Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A játékos-pályafutását szülővárosában, Szegeden kezdő Véber György később a Győri ETO-ban majd az Újpesti Dózsában játszott. A fővárosban érte el legnagyobb sikereit. 1998-ban súlyosan megsérült, ami nagyban közrejátszott abban, hogy pályafutása végül nem teljesedhetett ki. Három alkalommal volt válogatott, kétszeres magyar bajnoknak vallhatja magát. Vezetőedzői sikereit Pápán és Mezőkövesden érte el, mindkét csapatot feljuttatta az NB I-be. A szókimondó stílusáról is ismert tréner többször fejezte ki nemtetszését a játékosai hozzáállásával kapcsolatban, és eddig minden találgatást elhárított a további karrierjét illetően.
A SportKlub televízió Dodzsem című műsorában Véber György azt mondta, szerint a Mezőkövesdnek nem volt bundameccse az elmút szezonban, nem ezért esett ki az élvonalból.
– Melyik kispadon látjuk legközelebb?
– Én lennék a legboldogabb, ha most, ebben a pillanatban tudnék mondani konkrétumot a kispaddal kapcsolatban – kezdte Véber György. – A szakmám és az életem a futball, és jelen pillanatban még nem akarok ezen változtatni. Volt a múlt héten egy nyilatkozatom a sportnapilapban, amit egy kicsit rosszul írtak le, mert nem azt mondtam, hogy visszavonulok az edzősködéstől – az még korai lenne –, hanem azt, hogy amennyiben augusztusig-szeptemberig nem érkezik ajánlat, és nem tudok a szakmában dolgozni, akkor amíg nem kapok ajánlatot, valamilyen területen el kell helyezkednem.
– Mit fog csinálni akkor?
– Sportműsort vezetni például jó lenne! De ezt az adott helyzet eldönti… A Pápa után például hat hónapig nem csináltam semmit, de szó szerint semmit. Éltem a kirúgott edzők életét. De ezek nem angol végkielégítések, hogy a szerződés végéig kifizetik az edzőt, hanem sokkal kevesebb, legalábbis az én esetemben.
– Miért, nem tartják be a szerződést?
– De, csak itt máshogy működik. Nem akarok olyat mondani, ami valótlan lenne, hogy nem az történt, amiben megegyeztünk. Amiben megegyeztünk, azt az összeget kaptam legutóbb, de ezek nem azok az összegek, amiből hosszú-hosszú ideig el lehet Magyarországon lenni és üldögélni. Gyakorlatilag erre mondtam – lehet, a keserűség is beszélt belőlem, és az indulat, de azért van valóságtartalma –, hogy ha tényleg nem lesz állásom – azért bízom benne, hogy lesz –, akkor valamit dolgoznom kell, amíg nem kapok ajánlatot.
– Van elképzelése?
– Ennyire nem mélyedtem még bele, ez csak egy kicsi része annak, amire a jövőmmel kapcsolatban gondolok, bízom benne hogy lesz olyan klub, olyan klubvezetés, ahol olyan típusú edzőre, emberre van szükség, mint én vagyok, és értelmes célokért dolgozhatok a futballban.
– Nem az a baj, hogy félnek attól, hogy kikotyog dolgokat?
– Ez is lehet, nagyon sok ilyen problémám van. A többi közt az Újpestnél anno – lehet, hogy sok más oka is van, de amit én tudok konkrétan – szóba sem került a nevem soha, mióta a belga tulajdonos van. Szinte még be sem tette a lábát Magyarországra, pont edzőkérdés volt, a nevem felvetődött úgy, hogy ez egy nehéz ember. Erről én is az újságból értesültem. Pedig életünkbe soha nem is találkoztunk.
– Tényleg nehéz ember.
– Sajnos igen, most már nyolcvan körül vagyok, a versenysúlyom pedig hetvennégy volt. Én inkább azt mondanám hogy kérdezzék meg azokat a klubvezetőket, akikkel eddig dolgoztam, hogy valóban ennyire nehéz ember vagyok-e? A szakmában elég sűrűn váltogatják az edzőket. Pápán három évig voltam, ott, ahol azért elég sűrűn váltottak edzőt. A Mezőkövesdnél is több mint két évet dolgoztam. Nem hiszem, hogy ha olyan borzasztó nehéz ember lennék, akkor ez megtörténhetett volna.
