Fantasztikus, katartikus sikert ért el a magyar teremlabdarúgó-válogatott, amely a Románia elleni Európa-bajnoki pótselejtező debreceni visszavágóján a hosszabbítás utolsó másodpercben harcolta ki a továbbjutást Dróth Zoltán fejesével. A sikerhez nagyon kellett Tóth Gyula szenzációs kapusteljesítménye és Harnisch Ákos remek mezőnymunkája, valamint gólja is. A Rangadó.hu őket kérdezte a kedd esti élményekről.
– Milyennek érezték a hangulatot, és milyennek látták belülről a meccset?
Tóth Gyula: – Szenzációs hangulat volt. Igazi bizonyítéka volt annak, hogy a magyar válogatott, a magyar nemzet ügyében egyesülni tud ferencvárosi, újpesti, diósgyőri, nyíregyházi, szombathelyi, debreceni szurkoló, ultra, és közösen tudják a győzelembe hajszolni a játékosokat. Teljes mértékben igaz volt a mondás, hogy plusz egy fő a közönség, ők is kellettek ehhez az eredményhez.
Harnisch Ákos: – Fantasztikus volt a hangulat. Sok mérkőzést játszottam már a BL-ben, a magyar bajnokságban, de ilyen érzést még nem éltem át. Leírhatatlan. Őszintén szólva számítottam arra, hogy sokan lesznek, mert beszéltem néhány barátommal, akik foglaltak helyet, és mondták, hogy az alsó sorba már nem kaptak jegyet. Ez azt jelentette, hogy háromezer férőhely már megtelt. Vártuk, hogy sokan kijönnek, de erre a hangulatra még mi sem számítottunk.
– Mi lehetett a fordulópont? Mi adott erőt ahhoz, hogy megfordítsák a meccset?
Tóth: – Ilyenek vagyunk. A televízióban is el tudtam mondani azokban a pillanatokban is, hogy ez a válogatott így tud nyerni, erre képes. Nem tudunk olyan szép futsalt játszani, mint a spanyol vagy a portugál válogatott, de a szívünket-lelkünket kitettük a pályára, és ennek az lett az eredménye, hogy kétezer-tizenhatban nem a román, hanem a magyar válogatott lesz ott az Európa-bajnokságon.
Harnisch: – Nem hiszem, hogy volt fordulópont. Az elvégzett munka és az edzés meghozta gyümölcsét.
– A televízióban mindenki azt mondta, hogy három-háromnál büntetők jönnek. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a román válogatott idegenben lőtt góllal továbbjutott volna. Önök tisztában voltak a szabállyal?
Tóth: – Igen, érdekes is volt visszanézni utólag, hogy mindenki milyen félreinformált volt az élő közvetítés alatt. Mi pontosan tudtuk a szabályt. Ami viszont a lefújás után történt, azt nehéz szavakkal leírni. Euforikus pillanat volt. Úgy gondolom, minden sportoló megérdemelné, hogy életében legalább egyszer átélhesse ezt, hogy aztán elmesélhesse: ott volt, részt vett egy ilyenen.
Harnisch: – Természetesen én is tisztában voltam vele, de szerencsére Dróth Zoli befejelte…
– Hogy fogadták a románok? Volt balhé vagy gratuláltak a sikerhez?
Tóth: – Balhé nem volt. Ennek ellenére csak két ember volt a románoknál, aki gratulált: a gyúró és Ion Al-Ioani, aki korábban Győrben játszott két évet. Ők ketten odajöttek, elmondták, hogy megérdemeltük, korrektek voltak, a többiek az öltözőbe mentek.
Harnisch: – Sportszerűek voltak, nem volt balhé.
