Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nem sikerült jól a magyar futball számára az utóbbi időszak, hiszen a klubcsapatoktól kezdve a válogatotton keresztül az utánpótlás-együttesekig mindenki minden szinten elbukott. Ez a közhangulaton is meglátszik. Ha van olyan magyar futballista, aki itthon szerepel, és talán nem kap annyi kritikát, akkor az nem más, mint az MTK csapatkapitánya.
Kanta József a SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorában elmondta, szükségük lenne jó néhány győzelemre és önbizalomra, hogy ne attól féljenek, megint milyen buta gólt kapnak.
– Mennyit érez az ellenséges közhangulatból?
– Nem túl hálás feladat mostanában magyar futballistának lenni. Szerencsére személyes élményem nincs ezzel kapcsolatban, nem találtak meg a szurkolók. Azonban én is futballista vagyok, valamilyen szinten benne van a részem ezekben a kudarcokban. Nyilván nem játszottam az adott mérkőzéseken, de magyar futballistaként van bajtársiasság minden egyes játékosban, és átérezzük azoknak a helyzetét, akik célkeresztbe kerültek – mondta Kanta József.
– Nem gondolja, hogy jól járt, amiért kimaradt ebből a nagy válogatott kudarcból?
– Nem gondolom, hogy jól jártam volna ezzel. Én nagy örömmel mentem volna a válogatottal. Természetesen így extrán rossz lett volna átélni ezt a társakkal, de azt sosem jelenteném ki, hogy jól jártam ezzel. Szívesebben lettem volna ott.
– Mit szólt Szalai Ádám monológjához?
– Úgy gondolom, eléggé megosztja a közvéleményt. Véleményt nem szeretnék formálni, nyilván van igazság abban, amit mondott. Látni kell azt is, hogy egy kicsit túlzó volt ez a nyilatkozat. Nyilván ő így érezte, elmondta az érzéseit, ezzel nincs is semmi probléma, de úgy érzem, hogy eddig sem kellett annyira a játékosok és a magyar foci ellen hangolni a szurkolókat, ő pedig még egyet belerúgott ebbe az egész közegbe.
– Divatos kifejezés manapság a szerethető csapat kifejezés. A jelenlegi MTK egy ilyen gárda?
– Ha az MTK-szurkolókat megkérdeznénk erről, akkor nem biztos, hogy örömmel válaszolnának. Nyilván megvan a maga szerethetősége ennek a csapatnak, hiszen nagyon sok saját nevelésű játékos szerepel, tehát nem külföldiekkel van tele a gárda. Valamilyen szinten a szurkolók azért magukénak érezhetik a csapatot. Nem sikerült eddig jól ez a szezon, nagyon sok a fiatal játékos, és ezekkel a dolgokkal még nehezen birkózunk meg, hogy az együttes átlépje a saját árnyékát, és tudjon nyerni sorozatban mérkőzéseket. Ehhez még sokat kell fejlődniük ezeknek a fiatal srácoknak, illetve a csapatnak összességében, együttvéve. Úgy érzem, hogy egyre jobban összeáll a társaság, egyre jobban tudunk játszani. Bízom benne, hogy szépen lassan az eredmények is jönni fognak.
– Játszott olyan MTK-ban is, amely bajnoki címért hajtott, és akkor is fiatalok alkották a csapat zömét. Mi romlott el, vagy miért gyengébbek a mostani akadémisták, mint az első generáció?
– Erre igazából nem nagyon tudom a választ. Amikor mi felkerültünk a felnőtt csapathoz, akkor Illés Bélával, Végh Zoltánnal, Halmai Gáborral és többek között Juhász Rolanddal játszhattunk együtt, és sokkal könnyebb volt ilyen rutinos társaságban beilleszkedni. Most pedig feljönnek, és én a huszonkilenc évemmel a második legidősebb vagyok, és öt-hat évvel idősebb vagyok az átlagnál. Úgy gondolom, hogy kevés az olyan rutinos játékos, aki húzni tudja magával a fiatalokat.