– Mondta ebben az interjúban, amiből az előbb idézett, hogy nem hajlandó mást mondani, mint ami az igazság, az emberek úgyis látják, az emberek rajta nevetnek majd, hogy miért hazudik. Tényleg így gondolkodik?
– Így van. NB I-es edző voltam, és minden fordulóból hét mérkőzést adott a televízió, tehát gyakorlatilag az én csapatomnak majdnem az összes mérkőzését látták az emberek. Nem fogom a szöges ellentétét mondani a meccs után. De nem ezért, hanem azért, mert egyszerűen ezt láttam, és én vagyok néha meglepődve azon, hogy furcsállják, ha ilyen dolgokat nyilatkozom, holott sokszor megtörtént, hogy egy kritikus hangvételű meccs utáni nyilatkozatom másnapján a szaksajtó még kritikusabban írt a mérkőzésről vagy az adott szituációkról. Valahol az én igazam jött elő, csak ez olyan furcsa volt. Soha játékos ezért nem sértődött meg, egyetlenegy nem jelezte nekem másnap, hogy ezért nem hajlandó tovább dolgozni velem.
– Az az ember sem, akiről mindig mondta hogy nem rúgja be?
– Abszolút nem. Ezek a meccs utáni dolgok. Hétfőtől még hatványozottabban próbáltam vele foglalkozni. Egyébként az én munkásságomat ketté kell választani: van ez a médiaszereplés, és van az öltözőn belüli.
– Harsányit például onnan ismerjük, hogy ő az, aki nem rúgja be a labdát.
– És három ajánlata van – ha jól tudom –, úgyhogy neki hamarabb lesz állása, mint nekem…
– De ha belegondolunk, manapság pont ez lenne a jó, ha valakiről beszélnek is. Lehet, ha megnézzük rangsorrendben a csapatokat, hogy mennyire ismert, mennyire fontos a Mezőkövesd, akkor pont ön miatt került fel a térképre. Nem csak azért, mert feljutott, hanem mert beszéltek róla.
– Ezt jó hallani nekem, mert ez egy dicséret volt hosszú idő után. Én is úgy gondolom, hogy a kettő együtt. Amikor odakerültem Mezőkövesdre, az NB II Keleti-csoportjának tizenegyedik helyén állt a csapat. Az első tizenegy meccset edzősködtem ott, beugró voltam. Az ötödik helyen végeztünk, a következő szezonban pedig feljutottunk az NB I-be. Ez így egy sikersztori. Innentől lett ismert a Mezőkövesd, szépen épült egy stadion, ami nyilván nem az én érdemem, az a csapat érdeme. Majd egy klubmodell is kialakult, el lett helyezve a Mezőkövesd a magyar futball-térképre, amiben azt gondolom, elég komoly részem van.
– Játszott a Mezőkövesd olyan meccset, amiről az volt az érzése, hogy nem volt tiszta?
– Nem.
– Biztos ebben?
– Biztos vagyok ebben, mert a közeg, a játékosok tisztességes-becsületes palik voltak – ha szabad így fogalmaznom –, itt más problémák voltak. El nem tudom képzelni. Ha megtörtént volna, akkor két okból is csalódott lennék: egy, hogy megtörtént a hátam mögött, kettő, hogy ennyire hülye vagyok, hogy nem veszem észre. Észrevettem volna, és azt gondolom, hogy ha ezek a nyilatkozataim ekkora port kavartak, és bármi olyat észlelek, én ott a mérkőzés után ezt elmondtam volna azonnal.
– És olyan meccset nem látott, ami nem az öné volt? Nem érzi, hogy sokan nem látnak olyan dolgokat, amit szurkolók látnak?
