Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Sikeresen indult a külföldi edzői karrierje egy volt magyar légiós és válogatott futballistának, Lőw Zsoltnak, aki korábbi Bundesliga-mestere, Ralf Rangnick hívására választotta a Red Bull Salzburgot, ahol a második csapat mellett kapott munkát. Fel is jutottak a harmadikból a második vonalba, újoncként pedig jelenleg az élmezőnyben állnak. Lőw Zsolt közben idehaza elvégezte a licenctanfolyamot, illetve visszautasította a Fradi kispadja felé tartó Thomas Doll hívását, újpesti kötődése miatt.
Lőw a DigiSport hétfő reggeli műsorában elmondta, szerinte Lisztes Krisztián, Vincze Ottó, Dragóner Attila, Lipcsei Péter vagy Horváth Ferenc sokkal alkalmasabb a Fradi másodedzői posztjára.
– Hogy érzi magát? Mennyire kerek most a világ?
– Büszke vagyok rá, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. Nagyon örülök, hogy ilyen körülmények között dolgozhatok, hiszen nagyon kevés fiatal, pályakezdő edzőnek adatik ez meg. Nagyon élvezem, és büszke vagyok rá – mondta Lőw Zsolt.
– Jó döntés volt tavaly, hogy az Újpest helyett FC Lieferinget választotta?
– Azt gondolom, hogy az idő az én döntésemet igazolta, hiszen Újpesten kicsit nehezebben indultak a dolgok. A tervezett akadémia építése sem kezdődött még el, amiről még annak idején az újpesti tulajdonossal beszélgettünk. Mindenféleképpen jobb döntésnek bizonyult.
– Hogyan jön ki Peter Zieglerrel, és mit tanult az elmúlt egy évben az ottani német edzőktől?
– Rengeteget, és nem csak a vezetőedzőtől tanulok, hiszen a klubon belül rendszeres szakmai továbbképzés folyik. A Leipzig is a Red Bull-istállóhoz tartozik, így Bódog Tamásékkal hol Lipcsében, hol nálunk folynak ezek a továbbképzések, amelyeken rengeteget lehet tanulni. Nincs az az iskolapad, ahol hosszú évek alatt ennyit lehetne tanulni, mint egy-két ilyen továbbképzésen.
– Az klub új edzőközpontját pedig határidő előtt átadták…
– Én is meglepődtem. Amikor kimentem, téli időszak volt, és a munkások mínusz öt fokban is szakadatlanul dolgoztak. Éjszaka is égtek a reflektorok, és építették az edzőközpontot. Arra gondoltam, hogy itt azért másképp működnek a dolgok…
– Az érdekesebb kérdés, hogy mit nem tud ez a létesítmény?
– Minden létesítményt jó szakmai munkával kell megtölteni. Akárhol megkérdezik a futballról a véleményemet, mindig ezt hangoztatom. Nagyon jó, ha van szép füves pálya, illetve műfüves, amelyek akár fűthetőek, de azt gondolom, hogy a klubnál folyó szakmai munka a legfontosabb.
– Hogy néz ki a napirendje?
– Hosszú éveket eltöltöttem a labdarúgásban, de magam is meglepődtem, hogy mennyire időigényes az edzői munka. Azokon a napokon, amikor két edzésünk van, akkor reggel fél nyolcra érkezem, és este hét óra körül tudok hazamenni a családhoz. Ha egy gyakorlás van, akkor olyan négy-öt órát töltök kint a pályán, ez attól függ, hogy milyen feladatokat bíz rám a vezetőedző. Ha idegenben szerepel a csapat, akkor általában csütörtökön elutazunk, így két napot távol töltök a családomtól, és szombat éjszaka érünk haza. A szombat délután és a vasárnap szabad nekünk ebben a pénteki ritmusban.
– Melyik magyar klub hasonlít a legjobban azokhoz a körülményekhez, amelyekben Salzburgban dolgozhat?
– Nem igazán van rálátásom a magyar futballra, hiszen kilenc évet töltöttem Németországban. Utána másfél évet itthon töltöttünk a családdal, akkor jártam az országot, néztem a mérkőzéseket. Nehéz lenne ilyen rövid idő alatt komplex képet kapni bármelyik klub működéséről és szakmai munkájáról, de Győrben nagyon tetszik, ahogy Pintér Attila dolgozik. Debrecenben hosszú évek óta kiegyensúlyozott, jó munka folyik. A Videotonnál külföldi szakemberrel és játékosokkal, óriási költségvetéssel biztosan jó szakmai munka folyhat. A magyar labdarúgásról azonban nehéz lenne pontosat mondani.
