Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Június 13-án, tehát éppen ma ünnepli negyvenedik születésnapját Sebők Vilmos, aki a hazai mezőnyben a többi között a Tatabánya, az Újpest, a Zalaegerszeg és a Diósgyőr játékosa is volt. Az atlantai olimpiát is megjárt védő légiósként megfordult az angol Bristol City, a német Mannheim és Cottbus, valamint az izraeli Maccabi Nazareth csapataiban is. A Rangadó.hu legújabb portréjában összegyűjtöttük az 52-szeres válogatott játékos karrierjének legfontosabb és legemlékezetesebb pillanatait.
Sebők Vilmos Budapesten született, 1973. június 13-án. Nevelőegyesülete a Ferencváros volt, de a zöld-fehéreknél nem lépett pályára felnőtt karrierje során. A Tatabánya színeiben mutatkozott be az élvonalban, 1991 és 1993 között összesen 35 mérkőzésen jutott szóhoz. Egy rövid REAC-os, majd újabb tatabányai kitérő után került Újpestre. A lila-fehéreknél eltöltött három és fél éve, és majdnem száz bajnoki mérkőzése alatt érte el legnagyobb sikereit a magyar élvonalban: az 1996–1997-es idényben ezüstérmet szerzett, egy évre rá pedig bajnoki címet ünnepelhetett a Megyeri úton, és a Magyar Kupában is döntőt játszhattak.
Légiósként
1999 telén, 26 évesen állt légiósnak. Első külföldi állomása az angol másodosztályú Bristol City volt, ahonnan egy év után állt tovább. Németországba szerződött, de mindössze fél évet töltött a másodosztályú SV Waldhof Mannheim együttesénél, hiszen időközben felfigyelt rá az élvonalbeli Energie Cottbus, amely le is csapott a nyári átigazolási időszakban a magyar védőre. Három szezont húzott le a gárda színeiben, és egy 14., majd egy 13. helyezésnek volt aktív részese. Emlékezetes gólt szerzett például a Bayern München ellen is. Utolsó szezonjában viszont a partvonalon kívülre került, és majdnem egy éven keresztül szinte teljesen eltűnt a futball-térképről. A bajnokság végén a Cottbus utolsó helyezettként búcsúzott, Sebők pedig távozott. Izraelben folytatta pályafutását, ahol a Maccabi Ahi Nazaret játékosa lett fél szezon erejéig.
Újra itthon
Öt év légióskodás után, 2004-ben tért haza. A Zalaegerszeg játékosaként folytatta, s egy bajnoki bronzérem mellett egyénileg is remek eredményeket ért el a közben a válogatottba is visszakerülő középhátvéd. A kék-fehérek mezében 87 bajnokin összesen húsz gólig jutott, ami kiváló aránynak mondható egy védőtől. Azonban fegyelmi okok miatt 2007-ben távoznia kellett a zalai megyeszékhelyről. Fél év kihagyás után Diósgyőrben lépett újra pályára az élvonalban, ahol még a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte a társaktól. Két fél szezont, egy tavaszt és egy őszt töltött el Miskolcon, ahonnan, a klub által kiadott közlemény szerint családi okok miatt köszönt el. Utolsó együttese az alacsonyabb osztályú Ladánybene volt, ahol 2009-ig játszott még.
Profi karrierje végén már edzői pályáját tervezte, ladánybenei időszaka alatt több volt játékostársával együtt tanfolyamra járt. 2011-ben nevezték ki a harmadosztályú Törökbálint edzőjének, azonban csupán egy szezont tölthetett el a kispadon.
A válogatottban
Sebők Vilmos összesen 52 alkalommal húzhatta magára a nemzeti csapat szerelését. Első mérkőzését 1996-ban, a horvátok elleni 4-1-re elveszített találkozón játszotta. Ott volt a magyar labdarúgás máig utolsó nemzetközi megmérettetésén, az atlantai olimpián is, ahol a három csoportmérkőzésen két alkalommal kapott szerepet. 1996 és 2002 között oszlopos tagja volt a csapatnak, 51-szer lépett pályára ezen időszak alatt. Azonban cottbusi mellőzése kihatott a válogatottbeli szereplésére is. Utolsó alkalommal 2006-ban, Új-Zéland ellen kapott lehetőséget a nemzeti tizenegyben. Az 52 mérkőzése alatt kilencszer volt eredményes.
Sebők a szurkolókkal is sokáig szinte napi szinten tartotta a kapcsolatot saját honlapján keresztül, melyet hazatérése után indított el: sebokvili.hu
Negatívumok
A válogatott védő szép eredményeket tudhat maga mögött, azonban voltak olyan pontok, amelyek így is hátráltatták karrierjében.
Mint említettük, 2002 őszén megromlott a kapcsolata a cottbusi vezetőkkel, így majdnem egy év erejéig szinte semmit sem tudtunk róla. Sebők nem akarta otthagyni a kelet-német várost, hiszen a klub jelentős összegekkel tartozott neki. A vitákat per követte, és amíg a félreértéseket próbálták tisztázni a felek, Sebők kikerült a nemzeti csapat védelméből is. Ez az időszak máig kísérti, hiszen alig pár hónapja több román lap is azzal találta meg, hogy több mérkőzés eredményét is manipulálták a Bundesligában Vasile Miriutával együtt.
Sebők a honi mezőnyben sem volt mindig kedvenc: védjegyévé váló hajviselete miatt a szurkolóktól hamar megkapta a Zselés Vili becenevet, és bizony idehaza is volt vitája a klubvezetőkkel. Zalaegerszegen többször is hallani lehetett, hogy elégedetlenek a hozzáállásával, és a válás okát is ezzel magyarázták később a felek. Ráadásul a helyi szurkolók is sokszor megtalálták a csapat védőjét.
Mint már említettük, a válogatott utolsó nemzetközi szereplésének is oszlopos tagja volt, azonban a nemzeti csapat egyik legnagyobb lebőgésénél is ott volt a pályán: az Üllői úti magyar-jugoszláv 1-7 alighanem máig él még az emlékeiben.
