Válogatott

Szlovákia jelentős közpénz nélkül mutat utat a magyar futballnak

A magyar labdarúgó-válogatott 2019. március 21.-én, csütörtök este 20.45-kor, Nagyszombaton, Szlovákia ellen kezdi meg a 2020-as labdarúgó Eb-selejtezők sorát. Ellenfélnéző.

A 2016-os Európa-bajnokságon Horvátország, Wales és Magyarország egyaránt a legjobb 16 között végzett, s most e hármas az akkori tornán szintén résztvevő Szlovákiával együtt egy csoportban szerepel a 2020-as Európa-bajnoki selejtezőin. A négyes Azerbajdzsánnal kiegészülve küzd március 21-től november 19-ig a két továbbjutó hely valamelyikéért. Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy a magyar labdarúgó-válogatott, amelyet akkoriban a legjobb 20 között tartotta számon a FIFA, ellenfeleihez hasonló eséllyel áll a rajtvonalnál.

Három év alatt csak magyar szempontból romlott a helyzet

Idegenben és az ellen a szlovák válogatott ellen kezdjük a selejtező-sorozatot, amely 23 hellyel megelőzve az 52. helyig lecsúszó magyart, momentán a 29. a világranglistán. A csütörtök esti, nagyszombati derbi után három nappal pedig Budapesten fogadjuk déli szomszédunkat, a legutóbbi vb-ezüstérmesét, a világranglista 4. Horvátországot. Wales is magasan ver minket (19.), így csoportunkból egyedül az Azerbajdzsán (108.) elleni párharc tűnik kötelező győzelemnek.

Az egyes válogatottak aktuális piaci összértéke, a játékosok klubjai, az ott elfoglalt pozíciójuk, szerepük sem teheti optimistábbá a magyar szurkolót.

  1. Horvátország válogatottja 396,2 millió eurót ér, benne La Liga-, Premier League-, Seria A-, Bundesliga-sztárokkal.
  2. Wales 267,05 millió eurós értékkel a második, oda elsősorban angol első-, és másodosztályú csapatokból válogathat labdarúgókat Ryan Giggs kapitány,
  3. de Szlovákiának sincs oka a panaszra a maga 173,4 millió eurójával, Hamsikkal, Pekarikkal, Dudával
  4. A magyar válogatott piaci értéke bő harmada a szlovákénak, de úgy, hogy az 55,25 millióból 15-öt a frissen honosított Willi Orban visz el egymaga.
  5. Azerbajdzsán 13,58 millióval és jelentősebb légiós nélkül lóg ki itt is lefelé a csoportból.

Sajnos az sem túl biztató, ha a magyarok egyes válogatottak elleni mérlegét vesszük górcső alá.

A fenti tények, ha nem is döntik eleve romba a magyar Eb-részvételi álmot, de

a viszonylag objektív statisztikai mutatók végeredményeként arra enged következtetni, a magyar válogatott alaphangon a 4. helyre rangsorolt csoportjában. Ezt a papírformát kellene felrúgja Marco Rossi csapata, kezdésnek rögtön csütörtök este Szlovákia ellen.

Fotó: Illyés Tibor / MTI

Mitől jobb a szlovák futball a magyarnál?

A csütörtök esti mérkőzést megelőzően obligát kérdés: hogy a bánatban állhat ennyivel a magyar előtt az a szlovák futball, amelyiknek gyökere, történelme a magyarhoz képest jelentéktelen, lényegét tekintve a hozzánk hasonlóan a „közép-európai stílushoz”, a „dunamenti iskolához” tartozó cseh futball leágazása, halovány utánzata?

Amikor 1993-ban Csehszlovákia kettévált, a többség értetlenül állt a tény előtt, hogy az elvileg egyazon szintről induló cseh és szlovák futball közül a cseh rövid idő alatt válogatott, majd klubszinten is sikereket ért el, míg Szlovákia másfél évtizedig az európai középmezőnyben bukdácsolt – ami lényeges, innen nézve úgy gondoltuk, mögöttünk.

A cseh siker titka:

A cseh futball sikere Karel Brückner edző nevéhez és Pavel Nedved-féle generációhoz köthető.

Brückner szakított a hagyományos, a szocialista országok futballgondolkodására jellemző tervgazdálkodás típusú labdarúgó-felfogással. Korszerű oktatásmódszertanával, játékgondolkodásával vezette sikerre a cseh válogatottat.  A sikerek maguk után hozták a nagy nemzetközi futballpiacok érdeklődését a cseh játékosok iránt, a szponzorok megjelenését, egyúttal a régi futballkáderek partvonalon kívül kerülését és az új menedzserszemléletű vezetők megjelenését. A cseh futball jelenleg a közép-európai régió egyetlen olyan tagja, amely automatikusan csapatot delegálhat a BL-főtáblára.

Aztán északi szomszédunk az önállósodás után 10-15 évvel feltámadt.

Holott a szlovák futballfejlődés az elmúlt 26 évben spontán, önszerveződve, különösebb szövetségi ráhatás nélkül jött létre. Az elmúlt évek válogatott sikereit – 2010-ben kijutottak a vb-re, és a legjobb 16 között végeztek, 2016-ban az Eb-n lettek a tizennegyedikek –  annak köszönheti, hogy ugyan náluk nincs és nem is volt közép-, és hosszútávú stratégiai program, nincs infrastruktúra-fejlesztés, összességében messze nincs annyi pénz, mint a magyar futballban, alacsonyabb szintű az edzőképzésük, a csehekkel szemben nem valósítottak meg semmi szellemi innovációt (lásd a keretest), ellenben markánsan kitartottak az egyszerű, kondícióra, küzdelemre, sebességre, keménységre épülő stílusuk mellett.