– Minden nap látja, hogy Salzburgban és Lipcsében milyen szakmai munka folyik, ehhez képest futballtudásban és edzői felkészítésben milyen volt a hazai tanfolyam?
– Elsősorban köszönet mondanék Mezei Györgynek, aki ezt a tanfolyamot még a legelején létrehozta., majd Varga Istvánnak is, aki továbbvitte. Aztán jött Szalai László és Liszkai Dezső, akik végül megvalósították a tanfolyamot. Sok köszönet jár nekik, hiszen nagyon nagy könnyebbség volt nekünk, hogy a B- és az A-tanfolyamot egyszerre végezhettük el. Igaz, hogy egy év és két hónap alatt, de azt gondolom, nagyon nagy segítség volt nekünk, fiatal pályakezdő edzőknek. A tartalma UEFA-tananyag volt, és minden országban ezt adják le. Nyilván más tanítási módszerrel, és máshogy közelítik meg, de az anyag ugyanaz. Amit kint tanulok, az elsősorban felnőtt és profi futball, amit pedig itthon, az inkább az utánpótlással kapcsolatos. Nehéz lenne összehasonlítani, úgy gondolom, hogy a kettő nagyszerűen kiegészítette egymást, hiszen az utánpótlásfutballról nagyon keveset tanultam.
– Korábban azt hangoztatta, nem biztos, hogy egész életében futballedző akar lenni, az utóbbi egy év sikerei mekkora lökést adtak abban az irányban, hogy netán mégis?
– Nagyon nagyot. Ha egy labdarúgóedző sikeres, akkor mindig szívesen végzi a munkáját. Egyébként is nagy elánnal vágtam bele, hiszen egy új világ volt számomra. Új embereket, új munkamódszereket ismertem meg, és egy teljesen más oldalára kerültem a labdarúgásnak. Emellett a sikerek voltak azok, amik biztosítottak arról, hogy jó úton járok, és érdemes ezzel a szakmával foglalkozni. Nem tudom, meddig fog ez tartani, most nagyon jól érzem magam ebben a szerepben, nagyon boldog vagyok, hogy ilyen munkám van és emberekkel foglalkozhatok, és abból a kevéske tudásból, amit felhalmoztam az elmúlt húsz évben, átadhatok a játékosaimnak.
– Az újpesti kötődés miatt nem vállalta a Ferencvároshoz tartó Thomas Doll felkérését?
– Azt gondolom, hogy ez így volt rendjén és módján. Van sokkal alkalmasabb személy ennek a pozíciónak a betöltésére. Azért ez nem egy konkrét felkérés volt, csak egy puhatolózó, tapogatózó telefon, hogy lenne-e hozzá kedvem. Nagyon megtisztelő számomra, hogy ez megtörtént, és nem az volt, hogy ki van zárva. Próbáltam észérvekkel megindokolni, hogy mi áll a döntésem hátterében, hogy a feltételes módban lévő felkérést sem vállalnám. Úgy érzem, hogy Lisztes Krisztián, Vincze Ottó, Dragóner Attila, Lipcsei Péter vagy Horváth Ferenc sokkal alkalmasabb lenne erre a posztra. Mindannyian beszélnek németül, több évet töltöttek külföldön, és ezer szállal kötődnek a Fradihoz. Nekem hároméves szerződésem van még a Red Bullnál, ráadásul a tizennégy éves újpesti játékosmúltam sem a legjobb ajánlólevél.
– Ha egy ön által jól ismert, Bundesligában edződő tréner Újpestre tart, akkor az más helyzet lett volna?
– Azt gondolom, hogy akkor már lett volna min gondolkozni. Az Újpest a szívem csücske, és ha az Újpest hív bármilyen pozícióban, akkor azon erősen elgondolkozom, és elgondolkoznék a jövőben is. A mostani helyzetemet ezzel az élő szerződéssel, és a lehetőséggel, amit kaptam az élettől, butaság lenne felrúgni, de mindenféleképpen elgondolkoztam volna, ha egy komoly, Bundesligát is megjárt, profi szakember a szeretett klubomhoz hív pályaedzőnek.