– Régebben lazán és vagányan játszottak ezek a fiatalok, de mostanában mintha nem lenne perspektíva, és a játékos maguk sem tudnák, hogy mit akarnak. Hogyan lehet ilyen közegben egy játékosnak inspirálni magát?
– Természetesen egy futballista minden mérkőzést mindig meg akar nyerni, így inspirálja magát, én ebben hiszek. A nemzetközi futballban is egyre kevesebb példa van arra, hogy kivásárolnak valakit, sokkal inkább ingyen igazolható játékosokra van szükség külföldön és Magyarországon is. A klub sem jár jól ezzel, hiszen nem tudja értékesíteni a fiatal tehetségeit. Biztosan többre vágynak ezek a fiatalok, több fizetést szeretnének, és aztán lejár a szerződésük. Ha megnézzük a tavalyi évet, akkor nyolc-kilenc kezdőjátékosunk távozott úgy a klubtól, hogy egy forintot nem láttunk belőlük. Nem eladtuk őket, tehát nem lett meg az a pénzforrás, amivel őket pótolni lehetett volna.
– Ha most lenne húszéves, akkor ön is azt mondaná, hogy minél előbb külföldre kell menni?
– Visszakanyarodhatunk oda, hogy a futball megítélése most milyen az országban. Egy fiatal játékosnak az a célja, hogy a futball által egy egzisztenciát kiharcoljon magának, nyilván mindenki minél jobb minőségben szeretné élni az életét. Be kell vallani, hogy külföldön ebben jóval nagyobb lehetőségek rejlenek. Én úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy semmit nem csinálnék másképp. Úgy érzem, mindent megtettem annak érdekében, hogy előrébb jussak.
– Vannak önnél rosszabb focisták, akik kimentek… Nem lehet, hogy sikerülhetett volna?
– Nyilván összejöhetett volna, de az is hozzátartozik ehhez, hogy csúcsformában, bajnoki címmel a hátam mögött a Bajnokok Ligája-selejtezők előtt egy héttel sérültem meg. Egy sérülés sosem jön jókor, de ez konkrétan a legrosszabbkor jött, mert a menedzsereim által abban a tudatban voltam, hogy vannak lehetőségeim külföldi csapatoktól. Nyilván a sérülés miatt ezekből semmi nem lett.
– Mi az a szint, amiről úgy gondolja, hogy jó néhány évet elfocizhatott volna ott?
– Az előttem álló példák mondatják velem azt, hogy Hollandia egy magyar futballistának abszolút vállalható cél. Természetesen egy jóval magasabb szint, de a példa azt mutatja, hogy a magyar játékosok meghatározóak tudnak lenni Hollandiában is. Úgy gondolom, hogy a magyar futball után nagyszerű lépcsőfok a holland bajnokság.
– Két pontra van az MTK a kiesőzónától, és nagyon nehezen nyernek meccset. Garami József ilyenkor mit mond, mi a cél?
– Közhely, de mindig a következő mérkőzéssel foglalkozunk. Most például az utolsó Kaposvárral játszunk, de nem szabad őket sem lebecsülni, hiszen megverték a Videoton, tehát a magyar futballban bármi megtörténhet. Mi arra törekszünk, hogy elkapjuk azt a fonalat, ami egy sikerszériát eredményezhetne. Szükségünk lenne jó néhány olyan mérkőzésre, ahol folyamatosan nyerünk, és olyan önbizalommal tudnánk pályára lépni, hogy ne attól féljünk, megint milyen buta gólt kapunk. Nincsenek nagy pontkülönbségek, néhány győzelemmel fel lehet kerülni a középmezőnybe. Ez a célunk, ezért edzünk minden nap.
– Ha egy magyar élcsapat hívná, akkor elmenne az MTK-ból?
– Nem.
