Válogatott

Géczi István: szerencsére lesz szükségünk

A Ferencváros legendás kapusa szerint Fortunától is nagy segítségre van szükségünk.

Kapcsolódó cikkek

Géczi István 1962 és 1975 védte a Ferencváros kapuját. A 23-szoros válogatott játékos, a Fradi örökös bajnoka tagja volt annak az együttesnek, amely 1972-ben – azaz legutóbb – képviselte a magyar színeket Európa-bajnokságon. A Rangadó.hu épp egy régi ferencvárosi kötődésű játékosok születésnapját ünneplő eseményen érte el, és kérdezte a játékost.

– Hogy sikerült a kijutás a 60-as 70-es évek világeseményeire?

– Az akkori körülmények segítették a futballunkat, de nem csak a Ferencvárost, hanem ugyanúgy az Újpestet és a Vasast is. Nem véletlenül hívták ezeket a csapatokat és a válogatottat rendszeresen dél-amerikai turnékra.

– Követte a jelenlegi magyar válogatott selejtező mérkőzéseit, és azt, hogy miképp tudnánk kijutni az Európa-bajnokságra?

– Igen, hétfő este is drukkoltunk az ukrán-spanyol mérkőzésen, majd másnap is, sajnos hiába. Jöhet a pótselejtező, nem lesz könnyű, pedig jó volna, ha kijutnánk, hisz’ legutóbb 1972-ben, Belgiumban jártunk ott.

– Amennyiben sikerül kijutnunk, milyen elvárásokat támaszt a válogatott felé?

– Elsősorban mindig azért kell szurkolni, imádkozni hogy Fortuna a sorsolás idején a magyar csapat mellett álljon. Már önmagában az Eb-szereplés is egy óriási dolog. Remélhetőleg a játékosok átérzik majd annak a felelősségét, hogy 44 év után szerepelhet a válogatottunk újra kontinensviadalon, és ennek szellemében cselekednek. De ez még a jövő zenéje.

– Sokan fanyalognak amiatt, ahogy esetleg sikerülne a kvalifikáció – több meccsen is gyengén teljesítettünk, bővítették a létszámot. Ön mit gondol erről?

– Minden csapatnak, amely mellé a sorsolás és egyéb körülmények kialakulása során pártolt a szerencse, élnie kell ezzel. Hál’ Istennek én a Ferencvárossal – bajnokságban, kupában, nemzetközi kupában -, sőt a magyar válogatottal is megéltem azt, hogy a sors ránk mosolyogjon. Így volt ez az 1965-ös Vásárvárosok Kupája-győzelemnél is, amikor egymás után háromszor játszottunk hazai pályán. Ez hatalmas előny és szerencse volt. Optimista voltam, hittem a munkában, csak remélni tudom, hogy a maiak is így éreznek.

Olvasói sztorik