Alejandro GómezLabdarúgásatalantaduvan zapata
Nemzetközi foci

Egyszer már leírták az edzőt, most mindenki az ő csapatáról áradozik

admin Dajka Balázs
2019. 04. 25. 16:10
Kapcsolódó cikkek

Amíg a videobíró használata szinte minden meccs után vitákat generál, a gólvonal-technológia bevezetése egyértelműen az elmúlt évek egyik legjobb döntésének tűnik, ami a Serie A 33. fordulójának zárómérkőzésén, a Napoli-Atalanta találkozón is bebizonyosodott.

Az 1-0-s vezetése tudatában a helyzeteket egymás után kidolgozó és azokat pazarló bőkezűséggel elrontó Napoli centikre volt a második góltól, Arkadiusz Milik laza emelése után a vendégek védője, Andrea Masiello hősies becsúszással húzta ki a labdát, amiről ma már tudjuk, hogy elképesztően fontos jelenet volt.

Amikor láttam, hogy Milik egyedül vezeti a kapusra a labdát, csak egy gondolat járt a fejemben, hogy vissza kell érni. Hittem magamban, nem adtam fel, és extra felelősséget éreztem, mivel én voltam a leghátsó ember, miattam nem volt lesen Milik az indításnál. Az a hitvallásunk, hogy semmit nem hagyunk kárba veszni, úgyhogy az utolsó energiatartalékaimat is mozgósítottam, hogy elérjem a labdát, a bokám meg is sérült, komoly fájdalmaim vannak, de így is megérte

– nyilatkozta Masiello.

A nyilatkozatát egyfajta kiindulási pontként is kezelhetjük, az ő elszántsága és önfeláldozása segít megérteni, miért fut ilyen jó szezont az Atalanta, amely végül 2-1-re fordított, és nyerni tudott Nápolyban. Ezzel a harmadik csapat lett ebben az idényben a Juventus és az Arsenal után, amely bevette a vendégek számára rettegett San Paolo-stadiont.

A mérkőzés összefoglalója ( a nagy mentés 2:02-nél látható):

Nem csoda, hogy a meccs után egyből hazautazó csapatot ünneplő szurkolók hada várta a bergamói reptéren, hiszen az Atalanta beérte pontszámban a BL-t érő negyedik helyen álló Milant, és csütörtökön a kupadöntőért léphet pályára a Fiorentina ellen (az első meccs 3-3 lett Firenzében).

Az olasz futballt kevésbé követők két évvel ezelőtt felkaphatták a fejüket

Az Atalanta nem kis meglepetésre a 2016-2017-es idényt a negyedik helyen zárta.

Ez a mai állapotok alapján BL-csoportkörös részvételt jelentene, akkoriban viszont az UEFA-együtthatók miatt csak három klubot indíthattak a legrangosabb európai kupában az olaszok, így a bergamóiaknak az EL-főtábla jutott.

Ami még így is nagy fegyvertény volt, mivel azt az idényt szörnyen kezdte a csapat, első öt bajnokijából négyet is elvesztett, és a fogadóirodáknál biztosra vették, hogy Gian Piero Gasperini lesz a szezon első menesztett edzője.

A Crotone elleni győzelem némi levegőhöz juttatta az edzőt,  de az igazi fordulópontot a Napoli elleni meccs hozta el, amelyen Gasperini két fiatalt, az akkor egyaránt 22 éves Mattia Caldarát, valamint Roberto Gagliardinit is bedobott a mély vízbe, amivel álmatlan éjszakát okozott az elnöknek.

A húzás bevált, a csapat 1-0-ra legyőzte az addig veretlen nápolyiakat. Az ötödik forduló után még az utolsó előtti helyen szomorkodó Atalanta a 10. kör után már a 6. volt a tabellán, és innentől már végig ott loholt a nemzetközi kupára hajtók között.

A történelem egyébként ismétli önmagát, a 2016-2017-es idényben az otthoni 1-0 után Nápolyban is nyerni tudott az Atalanta, éppen a Gasperini által alapemberré emelt belső védő, Caldara duplájával, és akkor is tömegek várták a hősöket a reptéren.

A 2017-es sikeres szereplés ráirányította a figyelmet a klubra, aminek az lett a vége, hogy a nagycsapatok lecsaptak a kiugró teljesítményt nyújtó játékosokra, így került Gagliardini 22 millióért az Interhez, a szélsővédő létére nyolc gólig jutó Andrea Conti 24 millióért a Milanhoz, és őt követte a középpálya fáradhatatlanul robotoló harcosa, Franck Kessié is a piros-feketékhez (akiért a 8 millió eurós kölcsönvétellel együtt végül 32 milliót fizet a Milan).

