Négyszáz magyar ultra és huligán állt össze csütörtök este Budapesten, hogy a pénteki, Románia elleni Európa-bajnoki selejtező előestéjén a fővárosban felbukkanó román szurkolókat „üdvözöljék” – írja az Ultras Liberi.
A magyar brigád a Városligetben gyülekezett és mintegy három órán keresztül csendben, fegyelmezetten és józanul várta az infókat a tucatnyi megfigyelőtől, akik a város különböző pontjain nézelődtek, „oláh” drukkereket keresve. A gyülekező mindvégig rendőrök nélkül zajlott, bár a hatóság távollétét legtöbben inkább szándékosnak, mintsem a konspiratív szervezés sikereként értékelték. Mivel megbízható információ sehonnan nem érkezett, így némileg csalódva, több nagyobb csoportban vette a belváros felé az irányt a magyar huligánunió. A tömegben a legnagyobb létszámmal a ferencvárosiak voltak, utánuk következett az Újpest, a rég nem látott nagy csapattal érkező Kispest, és sokan voltak a fehérváriak, a diósgyőriek és az angyalföldiek is.
A cél a Deák tér volt, ahová a különböző társaságok földalattival vagy gyalog jutottak el; konkrét cél nem volt, legfeljebb a körbenézés és a román csapat szálláshelyéhez való közelférkőzés volt mint lehetséges opció. Bár sokan szerették volna, ha jobb híján a Keleti pályaudvaron lévő menekülttábort látogatják meg az ultrák, a táborok vezetői erről már a korábbi egyeztetések során egyhangúlag lemondtak. A főleg fradistákból álló legnagyobb mag a Király utcán és a Dob utcán keresztül vonult végig. A körúton egy háromfős román társaság akadt a horgukra, akiket igen rendesen helyben hagytak, de ez még nem volt túl nagy fogás.
A Madách térre érkezve egy jó 70-80 fős rendőri egység hirtelen rátámadt a magyar szurkolókra, de a rendőröknek csak az elején volt nagy arcuk, pár másodperc elteltével érezhetően meglepődtek attól, hogy az ultrák nem adták könnyen magukat és néhány bekapott gumibotütés után visszatámadtak rájuk. Ekkor kerültek elő a kövek, a sörösüvegek, a hanggránátok és néhány görögtűz is, amely meghozta az eredményt: a legagresszívabb, 30-40 fős rendőri egység beszorult a templom mögötti kis utcába és konkrétan elmenekültek a Szervita tér irányába. Eközben az alakulat másik fele pedig gyors visszavonulót fújt az Erzsébet tér felé.
A helyszínre egyesével érkező rendőrautók ekkor már bőven kaptak a feléjük zúdított kőzáporból és ezek is gyors menekülőre fogták. A rendőrök kapitulálása után az Erzsébet téren vonult végig a még mindig több száz fős magyar banda, a tér túloldalán pedig egy újabb rendőri egységet futamítottak meg, a hátrahagyott rendőrautókat pedig másodpercek alatt összetörték. A „móka” gyakorlatilag még sokáig folytatódhatott volna, de ennél a pontnál valamiért megtorpant a társaság és több irányba is szétszakadt. A bő negyed óra múlva a helyszínre érő óriási rendőri erősítés már bizonyára nagy falat lett volna, de sokaknak volt az az érzése, hogy félmunkát végeztek a mieink; tarthatott volna még sokkal tovább is az ütközet, ha sikerül újra egyesíteni az erőket és új úti célt találni.
A rendőri egységek helyszínre érkezése után hamar helyre állt a rend a Deák téren, az élet pedig visszaállt a normál kerékvágásba. A magyar ultrák többsége felszívódott a közeli szórakozóhelyeken és kocsmákban, és nem tudunk arról, hogy történt e később valamilyen újraegyesülés vagy kisebb „oláh” fogás. A téren szórakozó döbbent járókelők beszélgetéseiből elkapott szófoszlányok is rendkívül széles skálán mozogtak: a proletár felbüfögéstől („még el se kezdődött a meccs és már balhéznak”) a jogos kérdéseken át („a szurkolókkal itt keménykednek, a menekültekkel meg nem mernek csinálni semmit?”) az elismerő megnyilvánulásokig („láttad hogy futottak a köcsög zsaruk?”) igencsak vegyes volt az utca emberének a véleménye.
A mérkőzés előtt 17 órától gyülekeznek a szurkolók a Planetáriumnál felállított óriáskivetítőnél, ahol koncertek lesznek a meccs kezdetéig.
