Tudom, hogy Magyarországon több millió szövetségi kapitány van és van, aki így látja, van, aki úgy. Próbálom objektíven megközelíteni a dolgot, máshogy ezt nem is érdemes. Arról írok, amit hétről hétre látok élőben a mérkőzéseken, vagy a televízió képernyője előtt.
Három részre osztanám azokat az okokat, amiért véleményem szerint a bajnokság színvonala gyenge, vagy esetenként gyenge közepes.
Gazdasági helyzet: A honi bajnokság 16 csapatos mezőnyében kevés csapat rendelkezik azzal a pénzügyi háttérrel, ami egy profi bajnokságban megkövetelhető. 4 alakulat van, ahol stabil a költségvetés, néhány egyesületnél menet közben hozták rendbe a káoszt és van pár csapat, ahol a helyzet katasztrofális! A pontlevonások, a kifizetetlen tartozások, a megszűnés veszélyétől fenyegetett klubokban mitől lenne várható a jó szakmai munka, a jó játékospolitika, a nyugalom, az építkezés? Hogyan várhatjuk így a kiegyensúlyozott bajnokságot, a mérkőzések színvonalának emelkedését? Ne áltassuk magunkat, sehogy!! Addig amíg nem áramlik pénz a fociba, amíg a “kirakatcsapat” költségvetése “tízszerese”, mint például egy megszűnéstől fenyegetett csapat büdzséje, addig nincs miről beszélni!
Persze most sokan kérdezhetnék azt, hogy akkor hogyan születhet olyan eredmény, ami a Videoton-MTK Magyar Kupa meccsen született? Ahol egy 3 milliárdból gazdálkodó csapat kiesik a kupából a másodosztályú, fiatalokkal teletűzdelt MTK ellenében? Na igen, itt jön a szakma… Persze nem tisztem kritizálni az ennyi pénzből építkező csapatot, de ahol adott az infrastruktúra, ahol minden posztra két-három azonos képességű játékos vethető be, ahol működik egy elismert akadémia, ott bizony eredmény lenne elvárható, mindenkit oda-vissza verve 10 ponttal kellene vezetni a bajnokságot! Ehhez képest a Debrecen és a Győr kiemelkedik a mezőnyből és szerényen, szorgosan építkezve jut oda, ahova a háttérből kifolyólag jutnia elvárható!
Összegezve: pénzt mindenhova egyforma elbírálásban, pénzt az utánpótlásba megfelelő arányban és közel azonos feltételeket teremteni a csapatok között.
Második részben a játékosok kvalitását venném górcső alá, amit profi világban nem lehet elvonatkoztatni az anyagi lehetőségektől. Játékospolitika, kvalitás: igenis voltak és vannak is tehetségeink, jó kvalitású labdarúgóink, a magyar nép, alapvetően tehetséges. Közhely, de nekünk volt Puskásunk, volt Törőcsikünk, Nyilasink és sorolhatnám, van Geránk Dzsudzsákunk, Juhászunk, Husztink és sorolhatnám… Tehetségek voltak és jó képességű kvalitású labdarúgók lettek. Akkor? Akkor volt egy rosszul működő, pénz nélküli képzésünk, szakmailag gyenge “másodállásban” dolgozó edzőkkel.
Sok tehetséges labdarúgó veszett el így, fordult el a focitól. Mára egy kicsit ez jobb lett, több pénz és szakmai tudás áramlik az utánpótlásba és a lám jönnek a “kis Kovácsok”, Radók és ezt is sorolhatnám. Erre kellene alapozni és 5-10 év múlva újra lehet igazi magyaros foci, nézőkkel és színvonallal. Kicsit elkanyarodtam, a jelenlegi helyzet az más, és sokszor elszomorító. Az első ligában minden csapatban található átlagon felüli képességekkel megáldott játékos, de a nagy átlag nem üti meg azt a szintet, ami elvárható. Szakmailag és emberileg is gyenge idegenlégiósokkal erősítünk, az edzők a tartozások miatt nem tudnak követelni, szankcionálni.
Összegezve: Sokszor nézhetetlen mérkőzéseket látunk gyenge színvonallal és természetesen tisztelet a kivételnek, mind játékosokban és mérkőzésekben egyaránt.
Harmadik és egyben befejező részben az infrastrukturális helyzetet elemezném, ami sokkal tragikusabb, mint az eddig felsoroltak! Stadionok, pályák talaja: Szót kell emelnem a magyar játékosok és a taktikát kidolgozó edzők védelmében, nem mintha ez őket érdekelné. Egyetlen “hozzáértő” szakértő sem beszél arról, hogy a magyar pályák labdarúgásra szinte alkalmatlanok!! Példaként említeném a hétvégi Újpest–Kispest mérkőzést, ahol 4-5 érintéssel tudnak játékosok labdát átvenni, és ez nem az ő hibájuk. Az rövid passzos magyaros virtusú foci így elképzelhetetlen, támadás felépítéséről nem beszélhetünk, hiszen nincs olyan játékos, aki a labdakihozatallal ilyen talajokon megpróbálkozna.
Összegezve: jó talajú pályákra, igényes edzőpályákra és stadionokra van szükség, hogy a begyakorolt dolgokat mérkőzésen is alkalmazni lehessen.
Nemsokára újra jövök, egy kis szösszenettel a “csúcsmeccsről”, tehát Bayern–Real álomelődöntő!
Üdvözlet:
“Kövesi, a tartalék”