NB I

50 éve nyert VVK-t a Fradi

Részletes összeállítással emlékeznek meg a magyar klubfutball legnagyobb sikeréről.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az 1964/65-ös szezonban a Ferencváros a Vásárvárosok Kupája küzdelmeiben vett részt, amely a mai Európa Liga elődjének tekinthető. Hat párharc megnyerése után pedig a trófea is a Fradié lett! Az ötven éves jubileumra részletes összeállítással készült a klub honlapja.

Az első párharc

Az első fordulóban a csehszlovák ZJS Brno volt a Fradi ellenfele, amely az előző évadban a VVK negyeddöntőjéig jutott. Itthon mégis a Fradit tartották esélyesnek, és hamar bizonyítást nyert, hogy rá is szolgált erre: Varga Zoltán és Albert Flórián góljával már 20 perc után 2-0-ra vezettek. Innentől kezdve már nem volt szükség újabb találatra, Brünnben még egy szoros vereség is belefért. Érdekesség, hogy Novák Dezső, illetve Karel Lichtnegl alig egy hónappal később az olimpiai döntőben is megküzdöttek egymással: akkor is a magyar csapat ünnepelhetett.

FTC–Brno 2-0

(A magyar gólszerzők: Varga, Albert)

Brno–FTC 1-0

Harmadik meccsen

A második fordulót a bécsi Práter Stadionban kezdték. A Wiener SC ellen a még friss olimpiai bajnok Novák és Varga nélkül felálló Fradi ugyan többet birtokolta a labdát, de hátrányba került a visszavágóra. A Népstadionban hátrányból fordítva 2-1-re nyertek, Rákosi Gyula sérülése miatt az utolsó húsz percben emberhátrányban küzdve. Az idegenben lőtt gól akkor még nem döntött, harmadik mérkőzés várt a felekre, amelyet Albert duplájával megnyert a Ferencváros. Versenyben maradtak tehát a tavaszi szakaszra.

Wiener–FTC 1-0

FTC–Wiener 2-1

(A magyar gólszerzők: Novák (11-es), Varga)

FTC–Wiener 2-0

(A magyar gólszerzők: Albert (2))

Farkasverő Sasok

Tavasszal az AS Roma volt első ellenfelük. A Stadio Olimpicóban Albert és Rákosi nélkül álltak ki, de mégis sikerrel távoztak: Rátkai László és Fenyvesi Máté góljára csak egy kései válasz érkezett. Az olaszok is a Fradi játékosait tapsolták meg a meccs végén. A budapesti visszavágót is megnyerték, ezúttal Albert volt eredményes.

Roma–FTC 1-2

(A magyar gólszerzők: Rátkai, Fenyvesi)

FTC–Roma 1-0

(A magyar gólszerzők: Albert)

Folytatják a sormintát

Az Athletic Bilbao ellen folytatták a sorozatot. Juhász István góljával nyertek itthon, majd idegenben is vezettek, de mégis kikaptak. Mindkét meccsen elmaradt a Fradinak egy-egy büntető, így az 1964/65-ös VVK-ban másodszor jöhetett a harmadik meccs. Ahogy a bécsiek ellen, ezúttal is az újrajátszás bizonyult a legsimábbnak: Fenyvesi vezérletével 3-0-ra győzték le a baszkokat.

FTC–Bilbao 1-0

(A magyar gólszerzők: Juhász)

Bilbao–FTC 2-1

(A magyar gólszerzők: Varga)

FTC–Bilbao 3-0

(A magyar gólszerzők: Echeberria (öngól), Fenyvesi (2))

A harmadik sikeres újrajátszás

Az elődöntőben az aranylabdás Denis Law-val felálló Manchester United következett. Az Old Traffordon Novák góljával vezettek, de fordítottak az angolok, sőt, 3-1-re is megléptek. Rákosi szépített, majd a visszavágón a három tizenegyesből egyet csak megkaptunk – jöhetett immár harmadszor a harmadik meccs, ismét a Népstadionban. Karába János pedig „akkora gólt lőtt, hogy azt hittük, összedől a kapu”. Később Fenyvesi is betalált, s bár a hajrában még szépített a Manchester, a döntőbe jutás már nem forgott veszélyben.

MU–FTC 3-2

(A magyar gólszerzők: Novák, Rákosi)

FTC–MU 1-0

(A magyar gólszerzők: Novák (11-es))

FTC–MU 2-1

(A magyar gólszerzők: Karába, Fenyvesi)

A finálé

Akkoriban a harmadik számú európai kupasorozat döntője is oda-vissza vágós párharc volt – papíron. A Ferencváros azonban lemondott a hazai mérkőzéséről, így a ma szokványosabbnak tűnő módon, egy mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa, méghozzá a Juventus otthonában.

Az olasz foci rendkívül sikeres időszakot élt meg, 1963-tól 1965-ig mindháromszor Milánóba került a BEK-trófea. Ha ehhez még hozzávesszük a hazai pálya előnyét is, nem véletlen, hogy a torinói együttest tartották a finálé esélyesének. Igaz volt ez annak ellenére is, hogy az olaszok nélkülözték legnevesebb játékosukat, az aranylabdás Omar Sivorit.

A találkozón mindkét kapu előtt adódtak lehetőséget, de Géczi István és Anzolin egyaránt jól tette a dolgát. Aztán jött a 74. perc: Novák beadása Albertnek magas volt, Fenyvesinek viszont tökéletes – a balszélső a Roma elleni párharc után ismét gólt szerzett Olaszországban. A találatra pedig nem érkezett válasz: VVK-győztes lett a Ferencváros!

VVK-döntő, 1965. június 23.

Ferencváros–Juventus 1-0 (0-0)

Stadio Comunale, 25 000 néző

Játékvezető: Gottfried Dienst (svájci)

FTC: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Edző: Mészáros József.

Juventus: Anzolin – Gori, Castano, Sarti – Bercellino, Leoncini – Stachini, del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli. Edző: Heriberto Herrera.

Gólszerző: Fenyvesi (74.)

A sorozatban pályára lépő fradisták teljes névsora: Albert Flórián, Dalnoki Jenő, Fenyvesi József, Fenyvesi Máté, Friedmanszky Zoltán, Géczi István, Havasi Sándor, Horváth László, Juhász István, Karába János, Kökény József, Mátrai Sándor, Novák Dezső, Orosz Pál, Perecsi Tibor, Rákosi Gyula, Rátkai László, Varga Zoltán, Vilezsál Oszkár.

Olvasói sztorik