Szalai Ádám és Stieber Zoltán visszatérése, Tőzsér Dániel mellőzése semmi ahhoz képest, hogy a norvégok elleni Eb-pótselejtezőre készülő magyar válogatott bő keretében helyet kapott egy focista, aki a teljes idényben egyetlen percet sem játszott még a klubjában. Nem is játszhatott… Kleinheisler László nem sérült (ez esetben Bernd Storck szövetségi kapitány nyilván mellőzte volna), edzésen megjelenhet, a meccseken azonban nincs keresnivalója sem a Videoton első, sem a második csapatában.
Ahogy azt a Rangadó.hu elsőként megírta, a középpályás „bűne” annyi, hogy nem akarta meghosszabbítani a jövő nyáron lejáró szerződését a Vidivel. Úgy tudjuk, még a korábbi sportigazgató, Burcsa Győző jelentette ki, hogy a klub nem tart igényt Kleinheislerre, de azért kössön új, három évre szóló szerződést, és menjen vissza Felcsútra. Csakhogy Kleinheisler László ebbe nem ment bele, és jött is a bosszú: ez esetben nem játszhat a Videoton egyetlen csapatában sem.
– A játékos a klub második csapatával edz. Többször tárgyaltam vele és a menedzserével, ám kijelentette, nem akar a Videotonban futballozni – mondta a Népszavának Kovács Zoltán sportigazgató, aki nem kívánta kommentálni azt a felvetést, hogy Kleinheisler „jegelése” bosszú az egyesület részéről, arra pedig, hogy mi lesz a fiatal tehetséggel, annyi felelt: – Ez a klub belügye.
A lap értesülései szerint egyébiránt Kovács akkor sem törekedhetne a megállapodásra, ha rendezni szeretné a kellemetlen ügyet, a döntést ugyanis a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítója, Orbán Viktor hozta meg. A forrásuk kijelentette, Kleinheisler László a miniszterelnök egyik legnagyobb kedvence volt, ezért is tekintette személyes sértésnek, hogy a középpályás nem hosszabbított.
– Arra törekszünk, hogy egykori akadémistáink a pályán legyenek – mondta Orbán idén februárban a Puskás Akadémia honlapjának nyilatkozva. – Mezey Györgytől azt tanultam, hogy a jó futballistának mindig pályán kell lennie, akármilyen poszton, de játszania kell. Így a játékosainkat el kell helyeznünk a megfelelő helyekre, ahol rendszeresen pályára léphetnek. Tehetséget heti meccsterhelés nélkül padon ültetni – még ha az egy élcsapat is – szakmai hiba. Egykori akadémistáinkat pedig figyeljük, és ha lehetőség van rá, akkor visszahívjuk őket. Örülünk nekik, szeretjük őket, ők a mi gyerekeink.
Öt hónappal később ugyanazon a felületen a focirajongó Orbán már indulatosan beszélt Kleinheislerről.
– Ma a világfutballban játékosuralom van. Mi ezt nem fogadjuk el, ezért a Puskás Akadémia széllel szemben halad. Nálunk az első a klub, második a csapat és csak harmadik a játékos. Szerintünk ez a helyes sorrend, és ebből az elvből nem engedünk. Hogyan fejlődhetne ki egy fiatalemberben az alázat képessége, ha minden állandóan körülötte forog? Meg kell tanulniuk, hogy vannak rajtuk túlmutató, nagyobb szabású, hatalmasabb dolgok, és megtiszteltetés, hogy ők a náluknál nagyobb dolgok részesei lehetnek. Például annak a magyar futballkultúrának, amelyhez Puskás és Albert is tartozott. Aki saját magát és érdekeit a klub elé helyezi, mehet az NB III kispadjára.
Kemény szavak a miniszterelnöktől, és alighanem ez okozta a teljes patthelyzetet: Kleinheisler Lászlót tudniillik magyar klubok mellett szívesen vinné egy lengyel alakulat is.