– Veszélyes dolgok ezek. Volt sajnos ez a fogadási csalás, és nekem ezzel kapcsolatban is van egy olyan véleményem, hogy sehol nem tart ez a dolog. Sokkal komolyabb történet is lehetne ebből, ha csak azt vesszük, hogy a zuhanyhíradó, a pletykák szerint ebben kik lehetnek érintettek. Elég kevés az az ember, akik ezekből a megnevezett valakikből, vagy rebesgetett dolgokból bíróság előtt állnak. Innentől kezdve nincs már olyan mérkőzés, amire a néző vagy bárki ne mondaná, bármi történik. Ez engem azért is zavar, mert szakmailag például anno a Pápa edzőjeként az első győzelmem az NB I-ben Újpesten volt, három-null. A legjobb barátaim azt mondták – humorizálva, persze –, hogy biztos ledumált… Nevetséges volt! Van egy nagyon jó barátom, óriási hangja van, egy Vasas–Pápa meccs előtt két órával üvöltözött a Fáy utcában hogy „drótos iksz, én tudom”. És kettő-kettő lett a meccs, de szó nem volt ilyenről. Ez egy nagyon negatív dolog, ez az egész történet.
– Azt mondja, hogy a közelében nincs a felderítés annak, ami történt. Erről beszél a zuhanyzó. Vannak konkrét információi vagy csak hallomásból? Biztosan látott olyan meccset ahol elugrott a védő a labda elől…
– Láttam. Meg láttam, hogy a kapus mellényúl, de akkor most én is vádaskodjak? Én azt feltételezném, ezek után, hogy legalább kiderült, és valakik már a bíróság előtt állnak, van annyi elriasztó ereje a dolognak, hogy tiszta a bajnokság. Én azért bízom ebben, még ha a jelek nem is erre utalnak.
– A válogatott négy meccsen van túl, innentől kezdve már csak a selejtezők jönnek. Összeállt ez a csapat, hogy látja?
– Hát nem. Januárban, amikor Pintér Attilát kinevezték, összehívta az NB I-es edzőket, akkor még az voltam, úgyhogy jelen voltam a megbeszélésen. Ő kicsit időt utazott, a nyolcvanas évekbe, el is mondta, hogy neki az a példa lebeg a szeme előtt, hogy Mezey György elvihette Benidormba hosszú időre a válogatott tagjait. Még előrébb ugrott a saját ifjúsági Európa-bajnoki győzelmükre, hogy Bicskei Bertalan mennyi időt töltött el velük, és ő ezt szeretné elérni, így szeretné a válogatottat kialakítani. De ma már kétezer-tizennégy van, annyira sűrű a klubprogram, hogy ez igazából nem nagyon működött nála, bár megpróbálta összehívogatni a keretet. Ennek a beszélgetésnek azért volt még egy érdekessége. Mindenki bőszen bólogatott, hogy ez oké így. Mint a Mezőkövesd edzője, nem voltunk tele válogatott játékosokkal, de Horváth Tamás odakerült. Erre nagyon büszkék vagyunk, akik dolgoztunk vele. Kettő nap múlva, amikor Attila előjött vele, hogy itt az első kétnapos hétfő-kedd, mindenki ellene fordult, mondván: hogy gondolja ezt, hiszen a felkészülés alatt a csapatok edzőtáborba vannak. Kifelé nagyon úgy nézett ki, hogy ezt most mindenki támogatja, hát pont nem az történt. Ezzel nem védeni akarom őt. Ez tény. Nem tudta ezt véghez vinni, aztán rengeteg új játékost próbált ki, számomra néhány meglepetés is volt. Azt hiszem, hogy ugyanott tart a dolog: az útkeresésnél. És már nincs tovább a keresgélés, hiszen szeptemberben selejtező van.
– Az hogy olyan játékosokat hív be, akiről mindenki, aki már járt focimeccsen, tudja, hogy nem lesznek jók például az angol válogatott ellen majd, ez mire utal? Nem ismeri Pintér az NB I-et, vagy mást lát ezekben az emberekben?
– Biztosan ismeri az NB I-et, valószínűleg mást lát, vagy megpróbálta. Erős a gyanúm, hogy az első selejtezőn olyan csapat fog kifutni a pályára, ami az elmúlt években legtöbbször, vagy legalábbis hetven-nyolcvan százalékban.
– Gera és Hajnal Tamás?
– Hát, ha nem is ők ketten, de talán Juhász Roland, talán Vanczák, Koman Vladimir… Tehát akik most nem nagyon vannak ott, de van egy ilyen gyanúm, hogy tulajdonképpen az Egervári-csapat gerincével kezdi a selejtezőt.