A nagy távozók ellenére az Atalanta tavaly egy 7. hellyel újra kivívta az európai kupaindulás jogát, idén pedig a kupában és a bajnokságban is közel van a nagy dobáshoz, így már senki nem akarja elküldeni Gasperinit.

A 61 éves edzőt sokan leírták, amikor 2011-ben öt, nyeretlenül megvívott bajnoki után kivágta az Inter, de az Atalantánál évről évre megmutatta, hogy a Serie A egyik legjobb stratégájának számít.

2017-ben sem a bergamói csapat rendelkezett a Serie A negyedik legértékesebb játékoskeretével, de az, hogy most a 193 millió eurós összértékű játékosállományukkal is megelőzik a Romát (424,9 M), Laziót (302,9 M) vagy Fiorentinát (273,68 M), egyértelműen az edző munkáját dicséri.  Aki, ahogy a fent vázolt eset is mutatja, nem riad vissza attól, ha nem csak kipróbált, rutinos játékosok állnak a rendelkezésére.

„Semmit nem jelent, hogy milyen születési dátum szerepel a személyi igazolványodban, csakis az a fontos, mit nyújtasz a pályán. Ha sokat futsz, jól játszol, technikás vagy, nincs miért várni. Az edzők néha elkövetnek hibákat, és tény, hogy bizonyos helyzetekben kockázatosnak számít a fiatalok bevetése, de én hiszek bennük” – nyilatkozta egyszer Gasperini.

A 3-4-3-as és a 3-4-2-1 felállást váltogató Gasperini csapata 2017-ben a Serie A nyolcadik leggólerősebb klubja volt (62 találat), tavaly 57-el már a hatodik helyen végzett a rangsorban, idén viszont úgy áll a második helyen a már bajnok Juventus mögött 66 góllal, hogy öt forduló még hátra van.

Gasperini védjegye

A látványos támadójáték miatt már korábbi klubjánál, a Genoánál is pajzsra emelték az edzőt, a Milan-nevelés Marco Borriello például karrierje legjobb idényét futotta, amikor a 2007-2008-as bajnokságban 19 gólt jegyzett a Genoában, de az argentin csatár, Diego Milito is ficánkolt a Gasperini-féle játékrendszerben, a 2008-2009-es szezonban 24 góljával főszerepet játszott abban, hogy a kikötőváros csapata ötödik helyezettként az EL-ben indulhasson.

A fiatalok szerepeltetése mellett ebben rejlik az edző legnagyobb titka, feltámasztani kissé leengedett játékosokat, vagy kihozni a maximumot olyan focistákból, akikben megvan a potenciál, de valamiért nem tudták áttörni a gátat.

A brazil származású, de olasz válogatottként szereplő középpályás, Thiago Motta is sokat köszönhetett anno Gasperininek, mert az Atlético Madridnál töltött kiábrándító idénye után valósággal újjászületett Genovában, védekező középpályásként 27 bajnokin 6 gólt szerzett, éppen annyit, amennyit a Barcelonában hozott össze hat idény alatt.

Később Motta és Milito is az Interhez távozott, és alapemberei lettek a José Mourinho vezetésével triplázó Internek, miközben a Genoa 35 millió eurót keresett az eladásukon.

Ha nincs pénzed, old meg másképp

Mit tehet egy klub, ha nincsenek olyan anyagi lehetőségei, mint a Juventusnak, valamint a két római és két milánói klubnak? Kiaknázhatja például az utánpótlásában rejlő kincseket és kiépíthet egy olyan játékos-megfigyelői hálózatot, amely révén ismeretlen arcokat szerezhet meg, akiket aztán jó pénzért értékesíthet.

Az Atalanta mindkét vonalon nagyon erős, és a legnagyobb bevételt jelentő játékoseladások közül a hat legdrágábbat a 2016-2017-es idény kezdete óta bonyolította le a klub.

Ha egyetlen játékost kéne amolyan emblematikus figuraként kiemelni a Gasperini-féle Atalantából, a többség valószínűleg Alejandro “Papu” Gómez nevét mondaná. A mindössze 165 centis argentin légiós igazi mindenes a támadósorban, néha a szélen nyomul, néha a középcsatár mögött kuszálja össze a szálakat a bemozgásával. Alacsony termete ellenére Gómez nagyon erős a párharcokban, kiválóan cselez és az utolsó passzokat is hatékonyan osztogatja, ezt 9 gólpassza tökéletesen visszaadja, ennél többet csak a nápolyi Dries Mertens (10) osztott ki a ligában.