A szlovák futballban a többség egységesen gondolkodik a labdarúgásról, következésképpen, ha nem is rafinált edzői húzásokkal, világújító játékfelfogással, mégis egy irányba navigálják hazájuk labdarúgását.

Ehhez képest Magyarország hiába rendelkezik immár a térség magasan legjobb infrastruktúrájával, az állandó múltba révedés, a hajdani sikerek után való vágyakozás mellett nem vesszük észre azt a primitív, egyszerű bármely sportra érvényes praktikát, amivel spontán és már-már véletlenszerűen is lehet sikereket elérni

– a rossz, de egységesen végigvitt szakmai irányvonal is jobb, főképp eredményesebb, mint amikor mindenki megy a saját feje után.

A magyar futball 2-3 évente cseréli le az edzőképzés vezetőjét, s vált ezzel óhatatlanul irányt a szakmai képzés. Az egyik államilag dotált akadémia a spanyol, a másik a holland, a harmadik német, a negyedik épp az olasz stílus adaptálásában hisz, ezen belül gyakran az egyes korosztályos edzők is más-más irányvonalban bíznak. Így az utánpótlásunk ahány, annyiféle, de

a globális játékospiac azt bizonyítja, semmiképp sem nemzetközi szintű.

Eközben a szlovák futball az elmúlt évtizedben képes volt

  • Hamsikot Nápolyig,
  • Dubravkát Newcastle-ig,
  • Skriniart Milánóig,
  • Skrtelt Liverpoolig,
  • Hubocant Marseille-ig,
  • Hanckót Firenzéig,
  • Lobotkát Vigóig,
  • Kuckát Parmáig,
  • Makot Szentpétervárra, a Zenitig menedzselni (Skrtel és Hobocan közülük lemondta a válogatottságot).

Mindennél beszédesebb azonban az tény, hogy a Dárdai Pál által irányított Bundesliga-középcsapat, a Hertha Berlin szekerét nem két magyar, hanem két szlovák – Pekarik, Duda – tolja stabil kezdőként és nem azért, mert a válogatottunkat 2014-ben helyes pályára állító magyar szakember utálja a honfitársait.

Peter Pekarík
Fotó: Dpa / AFP

Akkor mégis miben bízhatunk?

Az olyan elcsépelt mondásokon kívül, minthogy egy-egy szlovák-magyar olyan, mint az Újpest-Fradi, ahol sosem a tabellán (világranglistán) elfoglalt pillanatnyi hely dönti el a mérkőzés kimenetelét, hanem az, hogy aktuális 90 percre ki tudja jobban felszívni magát, tán abban bízhat a magyar szurkoló, hogy Marco Rossi eddigi munkásságával azt bizonyította, nem komplikálja túl a játékot, mert tudja, nincs kivel.

Ezzel a magyar kezdővel húz nagyot Rossi kapitány?
A jó rajt kincset érhet, íme a mieink lehetséges felállása.

Viszont bízik a kerettagokban, ugyanakkor nem rak nagy terhet az egyes játékosokra, ám mindenkinek pontosan meghatározza és el is magyarázza a feladatát. A játékosok korábbi mérkőzések utáni nyilatkozatai alapján az látszik, mindenki tisztában van az aktuális taktikával, egyesével is tudják a szerepüket, legfőképp elfogadják a csapaton belül elfoglalt helyüket. Ha a kapitány elképzeléseit csütörtök este is sikerül megvalósítaniuk, a papírforma ellenére szerezhet ponto(ka)t a magyar válogatott.

Eb 2020, E-csoport, első forduló:

Szlovákia-Magyarország
Helyszín: Nagyszombat, kezdés: 20.45
Játékvezető: Vladislav Bezborodov (orosz)

A magyar válogatott kerete:

Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC).
Védők: Baráth Botond (Sporting KC – Egyesült Államok), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Arisz – Görögország), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC).
Középpályások: Gazdag Dániel (Bp. Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria).
Támadók: Balogh Norbert (APOEL – Ciprus), Dzsudzsák Balázs (Al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Bp. Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros).

További program:
Március 24., vasárnap
15.00: Wales–Szlovákia
18.00: Magyarország–Horvátország
Június 8., szombat
15.00: Horvátország–Wales
18.00: Azerbajdzsán–Magyarország
Június 11., kedd
18.00: Azerbajdzsán–Szlovákia
20.45: Magyarország–Wales
Szeptember 6., péntek
20.45: Szlovákia–Horvátország
20.45: Wales–Azerbajdzsán
Szeptember 9., hétfő 
18.00: Azerbajdzsán–Horvátország
20.45: Magyarország–Szlovákia
Október 10., csütörtök
20.45: Horvátország–Magyarország
20.45: Szlovákia–Wales
Október 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Horvátország
November 16., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Wales
20.45: Horvátország–Szlovákia
November 19., kedd
20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Magyarország

Kiemelt kép: Laurent Dubrule / EPA / MTI

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik