltem, aki azt mondta, nem csinálnak belőle ügyet. Mit tegyünk mi? Hallgassuk meg a közvetítést, és tegyünk igazságot? Vagy csak azért háborodjunk fel, mert a futball egyik szereplőjének nem tetszett a produktum? De hát a mi munkánk nyilvános, ezért megítélhető, és nekünk is el kell viselnünk a kritikát. A jelzők több mint erősek, de ettől ne gondoljuk azt, hogy mi, sportújságírók szentek és sérthetetlenek vagyunk, mert ezzel csak a saját szakmánknak ártanánk. Ha így teszünk, a szakmai felelősséget rázzuk le magunkról, és azt üzenjük, hogy nekünk mindent szabad, és akinek ez nem teszik, az ellen majd tiltakozunk. Ez a szakmai gőg távol áll tőlem. Valószínűleg ezért nem írok blogot sem, mert nekem idegen blogokat író kollégáink hivatkozása a műfaj szabadosságára.
– Értesült arról, hogy vannak olyan kommentátorok a Sport TV-nél, akik Hemingway nyomására nem közvetítenek Honvéd-meccseket? Mit szól ehhez?
– Nem, erről most hallok először. Ha így van, akkor elszomorít. A Sport TV fizet a kluboknak rengeteg pénzt a közvetítésért és egy érdektelenségbe fulladó futballért, ezért szerintem nem kellene hagynia, hogy ilyen mértékben beleszólhassanak az életébe, de nem szeretnék elegendő információ nélkül véleményt mondani. Amikor a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese voltam, én is kaptam ilyen kéréseket, holott semmi közöm nem volt a tudósítók küldéséhez, és mindig azt mondtam, hogy persze, az megy tudósítani a meccsedre, akit akarsz, de cserében mi mondjuk meg, ki legyen az edződ, és milyen összeállításban játsszon a csapatod.