Gómez a Whoscored nevű oldalon az eddigi 30 bajnokiján 7,61-es átlagosztályzattal bír, így Cristiano Ronaldo (7,75) mögött a második, az első tízbe rajta kívül még két csapattársa, Josip Ilicic (3., 7,44-gyel) és Duván Zapata (6., 7,31-gyel) fér be.

Gómez meccsenként 3,2 kulcspasszt ad, ezzel a Serie A legjobbjának számít, de a meccsenkénti 2,2 csellel és a 2,6 elszenvedett szabálytalansággal is az élmezőnyben van. Akkor a legveszélyesebb, ha egy az egyben marad a védőjével, ezért Gasperininek olyan taktikát kellett kidolgoznia, hogy minél több labdát juttasson Gómezhez, aki ezek után rászabadulhat az ellenfélre.

Gasperini a háromfős védősorba általában atletikus hátvédeket pakol, akik közül a két szélsőnek be kell segítenie a támadásokba. A csapat támadójátéka elsőre kaotikusnak tűnik, de ez inkább egy megkomponált káosz, a lényeg, hogy mindkét szélen négy-négy játékos, az egyik hátvéd, a szárnyvédő, a belső középpályás és a szélső mozog összehangoltan rombuszalakban, és ha a hátvéd fellép, akkor a középpályás marad a helyén biztosítani, a szélső pedig behúzódik a félterületre, hogy utat nyisson a szárnyvédőnek.

A két rombusz között a svácji Remo Freuler és a holland Marten de Roon az összekötő kapocs, akik nem olyan technikásak és erősek, mint elődjeik, Kessié és Gagliardini, viszont taktikailag képzettebbek.

Védekezésben arra próbálják kényszeríteni az ellenfél szélen játszó embereit, hogy a pálya közepe felé passzoljanak, ahol aztán létszámfölényt teremtve már jóval könnyebb becsapdázni a középpályásokat. Az alapvetően a területvédekezésre építő Atalanta a kapu előtt emberfogásra vált, aminek megvan az a veszélye, hogy a középpályások és a védők közé bemozgó ellenfeleket nem mindig sikerül időben átvenni. A csapat idén már 42 gólt kapott, ez eggyel több, mint amit a negyedik hellyel végződő 2016-2017-es idényben beszedtek, és most még öt fordulót ki kell bekkelni.

Gasperini az Internél bukott meg, Gómez az ukrán Metaliszt Harkivnál, de az Atalantában mindketten újjászülettek, ahogyan a Napoli által immár a harmadik klubnak lepasszolt Duván Zapata is.

A kolumbiai csatár 21 góljával a második a góllövőlistán tavalyi csapattársa, a Sampdoria örökifjú támadója, Fabio Quagliarella mögött, és annyi gólt szerzett idén, mint az elmúlt két szezonban összesen. A 28 éves Zapata olyan fizikummal bír, hogy azzal azonnal képes megteremteni a tekintélyt a védők előtt, ráadásul nem csak erős, robbanékony is, és még a kaput is érzi. 21 góljából tizennégyet szerzett idegenben, ezzel Lionel Messi mögött ő a második leghatékonyabb játékos vendégként.

Az Atalanta pedig hátrányból felállva a legtöbb pontot szerezte a Serie A-ban, egészen pontosan húszat.

„Az olasz kupában megvertük 3-1-re a címvédő Juventust a negyeddöntőben, és ezzel rászolgáltunk az elődöntőre. Most nyertük Nápolyban és ezzel kivívtuk a jogot, hogy a bajnokság végéig harcolhassunk az első négybe kerülésért. Úgyhogy nem lehet azt mondani ránk, hogy csak mázlival jutottunk el idáig” – nyilatkozta Gasperini.

Kissé feleslegesen, tesszük hozzá, mert a csapat már a mostanit megelőző két évben kivívta az elismerést a szereplésével. Persze igazán nagyot a BL-csoportkör szólna, és látva a hátralévő fordulók sorsolását, ez most már közel sem tűnik elérhetetlennek a klub számára, amelynek eddig legnagyobb sikere az 1963-as kupagyőzelem.

Olasz kupa, elődöntő, visszavágó:

Atalanta – Fiorentina 20.45 (az első mérkőzésen: 3-3)

A másik ágon:
AC Milan – Lazio 0-1 (0-0)
továbbjutott: a Lazio 1-0-s összesítéssel.

A kiemelt képen az Atalanta játékosai ünneplik az egyik gólt a Fiorentina elleni olasz kupa-elődöntő idegenbeli mérkőzésén. Fotó: Matteo Ciambelli / NurPhoto

A magyar válogatottat elérte a felülteljesítők átka

A mélyrepülés nyomában – Guardiola a saját kontrolljának áldozatává vált
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Megnézem
Olvasói sztorik