Eseménydús az idei nyár a magyar strandlabdarúgó-válogatott számára. A csapat előbb az olaszországi Euroliga-tornán játszott, amelynek a világbajnoki selejtezőre való felkészülés volt a lényege. Következett az esztendő főeseménye, a moszkvai kvalifikációs esemény, amelyen Magyarország a legjobb nyolc között zárt. Az ausztriai Linzben rendezett Négy Nemzet Tornáján már a megújulás jegyében szerepelt az együttes, amely továbbra sem tett le a nagy álomról, a vébészereplés kiharcolásáról.
Izsvák Zsolt, a válogatott menedzsere, az MLSZ szakágvezetője a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, bizony, vannak még idehaza olyan beidegződések a sportággal kapcsolatban, amelyekkel meg kell küzdeniük, de a fejlődés és a népszerűség növekedése töretlen. Hozzátette, egyre nagyobb respektje van a strandlabdarúgásnak.
– A moszkvai világbajnoki selejtezőtornán az elvárásoknak, a realitásoknak megfelelően szerepelt a magyar csapat?
– Nem panaszkodhatunk, az elmúlt két évet követően továbbra is ott vagyunk az európai elitben, a legjobb nyolc között. A szerencse, ahogy eddig sokszor, most sem állt mellénk, a bravúrt nem sikerült végrehajtanunk, a válogatott nem tudott kvalifikálni a világbajnokságra – nyilatkozta a Rangadónak Izsvák Zsolt. – Hét mérkőzésünket közvetítette a televízió, mindenki láthatta, hogy a csapat mindent megtett, lélektelen játékkal nem volt vádolható a meghatározó mérkőzéseken. Olyan előfordult, hogy nem volt fontos a győzelem a könnyebb ágra kerüléshez… Azóta elkezdődött az új ciklus, folytatjuk a munkát, hiszen nem tettünk le az álmunkról, a következő vébéselejtezőn megpróbáljuk ismét kiharcolni a kijutást.
– Az orosz fővároson kívül idén nyáron megfordult a csapat Olaszországban és Ausztriában is.
– Az Euroliga-torna felkészülés volt a világbajnoki selejtezőre. Nem jött össze, hogy egyszerre eredményesek is legyünk, és a felkészülést is szolgálja a viadal, de például megvertük a cseheket és a norvégokat is. Megpróbáltuk kvalifikálni magunkat az Euroliga-döntőre, de azt látni kell, hogy a viszonylag szegényes környezetben nincs annyi lehetőségünk, mint mondjuk a portugáloknak, a spanyoloknak, vagy bárki másnak. Igaz, mióta az MLSZ-ben új vezetőség van, a többi közép-európai országtól nem szakadtunk le, illetve felzárkóztunk kontinensünk elitjéhez. Linzben öt újonc szerepelt a válogatottban, ami meg is látszott a mérkőzéseken. Nem nagyon akarom magyarázni az eredményt, de ez már az új ciklus jegyében történt. Szeretnénk új csapatot felvonultatni, hiszen a jelenlegi játékoskeretből többen harminc év fölött járnak. Lehet, hogy ők két év múlva is tudnak segíteni a csapatnak, de nem biztos, hogy rájuk kell építenünk.
– Élvezik a szövetség támogatását?
– Nincs az a pénz, amit ne tudnánk elkölteni! Szakmailag nagyon sok harcot kell megvívnunk, hiszen sok ember még mindig azt hiszi, ez a sportág arról szól, hogy lemegyünk, strandfocizunk és sörözünk. Az ilyen beidegződésekkel meg kell küzdenünk. Vagy például nagypályáról nem biztos, hogy elengednek játékosokat a válogatottba, még a hivatalos MLSZ-kikérő ellenére sem. Persze, van ellenpélda is. A szakmai elismertséget azért már jelzi, hogy a kecskemétiek elengedték Borszéki Csabát. Ez azt mutatja, hogy egyre jobb respektje van a strandlabdarúgásnak.
– A strandröplabda olimpiai sportág, idehaza mégis sokkal népszerűbb a strandlabdarúgás. Ez a teremröplabda népszerűtlensége, illetve a nagypályás labdarúgás népszerűsége miatt alakult így?
– Mindezt testközelből ismerem, hiszen huszonöt éven keresztül röplabdáztam. Gyöngyösön sok hátrányunk volt abból, hogy a futballt támogatták, nem a röplabdát. Emiatt számos negatív előítélet alakult ki bennem a labdarúgással kapcsolatban, de megváltozott a véleményem. A nagy számok törvénye alapján népszerűbb a strandlabdarúgás, hiszen sokan vannak a közegben. Ez egyben azt is jelenti, hogy több olyan ember kerül a labdarúgás közelébe, aki csak a népszerűséget és a pénzt érzékeli, akik alapján megítélik a sportágat. A röplabda Magyarországon semmilyen formában nem tud áttörni, a strandlabdarúgás viszont a tengerparti országokban a legolcsóbb futball-fajta, hiszen még cipő sem kell hozzá.
– Mi jellemzi a hazai mezőnyt?
– Volt olyan nyár, amikor kétszáz nevezésünk volt, de ez a szám azóta jelentősen csökkent. Idén azonban már van U17- és U19-bajnokságunk, női tornánk, férfi profi- és amatőrbajnokságunk is. Több fronton működik tehát a strandfoci, kisebb egységben szerveződve. Ha találomra megállítunk embereket az utcán, nagyrészük hallotta már, hogy létezik idehaza strandlabdarúgás, és a többség szerintem azt is tudja, hogy a strandlabdarúgó-válogatottat előkelőbb helyen jegyzik az európai ranglistán, mint a nagypályásokat. Ez az elmúlt évek kőkemény munkájának eredménye, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, mennyi munka és elvégzendő feladat vár ránk, és mivel nem nálam van a bölcsek köve, azt is tudom, mennyi mindent lehetne jobban csinálni…
