Vasárnap, másfél órával az utolsó sípszó után Kleinheisler László, vállán a táskájával, már nem válaszolt a telefonjaira. Néhány percre megállt a Groupama Aréna főbejáratánál, szemben két óriási szoborral: a legendás Albert Flóriánéval, illetve Springer Ferencével, aki a Ferencváros első elnöke volt. Ha csak egy néhány percre is, de Kleinheisler belépett ebbe a Pantheonba – írja cikkében a statisztikákkal foglalkozó whoscored.com.
A gólja Oslóban megváltoztatta a pótselejtezőt, és biztosította Magyarország helyét az első nagy világeseményén 1986 óta. A norvég kapus, Nyland meglepődött, hogy nem tudta kiütni a labdát, hanem elment mellette – a semmiből jött az a gól. Norvégia 64.7 százalékban birtokolta a labdát, 16-0 volt a javukra a szögletarány, 21 kapura lövésük volt, míg a magyaroknak csak hat, mégis vendéggyőzelem született.
Azt a norvég edző, Per-Mathias Högmo is elismerte, hogy a második meccsre agresszívabb játékot erőltetett a csapatra, ám érzékenyen érintette őket Priskin gólja a 14. percben. Ezután nem volt visszaút. Ami biztos, Kleinheisler meghatározó szerepet töltött be a párharcban. Pedig a pótselejtező előtt kevesen valószínűsítették volna, hogy a 21 éves játékosból hős lesz. Norvégiában lépett először pályára a válogatottban, amúgy a magyar harmadosztályban játszik (illetve nem játszik), a Videoton tartalékcsapatában. Storck mindenkit sokkolt azzal, hogy a kezdőbe állította.
Nem azért, mert Klenheisler nem elég tehetséges, vagy nem széles körben ismert. A Puskás Akadémiáról jött, ami a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor lakhelyén, Felcsúton székel, a kormányfő itt akarja Magyarország nemzetközi köztudatába visszahelyezni a futballt. Akik ismerik a fiatal játékost, szerethetőnek, de vadnak jellemzik. Ugyanakkor viselkedési problémái vannak: kizárták az akadémiáról, mielőtt visszahozták. Orbán nagyobbik klubjának, a Videotonnak az akadémiáján nevelkedett, ám amikor nem akarta meghosszabbítani szerződését, a tartalékcsapatba rakták. Ám Kleinheisler – akit vörös haja miatt csak Scholes-nak becéznek – kihagyhatatlan figurája volt a magyarok sikerének. Nem csak betalált Oslóban, hanem minden magyar játékosnál pontosabban passzolt (85.7%), több kulcsátadása is volt, illetve két lövése – mindkettő kapura ment.
Kleinheisler nem annyira dominált a második meccsen. Csupán 77.3 százalékosan passzolt. Alkalmanként látszott, hogy kapkod, de ez talán a tapasztalatlanságnak is betudható. Ám így is veszélyesen játszott: három kulcspasszt jegyzett, ennél többet egyetlen csapattársa sem ért el. Mindig azt nézte, hogyan tudja kihasználni a foghíjas norvég helyezkedést, hogyan hozza helyzetbe Priskint. Ellenben a norvégokkal, akik egykedvűen, kiszámíthatóan játszottak. Kilenc szögletükből egy gólt sem szereztek, csupán Hovland fejese volt veszélyes, talán ő volt az egyetlen, aki egy kis kreativitást vitt a játékba. Lehet, hogy nehéz személyiség, aki soha nem higgad le. Előfordulhat, hogy nem fut be nagy karriert, de megvan a helye a magyar történelemben. Kulcsszerepet játszott abban, hogy csapata 30 év után kijusson egy világversenyre.
